Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.
68 Kállay István ban gyökerezik és származékos természetű. A városi birtokosok fekvő tulajdona valóságos és önálló tulajdon: felruházva a tulajdonban foglalt jogosítványokkal, mint a birtoklási, a haszonvételi, a szabad intézkedési és a visszaszerzesi jog. A városi fekvő ingatlanok két alapvető neme tehát a községet, illetve az egyes városlakókat illető tulajdon. 5 Az 1542:XXXIII. te. kimondta, hogy a királyi és szabad városok részére fekvőjószágokat semmi cím alatt, még hűtlenség vétkének a címe alatt elkobzottakat sem szabad adományozni, az adományozott javakat az ispánok és az alispánok adják vissza azoknak, akiket illetnek. Az 1638:XXXV. te. megtiltotta, hogy bárki a városok fekvőjószágait (amelyek sohasem haramiának a fiscusra) magának adományul kérje, vagy ha kérte, olybá vegyék, mintha nem is nyerte volna el. A megszorítások ellenére csaknem minden második szabad királyi város nyert falvakat adomány útján. Szegedi János már arról beszél, hogy sok városnak van falva vagy pusztája, amelyet kollektíván, mint nemes igazgat és birtokol, rendszerint a polgármester vagy egyes senatorok által. De hozzáteszi, hogy a birtokok jövedelmeit közcélokra kell fordítaniuk. 6 Egy osztrák jogtudós 1792-ben megjelent művében utal arra, hogy a városok a mértéktelenföldbirtok-vásárlásában korlátozva vannak, mert ez egyrészt az államra nézve veszélyes, másrészt a város mint halhatatlan test (unsterblicher Körper) sohasem szűnik meg létezni; a városnak adott birtokok sohasem szállnak vissza a Koronára. Kelemen Imre arról beszél, hogy a törlesztési-értékleírási (amortisatiós) törvény szerint minden város megtarthatja birtokait, de újakat nem szerezhet. Kelemen Imre munkájának a megjelenése után két évvel kapták meg a városok a kamara leiratát: mindazokat a nemesi javakat, amelyeket akár királyi adomány, akár vétel útján határukon kívül bírnak, a kamara felvigyázása alatt. kormányozhatják. 7 Városaink a falvaikhoz és a jobbágyaikhoz való viszonyukat statútummal szabályozták. Az egyik első ezek közül: Nagyszombat 1625-ben elrendelte, hogy a tanács ne erőltesse a jobbágyokat a maga földjeinek a szántására, hanem előbb ossza ki nekik a földeket, hogy arra gondot viseljenek. Kassa három évvel később (1628) rendelte el, hogy a város jobbágyai a város számára elég zsindelyt készítsenek. 1664-ben, a korábbi statútumokra hivatkozva, a város falvainak és jobbágyainak az urbáriumba való vételét írták elő. 1686-ban Kassa város jobbágyai igen elpusztultak, ezért a bíró és a tanács viselt rájuk gondot. Modor 1664-ben tiltotta meg, hogy a városi jobbágyok idegen szőlőkben dolgozzanak (csak ha a polgárokéban már nem volt munkájuk). 8 1720-ban Sopron város állapította meg, hogy egyes jobbágyoknak csak annyi szántójuk van, hogy fél mérő gabonát tudnak belevetni. Ezért csak annyija terem, hogy a pap és a tanító részét meg tudja adni, de téli élelme nem marad. Ezért ezek a jobbágyok a telken kívüli állományból kaptak szántót és rétet, mivel ezt a tanács törvényesnek és más uradalmakban is szokásosnak találta. Mindezt azért tette, hogy a jobbágy a robotot és a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni tudja. 1725-től a soproni városi tanács viselt gondot az erősen megterhelt jobbágyokra. Kérték a helytartótanácsot, hogy legyen valami limitáció a beszállásolásra, mivel a katonaság télen-nyáron a jobbágyok nyakán élt. 9 1793-ban foglalkozott a bécsi udvari kamara Szeged várossal, amely 180 000 Ft-ért megvette Szőreg uradalmat. A kamara engedélyezte, hogy a hátralékos 88 602 Ft-ot négyévi részletben fizesse ki. 10 5 Wenzel 1885. I. 314., H. 37., 135-136. 6 Szegedi János: Tyrocinium. Nagyszombat, 1734. Hl. 217—218. 7 Rosenmann, Stephan: Staatsrecht des Königreiches Ungarn. Bécs, 1792. 256.; Kelemen 1818. I. 121. 8 Corpus statutorum IV/2. Nagyszombat 1625.; H/2. 179., 243., 267. Kassa 1628., 1664., 1686., IV/2. 499. Modor 1664. 9 Corpus statutorum V/2. 428., 439., Sopron 1725. 10 Hofkammerarchiv, Bécs, Camerale Ungarn Fasc. 26. (545). 1793. szept. No 38.