Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Lakos János: Sashegyi Oszkár (1915–1994) / 5–7. o.
6 Lakos János latra, innen vonult be ismét a katonasághoz (1942. március—1943. június), majd Jánossy Dénes főigazgató nógatására megpályázta az Országos Levéltár egyik megüresedett tudományos állását. Ezt elnyerve 1943. november 19-én lett az intézmény munkatársa. Ebben az időszakban (1941—1943) több cenzúratörténeti írása jelent meg a Magyar Könyvszemlében. Országos levéltári szolgálatának elején gyakornokként ismerkedett a levéltári munkával. 1944. július l-jével levéltári segédőrré lépett elő, majd decemberben ismét katonai szolgálatot kellett teljesítenie. Csapattestével Németországba került, ahol amerikai hadifogságba esett. 1945 októberi hazatérése után országos levéltárnokként folytatta munkáját, ami akkor főleg a levéltárépületet és az iratanyagot ért súlyos károk felszámolásában való részvételt jelentette. Rövidesen ismét Bécsbe szólította őt a kötelesség: 1946 májusától két és fél éven át levéltári delegátusként és a Bécsi Magyar Kulturális Intézetek asszisztenseként tevékenykedett. Jobbára házgondnoki teendők hárultak rá, intézte az ösztöndíjasok ügyeit, részt vett a bécsi magyar kulturális rendezvények lebonyolításában, valamint az ottani magyar egyesületek újjászervezésében. Közben elkészült „Zensur und Geistesfreiheit unter Joseph //" c. munkája, amelynek kinyomtatását meg is kezdték, de aztán leállították a nyomdai munkálatokat arra hivatkozva, hogy a megjelentetés „nem aktuális". (Végül 1959-ben jelenhetett meg e mű, amelyet Sashegyi Oszkár összes írása közül a legjelentősebbnek tartott.) 1949. január 14-től újra az Országos Levéltár dolgozója. Az abszolutizmus kori levéltári anyag referenseként megkezdte a több mint kétezer folyóméter terjedelmű, szinte ömlesztett állapotú irategyüttes rendezését, amely munkát hosszú időn keresztül végezte, akkor is, amikor már vezetői állást töltött be. Igényes rendező—feltáró munkájának eredményeként jelent meg 1952-ben az abszolutizmus kori levéltár alapleltára, majd 1965-ben ismertetőleltára. Minden levéltári munkafajtát végzett ebben az iratanyagban, nem csoda tehát, hogy kiválóan megismerte azt. Számára ez a levéltártest volt a legkedvesebb, ebben érezte magát otthonosan. 1953. június l-jén nevezték ki a levéltár I. osztályának vezetőjévé. Ez a szervezeti egység őrizte és gondozta — miként ma is — az 1867 előtti magyarországi és erdélyi kormányhatósági levéltárakat. Az intézmény legkiválóbb levéltárosai (Bottló Béla, Mehrwerth László, Maksay Ferenc, Vörös Antal, Trócsányi Zsolt és mások) tevékenykedtek ezen az osztályon, az ő munkájukat kellett összefognia. Az eredmények bizonyítják, hogy ez magas színvonalon sikerült neki. A Rákosi-korszakban — mesélte később — kettősség jellemezte az Országos Levéltárat. Egyrészt megújhodott az intézmény, munkája Ember Győző főigazgató irányításával tervszerűvé vált. Másrészt viszont a személyi állomány felhígult, a légkör megromlott, a ,,régi" embereket bizalmatlanság vette körül. Számára sok keserűséget okozott ez a helyzet. Sashegyi Oszkár 1964. július l-jén a levéltár egyik főigazgató-helyettese lett, emellett megtartotta az I. osztály vezetését és az abszolutizmus kori referenciát is. Főigazgatóhelyettesként Ember Győző főigazgató helyettesítésén túlmenően hatáskörébe tartozott többek között az iratátvételi és -vásárlási, a kutatási és tájékoztatási ügyek intézésének vezetése, valamint a kiadványtervek előkészítése és az elkészült kiadványok megjelentetésére való javaslattétel. Kiváló elméleti és gyakorlati felkészültségét több területen is kamatoztatta. Oktatott különböző szaktanfolyamokon és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Sokan — így e sorok írója is — hallgatták kormányzattörténeti előadásait vagy német paleográfiai kurzusait. Eredményes oktatómunkáját az ELTE 1978-ban docensi címmel ismerte el. Részt vett a levéltári ,,középkáder"képzésben is, ő írta a „Levéltári ismeretek kézikönyvé" nagyobb részét. Hosszú időn át tudósította a német levéltári folyóiratokat a magyar levéltárügy ese-