Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

KALLAY ISTVÁN VÁROSI TULAJDON-NYILVÁNTARTÁS PROPERTY REGISTRATION IN THE FREE ROYAL TOWNS IN HUNGARY, 1686-1848: In the free royal towns there had been many types of properties, such as: movable/immovable, perpetual/temporary, ancient/inherited, acquired/donated. The citizens possessed their goods with full franchise. They acquired their recumbent goods by transaction or by priváté law, the acquisition was registered by declaration (fassio) in front of the senate of the free royal town. The property was recorded in the liber fundualis and liber fassionum, the estimation in the liber aestimationum, the intabulations in the liber intabulationum. Minden magánjog csak tulajdonból vagy szerződésből következhet — mondja a késői feudális jog kiváló képviselője, Kelemen Imre. Ezzel a római jogot követi, amely szerint a dolgok lényege a tulajdon. A magánjog különbséget tett a dolgok feletti tényleges uralom ' (birtok), valamint a legnagyobb, legszélesebb körű jogi hatalom (tulajdon) között. A városi joggyakorlatban a jogbéli és a birtokperek közötti különbség nem létezett, általában tulajdonról beszéltek.

1 A dolgok felosztása a városokban sem különbözött az országos gyakorlattól. Voltak ingó és ingatlan, örökös és ideigtartó dolgok, valamint jogi természeten alapuló (ágiörökölt, szerzett-adományos) különbségek.

2 A városi tulajdon nem függött közvetlenül a Szentkoronától és nem bírt mindazon külső jogosítványokkal, mint a nemesi jószág. Nem volt viszont számos megszorításnak sem alávetve, mint a nemesi javak tulajdonosai, amely a városi tulajdonos szabad intézkedési jogát korlátozta volna. A városi javak önálló jogi tárgyakat képeztek; a fekvő tulajdon természetét statútumok és a szokásjog határozta meg. Frank Ignác a kincstár, az egyház és a világi főurak, nemesek között a szabad királyi városokat is említi, mint amelyek teljes szabadsággal bírtak javakat.

3 A városi tulajdon alapelvei 1848 előtt sohasem nyertek részletes kifejtést. Werbőczi a szabad királyi városok területén található birtokokat házakra (domus), majorokra (allodia), kertekre Qiorti), halastavakra (piscinae) és szőlőkre (vineae), illetve ezek tartozékaira (ami a derékvagyonhoz vagy az örökséghez a városi jog vagy szokás szerint volt kapcsolva) korlátozta. A javak eredetét ennél szélesebb körben kell keresnünk: a városi kiváltságlevelekből kell származtatnunk, mert a városi közösség ezek által egész területére teljes tulajdont nyert. Ezért a városi javak olyan régiek, mint maguk a privilégiumok.

4 Ebből következik, hogy az egyes birtokosok fekvő tulajdonukat két (községi átengedés vagy magánjogi) úton szerezték. A város területén létező magántulajdon a községi birtok1 Kelemen Imre: Darstellung des ungarischen Privatrechtes. Bécs, 1818. I. 347.; Wenzel Gusztáv: A magyar magánjog rendszere. Bp. 1885. II. 138.; Brósz—Pólay: Római jog. Bp., 1974. 484. 2 Kelemen 1818. I. 349. 3 Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda, 1845. I. 204,; Wenzel 1885. I. 314., II. 134. 4 Wenzel 1885. L. 314., II. 134.