Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Holló Szilvia Andrea: Das Stadtarchiv Dresden und seine Bestände. Dresden, 1994. / 262–265. o.

Irodalom 263 mének megismerésére. Az iratállomány nagy része azonban már kutatási szempontból kellőképpen feldolgozott, hiszen a jelzeten kívül ismertek a mennyiségi mutatók, az évkorok, a többi irategyütteshez való kapcsolódási pontok, s a legtöbb témához már készült valamilyen szintű segédlet is. Az állományismertető ismerteti a városi levéltár feladatait és hatáskörét is. A feladatok tekintetében nincs eltérés a magyarországi gyakorlattól (gyűjtés, megőrzés, konzerválás, publikálás, forráskiadványok készítése, kutató- és ügyfélszolgálat). A levéltár munkatársait 1991 óta számítógépes rendszer (PC) segíti napi tevékenységében. Az állomány állandó gyarapodása, valamint a XIX. században használt savas és tűzveszélyes papír miatt rendkívüli hangsúlyt fektetnek az állományvédelemre és a biztonsági fotózásra, mely 1972-ben kezdődött. A levéltár gyűjtőkörét 1993. május 17-én tisztázták. Ennek alapján gyűjtik a városi intézmények, egyesületek, helyi jelentőségű magánszemélyek, társaságok iratanyagát és az iratokhoz kapcsolódó terveket, térképeket, könyveket, filmeket, kazettákat is. A levéltárismertető részletes, várostörténeti tanulmánynak is beillő fejezetben tárgyalja az intézmény történetét. Először a kezdetektől 1945-ig vezeti el az olvasót. Drezda város neve először 1216-ban bukkan fel. A városigazgatás korai dokumentumait a városházán őrizték, a városkönyvekről 1517-ben készítették el az első regisztert, majd 1604-ben Hanemann és Reich jegyzékelte az iratokat. A XVII. század során ezeket számos repertórium és inventárium követte. Johann Fridrich Nicolai volt az első, aki 1717 és 1728 között máig használható jegyzéket készített a főkancelláriai iratokról. Főállású levéltáros csak 1864 óta foglalkozott a gyűjteménnyel. Július Alfréd Heinze jogász képzettséggel rendelkezett, ő derítette ki, hogy a Nicolai által rendezett és jegyzékeit 10 894 tételnek már a harmada hiányzott. Heinze nyolc csoportra osztotta az anyagot és tárgy repertóriumát ezek szerint készítette el, valamint összeállított egy alfabetikus mutatót is. Utóda, Ludwig Ottó Richter professzor (1852—1922) idejében vette kezdetét a szakszerű várostörténeti kutatómunka. (1879-ben az állományba 19 238 akta és 1200 oklevél tartozott, valamint a céhes anyag.) 1891-től kezdődően két évtizedig a levéltár, a könyvtár és az újonnan alapított múzeum szoros egységben működött. Az egyre gyarapodó levéltár állandó helyszűkében szenvedett, s bár Drezda a XVIII—XIX. század során számtalan esetben szolgált harcok színteréül, a levéltári anyag a hadi eseményeket nagyobb károsodás nélkül átvészelte, azonban a levéltár gyakori költözése óhatatlanul iratpusztulással járt. Az 1920-as években az antant ellenőrzése mellett a katonai iratokat kellett megsemmisíteni, ugyanakkor örvendetes módon a filmek gyűjtése megkezdődött. 1926-ban a levéltár egységei: oklevéltár, történeti irattár, új irattár (a választóvonal 1853, akkor vezették be az új adminisztrációt), számlagyűjtemény (10 tárgycsoportban), makulatúra. Az 1930-as években a nürnbergi törvények következtében megszaporodott a családkutatások száma, ugyanakkor előtérbe került a levéltár közművelődési tevékenysége, ami kiállítások rendezésében, illetve azokban való gyakori közreműködésben nyilvánult meg. A II. világháború alatt a fenyegető légitámadások miatt a levéltári állomány jelentős részét vidékre szállították, kastélyokban helyezték biztonságba. A

II. világháború legnagyobb vesztesége azonban kétségkívül a kb. 4000 darab oklevél eltűnése, feltehetően szovjet hadizsákmányként. 1945-ben a lebombázott városháza helyett a maradék levéltári anyagot a megüresedett Hadilevéltárban helyezték el, nem éppen ideális körülmények közé. Az NDK megalakulását követően a levéltárakat szovjet mintára szervezték át, a rendezés, anyagegyesítés miatt a kutatómunka évekig szünetelt. A nyilvántartás és a témakörök folyamatos átszervezése a 60-as, 70-es évek során történt, a feudális-kapitalista-szocialista kori iratok felosztását 1979-re dolgozták ki. Akkor az iratállomány 75%-a államigazgatási, 15%-a gazdasági,