Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

68 Kállay István ban gyökerezik és származékos természetű. A városi birtokosok fekvő tulajdona valóságos és önálló tulajdon: felruházva a tulajdonban foglalt jogosítványokkal, mint a birtoklási, a haszonvételi, a szabad intézkedési és a visszaszerzesi jog. A városi fekvő ingatlanok két alapvető neme tehát a községet, illetve az egyes városlakókat illető tulajdon. 5 Az 1542:XXXIII. te. kimondta, hogy a királyi és szabad városok részére fekvőjószá­gokat semmi cím alatt, még hűtlenség vétkének a címe alatt elkobzottakat sem szabad ado­mányozni, az adományozott javakat az ispánok és az alispánok adják vissza azoknak, aki­ket illetnek. Az 1638:XXXV. te. megtiltotta, hogy bárki a városok fekvőjószágait (amelyek sohasem haramiának a fiscusra) magának adományul kérje, vagy ha kérte, olybá vegyék, mintha nem is nyerte volna el. A megszorítások ellenére csaknem minden második szabad királyi város nyert falvakat adomány útján. Szegedi János már arról beszél, hogy sok vá­rosnak van falva vagy pusztája, amelyet kollektíván, mint nemes igazgat és birtokol, rend­szerint a polgármester vagy egyes senatorok által. De hozzáteszi, hogy a birtokok jövedel­meit közcélokra kell fordítaniuk. 6 Egy osztrák jogtudós 1792-ben megjelent művében utal arra, hogy a városok a mérték­telenföldbirtok-vásárlásában korlátozva vannak, mert ez egyrészt az államra nézve veszé­lyes, másrészt a város mint halhatatlan test (unsterblicher Körper) sohasem szűnik meg lé­tezni; a városnak adott birtokok sohasem szállnak vissza a Koronára. Kelemen Imre arról beszél, hogy a törlesztési-értékleírási (amortisatiós) törvény szerint minden város megtart­hatja birtokait, de újakat nem szerezhet. Kelemen Imre munkájának a megjelenése után két évvel kapták meg a városok a kamara leiratát: mindazokat a nemesi javakat, amelyeket akár királyi adomány, akár vétel útján határukon kívül bírnak, a kamara felvigyázása alatt. kormányozhatják. 7 Városaink a falvaikhoz és a jobbágyaikhoz való viszonyukat statútummal szabályoz­ták. Az egyik első ezek közül: Nagyszombat 1625-ben elrendelte, hogy a tanács ne eről­tesse a jobbágyokat a maga földjeinek a szántására, hanem előbb ossza ki nekik a földeket, hogy arra gondot viseljenek. Kassa három évvel később (1628) rendelte el, hogy a város jobbágyai a város számára elég zsindelyt készítsenek. 1664-ben, a korábbi statútumokra hi­vatkozva, a város falvainak és jobbágyainak az urbáriumba való vételét írták elő. 1686-ban Kassa város jobbágyai igen elpusztultak, ezért a bíró és a tanács viselt rájuk gondot. Mo­dor 1664-ben tiltotta meg, hogy a városi jobbágyok idegen szőlőkben dolgozzanak (csak ha a polgárokéban már nem volt munkájuk). 8 1720-ban Sopron város állapította meg, hogy egyes jobbágyoknak csak annyi szántó­juk van, hogy fél mérő gabonát tudnak belevetni. Ezért csak annyija terem, hogy a pap és a tanító részét meg tudja adni, de téli élelme nem marad. Ezért ezek a jobbágyok a telken kívüli állományból kaptak szántót és rétet, mivel ezt a tanács törvényesnek és más uradal­makban is szokásosnak találta. Mindezt azért tette, hogy a jobbágy a robotot és a szerződé­ses kötelezettségeit teljesíteni tudja. 1725-től a soproni városi tanács viselt gondot az erő­sen megterhelt jobbágyokra. Kérték a helytartótanácsot, hogy legyen valami limitáció a beszállásolásra, mivel a katonaság télen-nyáron a jobbágyok nyakán élt. 9 1793-ban foglalkozott a bécsi udvari kamara Szeged várossal, amely 180 000 Ft-ért megvette Szőreg uradalmat. A kamara engedélyezte, hogy a hátralékos 88 602 Ft-ot négy­évi részletben fizesse ki. 10 5 Wenzel 1885. I. 314., H. 37., 135-136. 6 Szegedi János: Tyrocinium. Nagyszombat, 1734. Hl. 217—218. 7 Rosenmann, Stephan: Staatsrecht des Königreiches Ungarn. Bécs, 1792. 256.; Kelemen 1818. I. 121. 8 Corpus statutorum IV/2. Nagyszombat 1625.; H/2. 179., 243., 267. Kassa 1628., 1664., 1686., IV/2. 499. Modor 1664. 9 Corpus statutorum V/2. 428., 439., Sopron 1725. 10 Hofkammerarchiv, Bécs, Camerale Ungarn Fasc. 26. (545). 1793. szept. No 38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom