Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Mittelalterliche lateinische Handschriftenfragmente in Esztergom. (Fragmenta et codices in bibliothecis Hungariae, II.). Hrsg.: András Vízkeleti, unter Mitwirkung von Péter Erdő, et al. Bp., 1993. / 251–252. o.

252 Irodalom rően, melyek egy-egy intézmény könyvtárát tekintették egésznek, a jelen kötet szerkesztői egy egész város értékes könyvgyűjteményeit vették olyan egységnek, amelyet együtt cél­szerű közölni. Talán a legfeltűnőbb változtatás a sorozatban a publikáció nyelvének meg­változtatása latinról németre. Aligha tagadható, nincs igazán jelentősége, milyen nyelvű a kísérőszövege forrásainknak, különösen akkor, ha ez a források egzaktabb magyarázatát teszi lehetővé. Változás történt a szerkezetben is. A gyakorlat kínálta elv alapján a korábbi kötetekben négy csoportba osztották a töredékeket. Az első csoportba azok a töredékek tartoznak, melyek a Szentírás szövegét, illetve a vele kapcsolatos irodalmat tartalmazó kó­dexekről adnak hírt. A második csoportba azokat sorolták, amelyek iskolai és tudományos használatra szánt kódexekből kerültek elő. Ide tartoznak a formulás könyvek, a filozófiai, a teológiai, a jogi, az orvosi és az építészeti művek töredékei. Az utolsó két csoportba a liturgikus könyvek kerültek, mégpedig az előbbibe az ének nélküliek, az utóbbiba pedig az énekeskönyvek. Igazából a változás csak a korábbi kötetek második csoportjában követke­zett be azáltal, hogy a második csoport sokszínűségét megbontva külön-külön csoporto­sítva kaphatjuk kézbe a teológiától a jogig, az asztronómiától az orvoslásig stb. az egyes tudományágak reprezentatív műveinek töredékeit. A kötet végén pedig mintegy harminc fakszimile mutatja be a legjellegzetesebb írásokat. A kötet munkatársai, valamennyien komolyan felkészült, nagy tudású szakemberek, évek óta gyűjtik, rendszerezik, azonosítják a kódextöredékeket, múltunk megannyi emlé­két, s ezzel a magyar középkorkutatás egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert teljesít­ményét nyújtják valamennyiünk hasznára. A kötet neves munkatársai az egyes töredékek leírásánál a jelzeten és címen kívül megadják az anyaggal kapcsolatos adatokat, meghatá­rozzák az írást, közlik a díszítést, megtudhatjuk, melyik könyv őrizte meg számunkra a tö­redéket, s ki volt a tulajdonosa egykor, valamint megadják a provenienciáját is a kódexnek, s végül olvashatjuk a töredékek őrizte szövegeket is, amelynek alapján tudható, melyik mű szövegét tartalmazzák töredékeink. Természetesen fontos tudni, hogy egy Magyarországon található töredék még nem jelenti azt, hogy azt a kódexet, amelyből származik, Magyaror­szágon használták is. Kerültek hozzánk máshonnan is kódextöredékek kötés céljára, ahogy nyilván tőlünk is kerültek el külföldre. Levéltárainkban is található szép számmal olyan kódextöredék, amelybe levéltári anyagot kötöttek. Ezek összegyűjtése és közzététele nem lenne kisebb jelentőségű a könyv­tárakénál, hiszen a levéltárakban található töredékek provenienciája gyakran biztosabban nyomon követhető, mint a könyvtárakban őrzötteké. Érszegi Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom