Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.
Az esztergomi érsekség birtokai (1726—1895) 105 nyoknak megfelelően mind több uradalmi mészárszék és vágóhíd épült (Esztergom, Muzsla, Börzsöny, Érsekújvár, Nyergesújfalu, Tardoskedd, Verebély, Farnád, Püspöki, Szunyogdi), és szinte minden faluban volt uradalmi kocsma, ahol a dézsmából származó bort értékesítették. A forgalmas utak, átkelőhelyek mellett kibővültek a vendégfogadók (Párkány, Nyergesújfalu, Héreg, Vadkert stb.), Nyergesújfalun, Nagysallóban uradalmi bolt működött, és ez utóbbiban vasárut is értékesítettek. 35 Az esztergomi birtokon, mint az ország más uradalmaiban, ahol a talajviszonyok megengedték, az egyik legősibb ipar a téglaégetés volt. A kemencéknél, a szárítókban a környéken élő jobbágyok a legtöbbször robotban dolgoztak, de alkalmanként jó elfoglaltságot találtak itt a majorokban élő, idénymunkát végző cselédek is. A lakosság növekedése, az új betelepedések miatt a téglára, cserépre igen nagy volt az igény. Téglavető volt 1849-ben Szentgyörgy mezőn, Muzslán, Nyergesújfaluban, Érsekújváron, Tardoskedden, Mocsa mellett a Mérgesi majorban, Vágán, Verebélyen, Farnadon, Drégelypalánkon, Vadkerten, Szúnyogdin. Farnadon és Patakon pálinka-, illetve sörfőzés folyt, Csenke pusztán sajtot készítettek. Az erdőbirtokok mentén kerülőházak, erdőőrházak épültek. A kitermelt fát az uradalmi furészmalmok dolgozták fel, sőt Párkányban, a dunai szállítási lehetőséget kihasználva deszkakereskedés is folyt. 36 A polgári fejlődés útján Mint a köztörténetből ismert, az 1832/36-os országgyűlés hosszas viták során foglalkozott az úrbéres viszonyokkal. Az V. te. lényegében megismételte Mária Terézia urbáriumát, szabályozta a jobbágyok haszonvételeit, szolgáltatásait, a telkek terjedelmét és minőségét. A XII. te. lehetőséget adott arra, hogy az eddig közös használatban lévő legelőket az uradalmak és a jobbágyok elkülönítsék, és a birtokon tagosítások történjenek. A majorságok legősibb részét képező erdőbirtokokat illetően nem történt intézkedés. 37 Bármennyire is hasznos lett volna a gazdálkodás szempontjából a legelők elkülönítése, az érseki birtokon a folyamat igen lassan indult meg. Egyébként országszerte sem volt általános, és az egyházi területeken is csak kevés befejezett üggyel találkozunk (pl. esztergomi főkáptalan, pécsi papnevelde esetében). Az 1830-as évek végén lépett az esztergomi érsekség szolgálatába Mész József mérnök, akit e törvény kapcsán először a puszták felmérésével bíztak meg. 1836 után elkészítette Anyala, Bajcs, Bálvány szakállas, Csörgő, Óguta több térképét és készült néhány rajz egyes községek uradalmi területeiről is, a szántók, rétek, erdők vonatkozásában (pl. Dejtár, Guta, Perbéte). 38 Érdemi legelőelkülönítés és tagosítás a polgári forradalom előtt három településen indult meg: Püspökin, Verebélyen és Tildén. Püspöki mezővárosban az úrbéri telkeket — mint említettük — 1782-ben kimérték, így nem voltak az egyes birtokrészek hovatartozásáról hosszas viták. Mész József 1839-ben készített szabályozási tervet, melyet a feudáliskori előírások értelmében 1844-ben hitelesített a vármegyei mérnök. 1848-ban Tild tagosított határát rajzolta le, 39 és 1846-ban elkészült a végleges rendezési rajz a verebélyi majorságról, majd a település teljes határáról is. Utóbbit 1848-ban szintén hitelesítették. 40 35 EPLU 8:1,225-226. 36 EPL Acta radicalia. Esztergomi érseki épületek összeírása és átadása 1849. 37 Corpus Iuris Hungarici. Millenneumi emlékkiadás, é. n. 1836. évi törvények 20—26. 38 EPL U 8, 13, 69, 95; T 25, 51, 69, 93, 95. 39 EPL U 235-236, 270. 40 EPL U 303.
