Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Tomisa Ilona: Pázmány Péter egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1616–1637). Prímási Levéltár kiadványai, Strigonium Antiquum, 3.). Bp., 1994. / 260–262. o.

260 Irodalom PÁZMÁNY PÉTER EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEI (1616—1637) Válogatta, bevezette, jegyzetekkel ellátta: BEKÉ MARGIT Budapest, 1994., 477 p. (Prímási Levéltár Kiadványai, Strigonium Antiquum, 3.) Az utóbbi évtizedekben örvendetesen gyarapodik az egyházi források kiadása, s a különféle szaktudományok részéről megnövekedett az egyházi levéltárak forrásanyaga iránti érdeklődés. Beké Margit válogatása régóta várt hiányt pótol, amikor arra vállalkozott, hogy a magyar egyház- és művelődéstörténet egyik legnagyobb alakjának idejében följegyzett — az Esztergomi Prímási Levéltárban fönnmaradt — egyházlátogatási jegyzőkönyveket megszerkesztve, jegyzetelve a kutatók elé tárja. E kötet jelentősége azért oly nagy, mivel tudvalévő, hogy a Tridenti Zsinat (1545—1563) határozatainak következetes végrehajtásában úttörő szerepe volt Pázmány Péternek, aki elsőként próbálta egységessé tenni — a szétszabdalt és felekezeti megosztottságban lévő ország egyházmegyéiben — a liturgia rendjétől az egyházi jövedelmekig mindazokat az elvárásokat az egyházkormányzatban, amelyeket Róma előírt. A tárgyalt korszak azért is figyelemre méltó, mert eme — forrásokban nem éppen bővelkedő — időszakról közelebbi képet kaphatunk; mintegy nagyítóüveg alá téve megelevenednek e jegyzőkönyvek lapjain a hétköznapok, láthatjuk, hogy az apró településektől a mezővárosokig hogyan működött egy-egy egyházközség, — feltéve, ha török betörésektől, felekezeti harcoktól fenyegetve egyáltalán működhetett. Mint az a bevezetőből kiderül, feltehetően jóval régebbi dokumentumok is léteztek annál, mint amelyekről tudomásunk van, azonban e régió viharos történelme elsodorta őket. Részletesen foglalkozik a szerző az 1611-es Nagyszombati zsinat határozataival is, amelyeket Pázmány Péter az 1619-es Nagyszombati zsinaton kiegészített, — s az egyházlátogatások már ennek szellemében történtek. ,,Az előző zsinat az évenkénti vizitációt írja elő, valamennyi főesperes... számára is. Az exempt plébániák látogatását a vikárius generálisra bízza..." — majd előírja: „igyekezzenek a főesperesek a plébánosok hiányosságait feltárni, és a lelkek üdvösségére való tekintettel megjavítani. Gondoskodjanak... arról, hogy a tanítók letegyék a hitvallást és a gyermekeket a keresztény tudományra és istenfélelemre oktassák. Meg kell vizsgálni azt is, hogy a hívek mennyire élnek a szentségekkel, és gyermekeiket milyen iskolába járatják." Ugyancsak a bevezetőből tudhatjuk meg azt is, hogy a főegyházmegye határai és a vármegyehatárok több esetben nem azonosak. így van ez pl. a Nyitrai Főesperesség esetében, amely magában foglalta Nyitra, Túróc és Árva vármegyét, valamint a Honti Főesperességnél, amelyhez Hont és Liptó megye tartozott. A Pozsonyi és a Szepesi Prépostság is rendelkezett saját megyei területtel. A közlésre kerülő jegyzőkönyveket területi csoportosításban — nem pedig év szerint haladva — tárja elénk a válogató, hogy — mint írja — módot adjon egy adott terület összehasonlítására. A jelenlegi válogatásból — terjedelmi okok miatt — kimaradt a Pozsonyi Társaskáptalan 1626-os vizitációja, valamint a Szepesi Társaskáptalan összeírása 1629-ből; mindkettő Lósy Imre váradi püspök, esztergomi általános helynök igazgatása alatt készült. A forrásszöveg közlése előtt a szerkesztő főbb vonásaiban taglalja a jegyzőkönyveket; rövid tartalmi kivonatot ad, mindenütt kiemelve — az általánosságokon túl — a külön is figyelemre méltó momentumokat, pl. a templomfelszerelési tárgyakkal, egyházi javadalmakkal, népi szokásokkal, papi erkölcsökkel kapcsolatosakat. Ahol — elvétve — magyar