Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Repertorium Germanicum. VIII/1–2. k. Verzeichnis der in den päpstlichen Registern und Kameralakten vorkommenden Personen, Kirchen und Orte des Deutschen Reiches, seiner Diözesen und Territorien vom Beginn des Schismas bis zur Reformation. Hrsg.: Deutschen Historischen Institut in Rom. Achter Band Pius II. 1458-1464. 1. Teil: Text. Bearbeitet Dieter Brosius und Ulrich Scheschkewitz. Für den Druck eingerichtet von Karl Borchardt. Tübingen, 1993. / 253–254. o.

Irodalom 253 REPERTÓRIUM GERMANICUM VIII/1-2 Verzeichnis der in den pápstlichen Registern und Kameralakten vorkommenden Personen, Kirchen und Orte des Deutschen Reiches, seiner Diözesen und Territorien vom Beginn des Schismas bís zur Reformation Herausgegeben vom Deutschen Historischen Institut in Rom Achter Bánd. Pius II. 1458—1464 1. Teil: Text. Bearbeitet DIETER BROSIUS und ULRICH SCHESCHKEWITZ. Für den Druck eingerichtet von KARL BORCHARDT 2. Teil: Indices. Bearbeitet von KARL BORCHARDT Tübingen, Max Niemeyer Verlag 1993. 836 + 900 o. A hazánkat ért pusztítások rendkívül nehézzé teszik azt, hogy történelmünket, elődeink életét rekonstruálhassuk. Igaz, elődeink, de mi magunk is sokat megtettünk azért, hogy e pusztítások ellenére maradjon emlékünk, s ha mégsem maradt itthon, dacolva mindennel, gyűjtünk külföldön; ezt a kitartó munkát igazolja vagy 200 000 eredetiben és fényképen őrzött középkori oklevél — írhatjuk le, valahányszor saját forrásadottságainkról van szó. Persze más országokat is ért pusztulás, s más országok kutatói sem tétlenkednek, hogy történelmük részletei a források fényénél előtűnjenek a homályból. Különösen fontos valamennyi, a középkori Európa történelmével foglalkozó kutatónak, hogy a mindenkit egyaránt érintő Vatikáni Titkos Levéltár minél több forrása napvilágot lásson. A szerencsésebbje már a múlt század óta, hogy megnyitották a Titkos Levéltár kapuit a tudományos kutatás előtt, folyamatosan végezheti a történeti kutatást Rómában. Egyfajta nemzetközi munkamegosztás alakult ki a vatikáni források publikálására. A tehetősebbek (s ez nem csak az anyagiakra értendő) egy-egy korszak teljes forrásanyagának közzétételével foglalkoznak függetlenül attól, vajon hazájuk történetét expressis verbis érintik-e a források vagy sem. A kevésbé tehetősek legalább annyit próbálnak törleszteni a mások és saját hazájuk iránti kötelességből, hogy a maguk középkori történetére vonatkozó forrásokat publikálják. Az utóbbiakra jó példa Lengyelország, melynek néhány elszánt kutatója dacolva a nehézségekkel megpróbál meríteni a Vatikáni Titkos Levéltár gazdag forrásából (lásd: Bullarium Poloniae ... Levéltári Közlemények /1994/). Az előbbiek pedig azonkívül, hogy a nemzetközi munkamegosztásból alaposan kiveszik részüket (lásd: Levéltári Közlemények 61 /1990/ 197—201), nem hanyagolják el saját országuk történetének kutatását sem. Ez utóbbinak a legjobb példája éppen a Repertórium Germanicum most megjelent két vaskos kötete. A kezdetek persze jóval korábbra nyúlnak vissza. Az első kötete 1916-ban jelent meg a VII. Kelementől (1378—1394) a reformációig (1517) terjedő idő reprezentálására szánt sorozatnak. A három alkötetre tagolódó második kötet a II. Orbán pápától XII. Gergelyig terjedő, vagyis az 1378 és 1415 közötti időt öleli fel. A harmadik kötet V. Sándor és a Konstanzi Zsinat (1409—1417) által határolt időszak forrásait közli. A negyedik kötet a maga öt alkötetével V. Márton pápa (1417—1431) uralkodásáról ad képet. Az ötödik rv. Jenő pápa (1431—1447), a hatodik két alkötetben V. Miklós (1447—1455), a hetedik kötet pedig ugyancsak két alkötetben III. Callixtus (1455—1458) pápa forrásaiból merít. A munkát a kezdetektől az a Római Német Intézet irányítja, amely akár édestestvére is lehetne a Római Magyar Akadémiának, hiszen nagyjából egy időben kezdtek publikálni saját nemzetük történetére vonatkozóan. Kár, hogy az azonos kezdet után a két intézet útjai szétváltak.