Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Mittelalterliche lateinische Handschriftenfragmente in Esztergom. (Fragmenta et codices in bibliothecis Hungariae, II.). Hrsg.: András Vízkeleti, unter Mitwirkung von Péter Erdő, et al. Bp., 1993. / 251–252. o.

Irodalom 251 lalja tanulmányában. Havassy Péter az Árpád-kor jeles nemzetségéből származó ismert család, az Aba nembeli Kompoltiak középkori történetét kíséri végig. A család fénykora Zsigmond uralkodásának idejére esett, hiszen országbíró és pohárnokmesterek kerültek ki tagjai közül. A család birtokainak részletes felsorolása mellett a Kompoltiak leszármazási táblázatait is elkészítette a szerző. Kosján László a virilis-jegyzékek elemzésének néhány kérdését tárgyalja tanulmányában. Kozma György az Egerben, az 1800. év nyarára tervezett első magyar nyelvű hivatásos színjátszási kísérlet történetét ismerteti, annak dokumentumait teszi közzé. Szaniszló Ferenc tollából a hazai levéltárügy szabályozásának e századi történetéhez és jelenlegi problémáihoz kapcsolódó gondolatait olvashatjuk. Szomszéd András egy nógrádi falu, a Medvesalján fekvő Pogony 1707—1930 közötti történetét tárja föl tanulmányában. A kötet végén Szecska Károly összeállításában jegyzéket találhatunk Kovács Béla szakmai tudományos munkásságáról. A kötetet Bozsik Zoltán és Czipó Emőné szerkesztésében az Archívum 1973—1990. évi számainak repertóriuma zárja. Oborni Teréz MITTELALTERLICHE LATEINISCHE HANDSCHRIFTENFRAGMENTE IN ESZTERGOM (FRAGMENTA ET CODICES IN BIBLIOTHECIS HUNGÁRIÁÉ II.) Herausgegeben von ANDRÁS VIZKELETY unter Mitwirkung von PÉTER ERDŐ, KATALIN FÜLEP, JUDIT LAUF-NOBILIS, EDIT MADAS, GÁBOR SARBAK, JANKA SZENDREI, LÁSZLÓ VESZPRÉMY, TÜNDE WEHLI Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993. 192 p. — 27 kép Szinte hihetetlen, hogy a középkori történetnek a mai Magyarország területén mindössze 1200 kódex a tanúja, s talán az még hihetetlenebb, hogy ebből is mindössze 160 az, amelyik ténylegesen magyar eredetű. Ezen adatok ismeretében igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy épen maradt, egész kódexek híján, azok csíkokra vagdalt, lapokra szedett töredékeiből próbálunk meg egykori műveltségünkről valamelyes képet nyerni. A könyvnyomtatás feltalálásával az egykor kézzel írt könyvek kora lejárt, s csak azok a kódexek menekültek meg, amelyek felhasználhatók voltak az új technikával készült könyvek kötéséhez. Hogy mégis lehetséges lesz egykor az ilyen sorsra jutott kódexek töredékeiből képet kapnunk középkori művelődésünkről, azt annak is köszönhetjük, hogy a töredékekben megmenekült kódexek is reprezentálják a teljes kódexet. Ugyanis a legtöbb kódex máig ismert szöveget tartalmazott, s e szövegekre rá lehet ismerni azokból a töredékekből, amelyet a sors ránk hagyott. Nem a töredékeken megmenekült kevés szöveg, hanem az abból levonható következtetés, hogy ti. ez vagy az a híres, nagyszerű mű megvolt a hazánkban is, s használták, járul hozzá múltunk felderítéséhez. A Fragmenta codicum eddig megjelent kötetei a Budapesti Egyetemi Könyvtárból, illetve a Központi Papnevelő Intézet Könyvtárából származó kódextöredékeket vette számba (lásd Levéltári Közlemények 62 /1991/ 151—152). A legújabb kötet az esztergomi könyvtárakban, mégpedig valamennyi itteni könyvtárban található kódexet és kódextöredéket tartalmazza. KÓrmendy Kinga röviden ismerteti azokat a gyűjteményeket, s történetüket, melyek tartalmaznak középkori kódexet, vagy legalább annak töredékét. Az eddigi kötetektől sokmindenben eltér a legújabb. Ezt ismerteti röviden Vizkelety András a bevezetőjében. Lássuk tehát, melyek is a főbb újítások! Újítása a kötetnek, hogy a sorozatcímében a Fragmenta codicum helyett Fragmenta et codices szerepel, valamint az eddigiektől élté-