Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Keresztessy Csaba: Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. (Levéltári módszertani füzetek, 15.). Bp., MOL, 1992. / 209–212. o.

Irodalom 209 A Kapisztránnal foglalkozó előadások forrásait böngészve jóleső érzéssel tapasztalhatjuk, hogy mind az általa írott művek, mind a róla szólók (köztük szép számmal magyarok is) adták meg az egyes előadásokban levont következtetések alapját. Ha valamit e forrásbázisból nagyon is hiányolnunk kellett, az Kapisztrán levelezése. S ez nem véletlen, hiszen kiadott műveinek sorából szinte már csak a levelezése hiányzik. Remélhetően azonban leveleinek kiadására is sor kerül, a számbavétele ugyanis már folyamatban van (Franciscan Studies, 49). Nemcsak az egyes színvonalasan megírt tanulmányok, hanem a jól szerkesztett, még — ami ritkaság — névmutatóval is ellátott kötet egésze is méltó emléket állít nemzeti szentünkké lett Kapisztrán Szent Jánosnak. Érszegi Géza DÓKA KLÁRA: TÉRKÉPGYŰJTEMÉNYEK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN (Levéltári Módszertani Füzetek, 15.) Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1992. 302 p. Nem csekély örömmel állapíthatjuk meg, hogy Fülöp Éva — e sorozat megjelenésekor, 1989-ben megfogalmazott — óhaja, mely szerint: „reméljük, hogy a szükséges anyagi fedezet további biztosításával lehetőség lesz a tervezett kötetek mindegyikének megjelentetésére" (Levéltári Közlemények. 1991/1—2. sz. 162—163.), valósággá vált. A most ismertetendő munka pontot tett annak a nagy ívű vállalkozásnak a végére, mely tizenhat — 1989 és 1992 között megjelent — kötetben teszi hozzáférhetővé az egyházi gyűjteményekben őrzött térképeket nem csupán a szűkebb szakma, de a kutatók és az érdeklődő közvélemény számára is. E feltáró munka összegzéseként jelent meg az itt tárgyalt tanulmány, mely hat fejezetben, bőséges irodalomjegyzék kíséretében dolgozza fel a kutatás során felgyülemlett ismeretanyagot. Az első fejezetben a szerző ismerteti a feltárt térképek körét. A harmincegy budapesti és vidéki őrzőhelyen lévő negyvenkét gyűjteményben feldolgozott 6304 térkép között — elődeitől eltérően — nem csupán a kéziratos, de a litografált, nyomtatott, sőt a fénymásolt térképek is megtalálhatóak, elkerülve így azt a korábbi problémát, melyet ezek szétválasztásának — sok esetben — lehetetlensége jelentett. A térképek feltárási helyenként történő pontos számbavételét a rovatok és a mutatók ismertetése követi. A folytatásban a szerző — adatokkal jól alátámasztva — vázolja fel az egyházi birtokok szerkezetét, nagyságát és változásait a XIX. század közepétől kezdődően, elemezve az 1920-at követő változásokat is. Táblázatok segítségével követhetjük nyomon az egyes felekezetek közötti birtokmegoszlást, a földhasználati struktúrát s a térképanyag birtokok szerinti megoszlását. Miután az egyházi birtokok célvagyon jellege miatt a javadalmasok a birtokhatárok pontos rögzítésére törekedtek nem meglepő, hogy ezeken a területeken fejlett kartográfiai munkával találkozhatunk. Ennek ismeretében természetesnek tarthatjuk, hogy az első magyarországi térkép elkészítése is egy egyházi férfiú, Lasarus Rosettus kanonok, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkárának a nevéhez fűződik. 0 és utódai (a teljesség igénye nélkül: Lazius Farkas, Zsámboky János, Hevenesi Gábor, Mikoviny Sámuel) folyamatosan javítót-