Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - T. Mérey Klára: Magyar egyháztörténeti évkönyv, 1994. 1. kötet. Szerk.: Bertényi Iván, Dóka Klára. Bp., 1994. / 257–259. o.

258 Irodalom Kumorovitz L. Bernát életét és életművét tekinti át négy tanulmányban. A négy szerző más-más oldalról közelíti meg a témát. A hajdani rendtárs: Fényi Ottó O. Praem. Kumorovitz L. Bernátot, mint a jászóvári premontrei kanonokrend tagját mutatja be. Az embert ismerhetjük meg ebből a tanulmányból, aki 1900-ban a Szepességben született, és soknyelvű szülőföldjéről hozta nagy nyelvtudását. 1918-ban lépett be a premontrei rendbe és Jászon kezdte el novíciuséveit. 1923-tól a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, itt szerzett történelem-földrajz szakos oklevelet 1927-ben. 1926-tól 1948-ig a gödöllői premontrei gimnáziumban tanított, amelynek 1939—1943 között igazgatója is volt. 1928-ban bölcsészdoktori szigorlatot tett, s disszertációja: ,,A leleszi konvent oklevéladó működése" címmel a Turul 1928. évi 42. évfolyamában jelent meg. Ettől kezdve Szentpétery Imre szemináriumában az oklevélolvasási gyakorlatokat vezette. Az értekezés végigkíséri Kumorovitz L. Bernát életútjának egyes állomásait, s írója ezzel bemutatja jellemének alapvonásait: azt a kitartó és roppant következetes, alapos munkát, amelyre tanítványait is megtanította. Egyben rámutat arra az alapvető emberi tisztességre, amely még ellenlábasait is arra késztette, hogy munkáját elismerjék és a tudományos életben — bizonyos idő eltelte után — helyet biztosítsanak neki. A másik tanulmány Bertényi Iván munkája, a heraldikust állítja az olvasó elé, nagyon szakszerűen. A történelem segédtudományát művelő Kumorovitz első, heraldikai tanulmányaitól kezdve az élete során e műfajban alkotott műveinek kitűnő elemzését adja Bertényi, beleállítva Kumorovitz kutatásait és eredményeit a nemzetközi vizsgálatok és eredmények egészébe. Rámutat a munkáival kapcsolatos nehézségekre éppen úgy, mint arra a sokoldalú tudáson alapuló éles logikára, amely Kumorovitz L. Bernát tudományos munkáit jellemezte. Különösen érdekes és — úgy gondolom — mindenkor időszerű a tudósnak a magyar államcímerrel kapcsolatos kutatása, amelynek bemutatását Bertényi nemcsak mindenki számára érthetően, hanem roppant érdekfeszítően is végezte el. — A „Művészettörténetei ABC" értékét emeli, hogy a címertannal összefüggő címszavak leírását Kumorovitz készítette. A harmadik tanulmány: Gerics József és Ladányi Erzsébet tollából Kumorovitz L. Bernát professzort mint a diplomatika művelőjét állítja elénk. Az írásbeliség történetének vizsgálata során az okleveles források jogi, művelődés-, intézmény- és társadalomtörténeti kérdéseit is vizsgálja. A szerzőpáros nagy figyelmet szentel a Kálmán-kori cartula sigillata, továbbá a XI—

XII. századi magánoklevél-kiadás problematikájával kapcsolatos munkásságának, mely kis patakként ömlött bele a nyugat-európai egyháztörténeti kutatások folyamába. Egy roppant alapos, széles látókörű, nagy tudáson alapuló, elmélyült tudományos munka menetét és eredményességét ismerjük meg ebből a tanulmányból, amelyet szervesen egészít ki Borsodi Csaba Kumorovitz L. Bernát műveinek bibliográfiájával. Ez az alapos, és mindenre kiterjedő és kitekintő könyvészeti összeállítás Kumorovitz L. Bernát hallatlanul nagy munkabírásáról árulkodik. A kötet második része Kumorovitz egy-egy munkájának mintegy a továbbfolytatását mutatja be, az új eredményekkel is igazolva a Mester helyes meglátásait. Érszegi Géza: ,, Magyarországi források két évszázad pápai oklevéladásához" című értekezése számba veszi a pápai oklevelek hazai előfordulási helyeit, jó támpontot adva ezzel a további kutatásokhoz. A XUI—

XIV. századból mintegy 300 eredeti pápai oklevél található Magyarországon, s ezzel bizonyíthatjuk legkézenfekvőbben a keresztény világhoz való tartozásunkat. A tanulmány az oklevelek formai sajátosságain kívül az írnokok és az oklevelek kiadása körül tevékenykedők személyével is foglalkozik, majd azt is áttekinti, hogy a kiadott pápai oklevelek mennyire voltak hatással az érintett országok ügyvitelére, a kancelláriai gyakorlatra. Kubinyi András: „Főváros, rezidencia és egyházi intézmények" című tanulmánya ugyancsak Kumorovitz kutatásainak továbbvitele, hiszen Kumorovitz L. Bernát nemcsak