Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

A nagyvezíri előterjesztés 47 zőjét hallgatja el, de azt is állítja, hogy a nevezetes beadványt a re'is-i küttab készítette

135 — feltehetőleg azért, mert saját korának gyakorlata alapján már idegennek tűnt neki a tezkereci bevonása efféle ügyekbe. Pedig a tezkererik mind a nagy divánban, mind a nagyvezír délutáni (ikindi) és egyéb divánjaiban tevékenyen közreműködtek a napi ügymenet megszervezésében, a határozatok lejegyzésében, a parancsok megírásában stb., így kézenfekvőnek látszik, hogy a különálló nagyvezíri hivatal létrejötte előtt (ami nagy szervezeti változásokat eredményezett) a tezkereciket is a telhis-ítók között tartsuk számon.

136 Összefoglalva az itt felsorakoztatott adatok tanulságait, úgy látom, hogy a XVI. és a XVII. század közepe közötti időszakban a telhisek írója nem egyetlen személy lehetett; a szokásjogot érintő vagy bonyolultnak látszó ügyek összefoglalása mindenekelőtt a re'is-i küttabra hárult, míg a rutinszerű, napi telhisek megírását a nagyvezírek minden bizonnyal a szinte saját titkáraiknak számító tezkerecikie bízták. Akár egyik, akár másik esetről van szó, a telhis nyilvánvalóan úgy készült, hogy a nagyvezír szóban kiadta utasításait, s ezeket az említett írnokok valamelyike írásba foglalta.

137 A telhisek szerzőiről szólva nem kerülhető meg egy fogas kérdés: ha egyszer az uralkodó és az államapparátus közötti kapcsolattartás és közvetítés a nagyvezír tiszte volt, akkor mivel magyarázzuk azokat a forráshelyeket, amelyek más tisztségviselők telhiseiről szólnak? Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy az ilyen esetek egy részében csupán a fogalomhasználat zavarai tükröződnek vissza. Ahogy magát a nagyvezíri telhisi is sűrűn nevezték c

arznak az alaki és a funkcionális hasonlóság miatt (a szultánok például a legritkábban utasították a nagyvezíreket arra, hogy valamit telhis eyleyesin „terjeszd be telhiszszel", hanem rendszeresen az c

arz eyleyesin „jelentsd" formulát alkalmazták), ugyanúgy megesett — főleg, miután a fó/tós-mechanizmus már bizonyos múltra tekintett vissza —, hogy más méltóságok c

arzait a telhis névvel illették. Jól példázza ezt egy XVII. századi levélminta-gyűjtemény egyik darabja, amely a korabeli tartalomjegyzékben a janicsár aga telhiseként van feltüntetve, de a közléskor c

arz lesz belőle.

138 Elgondolkodtató viszont, hogy ugyanebben a kéziratban a janicsár agának az uralkodóhoz írott telhisét már sztereotipizált, állandó alaki jellegzetességekkel bíró iratként mutatják be.

139 Ugyanígy cáfolhatatlan bizonyíték van arra, hogy 1604—05-ben a fődefterdár telhise alapján neveztek ki egy írnokot a központi pénzügyigazgatásba.

140 Hallunk még ezenkívül kádiaszkerek vagy elvétve mufti telhiseiről is.

141 (A ka'imakamol, ami külön eset, fentebb már említettem.) Miről lehet itt szó? Ha megnézzük, hogy korszakunkban mely tisztségviselőkkel kapcsolatban emlegetnek telhiséket, azt fogjuk tapasztalni, hogy szinte valamennyien sahib-i c

arzok voltak, vagyis olyan személyek, akik a kihallgatásokon maguk is jelentést tehettek az uralkodónak. Az általuk beterjesztett vagy szóban elmondott c

arzot nyilván a nagyvezíri beadványok mintájára hamarosan telhisnek is kezdték nevezni, s ezen a módon elkezdődött a telhis fogalmának kiszélesedése. A folyamat azután a szokásos menet szerint a teljes elburjánzáshoz vezetett, s a XVIII. században már számtalan levél és iratfajta viseli a telhis megnevezést.

142 135 O. F Köprülü: i. m. 334. 136 A tezkerecík feladataira: U. Heyd: Ottoman Documents. 15—17; J. Matuz: Kanzleiwesen. 45—47; A. Mumcu: Divan-i hümayun. 61—62. 137 Uzuncarsüi szerint a zsold-fó/Aíít és a kihallgatási engedélyt kérő telhisi a re 'is írta, de időpontot itt sem ad (/. H. Uzungarsili: Merkez. 24. 31.) 138 Biblioteca Apostolica Vaticana, Rossiano 876, fol. 2b, 14b (az újabb lapszámozás szerint). ^Uo, 13b-14b, 143a. 140 L. T. Darling: Ottoman Salary Registers as a Source for Economic and Social History. (In: Turkish Studies Association Bulletin. 14. 1. 1990. 20.) 141 Tärih-i PecevT, II. 7; K. Röhrborn: Untersuchungen. 17.; C. Orhonlu: Telhísler. 2. sz. 142 C. Orhonlu: Telhísler. XXIII. A pénzügyigazgatási ügymenet során használatos telhisekhez: L. Fekete: Die Siyäqat-Schrift. I. 68.: 2. jegy.