Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Borsa Iván: Ember Győző, a levéltáros / 5–15. o.

Ember Győző, a levéltáros 7 rendezési terv lekerült a napirendről, új levéltári koncepció nem született, így erre a szakmai kategóriára nem volt szükség. Csánki Dezső(1857—1933) a budapesti egyetemen Salamon Ferenc tanítványa volt, röviddel az egyetem elvégzése után 24 évesen került az Országos Levéltárba, amelytől 51 év múlva bekövetkezett nyugdíjaztatása következtében vált csak meg. (Ez még akkor is a leghosszabb szolgálatnak tekintendő, ha háromévi betegséget és 1919-ben bekövetkezett, néhány hónapos kényszernyugdíjaztatást kell levonni a fél évszázadot meghaladó szolgálati időből.) Csánki Dezső akkor került az Országos Levéltárba, amikor a Diplomatikai Levéltár kialakítása Óváry Lipót irányítása és tevőleges közreműködése mellett befejezéshez közeledett, majd még a 1880-as évek közepén a két erdélyi hiteleshelyi levéltár és a kamarai archívumból Kukuljevics horvát országos levéltárnok által az 1850-es évek elején elvitt horvát-szlavón vonatkozású oklevelek jelentős részének visszahozatala újabb nagy feladatot jelentett. Itt ismerkedett meg a középkori levéltári forrásanyaggal, és levéltárosi feladatai mellett kezdte meg az anyaggyűjtést a Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című nagy művéhez. Ezzel a levéltári anyaggal való szoros kapcsolatára utal a Pallas lexikon 1893-ban megjelent 4. kötetének róla szóló cikke, amely „történész, országos oklevéltáros" megjelöléssel illeti. Már harminc éve volt levéltári szolgálatban, amikor 1911 januárjában a magyar pénzügyminisztérium egy általános középület-építési program keretében napirendre tűzte az Országos Levéltár új épületének felépítését. Nagy Gyula országos levéltárnok Csánkit bízta meg az építkezés ügyeinek intézésével, aki elővette a Pauler Gyula és Pecz Samu által még 1899-ben elkészített, majd 1905-ben kiegészített programtervet a Bécsi kapu téri Bosnyák laktanya helyére építendő új levéltárról és Pecz Samu március végén már bemutatta az épület végleges tervét. Ezt követően az új épület Csánki nevével kapcsolódott össze. Kétségtelen, hogy a kivitelezési tervek felülvizsgálatától és a Bosnyák laktanyában őrzött levéltári anyag ideiglenes elhelyezésétől kezdve az új épületbe való átköltözködésig és az épület belső kiképzéséig Csánkinak az új épülettel kapcsolatban sok teendője volt, így nem indokolatlan, hogy az épület az ő nevéhez kapcsolódik, de erősen megkérdőjelezhető az a márványba vésett érdeme, hogy az épület az ő előterjesztésére jött létre. Az előterjesztés módjáról ugyanis csak egyetlen írásos emlék maradt a hozzá mindig lojális Döry Ferenc nekrológjában, akinek Csánki mesélte el, hogy egy patak partján hogyan terjesztette az ötletet az akkori miniszterelnök elé. Nem ismert, hogy az új épületbe történő átköltözést megelőzően a teljes levéltári anyag mintaállványozásának ötlete Csánkitól vagy más valakitől származott, de Csánki érdeme, hogy azt kifogástalanul végrehajtották, s ezzel jelentős mértékben megvetették a mai raktári rend alapját. Az új épület belső kiképzése, a freskók, a kutató- és a tanácsterem felszerelése, a lépcsőház két oldalán az ostromig volt, e célra készíttetett függönyök, a Diplomatikai Levéltár fadobozai helyett fémdobozok készítése, a lépcsőházat díszítő freskók és szobrok, bár Csánki főigazgatósága alatt jöttek létre, de kizárólag Klebelsberg Kuno akkori vallás- és közoktatásügyi miniszternek voltak köszönhetők, aki nemcsak kezdeményezte ezeket a nagyvonalú és költséges megoldásokat, hanem azok kivitelezéséhez a szükséges fedezetet is biztosította. Megemlítendő azonban, hogy a lépcsőházi ablakok belső, ólomüveg-sora felső részének a történeti Magyarország szabad királyi városai címereivel történő díszítését Csánki javasolta Klebelsbergnek, aki azt azonnal elfogadta. Csánki vezetése alatt a levéltárosok között már régebben is volt civódások olyan méreteket öltöttek, hogy a belügyminiszter Komáromy András akadémikus országos levéltárnokot egy évre azzal a feladattal bízta meg, hogy járja végig a törvényhatóságok levéltárait és