Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Keresztessy Csaba: Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. (Levéltári módszertani füzetek, 15.). Bp., MOL, 1992. / 209–212. o.

210 Irodalom ták a hazai térképészet szakmai színvonalát és nevelték ki az eljövendő nemzedékek kiváló szakembereit. A készítők méltatása mellett átfogó és pontos képet kaphat az olvasó a térképek különféle típusairól is (katonai felmérések, határmegosztási és birtoktérképek, vízügyi és kataszteri térképek stb.). A negyedik fejezet az egyházi birtokigazgatás rendszerét tekinti át, majd a hazai mérnökképzés alakulását vizsgálja. A csekély számú egyházi uradalomtörténeti munka ismertetése és az uradalmi hivatalok és tisztek felsorolása után a szerző a mérnökök szerepét taglalja. A kéziratos térképek nagyobb részének szerzői az uradalmak által fizetett mérnökök voltak. Az érseki, püspöki birtokokon — általában — a vármegyéknél korábban alkalmaztak „rendszeresített földmérőket", míg a szétszórt káptalani birtokok geometrái a XIX. század közepéig alkalmi megbízásokkal dolgoztak. Az első uradalmi mérnök Kovács „Fabricius" János volt, az esztergomi érsek alkalmazottja, aki azonban más egyházi birtokokon is készített határtérképeket. Az egyházak szívesen alkalmaztak szerzetes mérnököket vagy hadmérnöki iskolát végzetteket. Előbbiek közül talán a szervita Házael Hugó volt a legismertebb, de említhetjük Pannonhalmáról Bosnyák Benedeket is. Utóbbiakra példa Szalóky Nepomuk, Nagy József vagy Böhm Ferenc, kinek néhány rajzát a Győri Káptalani és az Esztergomi Prímási Levéltár őrzi. Az úrbéri térképek készítésénél gyakran segítséget nyújtottak a vármegyék mérnökei is, a kataszteri felméréseket pedig rendszerint külföldi (osztrák) mérnökök végezték. A fejezetet a kartográfusok, a nyomdák és a kiadók, valamint a nyomatott térképek ismertetése zárja. A kötet ötödik — talán legfontosabb — fejezete az egyes gyűjteményeket mutatja be, melyek közül — 1497 tételével az Esztergomi Prímási Levéltár térképegyüttese a legkiemelkedőbb. Törzsanyagra, birtokrendezési, erdő- és mezőgazdasági, valamint kataszteri térképekre tagolódik, amit nem nagy számú nyomtatott anyag egészít ki. Az első állag legkorábbi darabjai Fabricius határábrázolásai, a legszebbek pedig a falvak vagy puszták teljes határát bemutató megzőgazdasági és birtoktérképek. A második állagban a XIX. század második felében és a századfordulón keletkezett birtokrendezési térképek kaptak helyet, melyek első része a jobbágyfelszabadítás során készült és az új birtokviszonyokat rögzJti. A harmadik állagot a kataszteri térképek jelentik, melyek zöme az 1880-as években keletkezett, s melyek között az egyes uradalmakra vonatkozó szelvények szinte hiánytalanul megtalálhatók. Külön állagba kaptak besorolást az erdőtérképek, míg az ötödik fő egységbe tartoznak az 1920 után készült gazdasági térképek, melyek — szinte kivétel nélkül — az elcsatolt községeket és pusztákat ábrázolják. Szemben a prímási levéltárban őrzőitekkel, a Kalocsai Érsekség Gazdasági Levéltárában 80%-ban a mai országterületre vonatkozó rajzok találhatók, szám szerint 826 tétel. A főegyházmegye területe Bács-Bodrog, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyékre terjed ki. A térképtár három nagy egységből épül fel. Az első részhez a feudáliskori térképek tartoznak, a második és harmadik közt 1918 jelenti a korszakhatárt, a tárgyi állagban a térképek — 1850-től — vegyesen fordulnak elő. Az érsekségek közül utolsóként az Egri Érsekség térképgyűjteményét vizsgálja a szerző, mely 258 egységet foglal magában. A gyűjtemény két részre tagolódik, 169 tétel a gazdasági levéltárhoz tartozik, a többi az egyházkormányzati levéltárban található. Közülük az előbbi az értékesebb. Első darabja egy 1735-ből való határtérkép. Az érseki gyűjteményekkel ellentétben a püspöki levéltárakban alig található érdemi mennyiségű térképanyag. Ennek oka egyrészről az egyházmegyei határok többszöri meg-