Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.
A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás forrásainak értelmezése 15 A reformáció nézeteinek a koncepciós eljárással való összefüggésére következtető megállapítás ténybeli hátterében az áll, hogy a Nádasdy udvar akkori prédikátora, Magyari István, 1602-ben egy nyilvános prédikációs feddést alkalmazott Sárvárott. A Nádasdyak kegyetlennek tartott szolgálóját eltiltotta az úrvacsorától, a Nádasdy házaspárt pedig megfeddte azért, mert eltűrik szolgálójuk kegyetlenségét. Erről a kihallgatottak közül ketten is beszámolnak. Elmondják, hogyan bírták rá Magyarit a prédikációs lépésre, mondván, ,Jélő, hogy az Isten minket is meg ne büntessen. Inkább elmenjünk innen, avagy jó István uram, ki egyházi ember lévén tartozol véle, hogy megszólítsd és ha meg nem szűnik, ugyan ki is prédikáld dolgait, mert bánja és nem szenvedi el az Isten". Katona szerint e szavakban lehetetlenség rá nem ismerni Magyari: Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvének arra a koncepciójára, hogy ,,a sok romlásoknak nem Luther az oka, hanem a köztünk való gonoszság, bűn, embernek ember általi rontása, olyasmi, amit Báthory Erzsébet művel. Mely ugyan egy csupán a sok közül, de így is okozhat háborút, ember- és döghalált, 11 mérhetetlen szenvedést. Ezért az itt lakozók három rossz közül választhatnak. Ha nem akarnak a sorsában osztozni, megpróbálják jobb belátásra téríteni, vagy elköltöztetni innen; ha azonban egyik sem megy, őt magát kell innen elköltöztetni erőnek erejével", így került sor — Katona szerint Magyariék aktív közreműködésével — Nádasdy né csejtei letartóztatására és fogságra vetésére. Az érvek rokonságát Katona jól érzékeli, de következtetése a teljes dokumentáció adatainak egybevetése hiányában, nemkülönben néhány ténybeli tévedés következtében, tévútra siklik. Nem utolsósorban azért, mert figyelmen kívül hagyja azt az alapvetően meghatározó jelentőségű tényt, hogy bár valóban 1602-ben történik az állítólagos kegyetlenség nyilvános „kiprédikálása" és számonkérése, ám ennek nem egyedül Báthory Erzsébet a címzettje, hanem a férje is — a törökverő Nádasdy Ferenc! —, mégpedig úgy, hogy őket magukat nem a kegyetlenség elkövetése, hanem annak csak az „eltűrése" miatt tartja Magyari felelősnek. A kegyetlenség „elkövetője" csupán a szolgálójuk, aki az udvarukban él és részt vesz annak munkájában és életében. Magyari tehát differenciál a ,,kegyetlenség" elkövetésének és eltűrésének súlya és felelőssége között. Ez határozottan jelzi, hogy Nádasdyéknak, s így Báthory Erzsébetnek is, személyes és cselekvő része nem volt a vélt vagy valódi kegyetlenségben. Ilyenformán s e differenciálásban tényleg 1602-ben merült fel első ízben a sárvári Nádasdy-udvar rovására a „kegyetlenség" szóbeszéde. Tekinthetjük ezt akár a koncepció első nyomjelző elemének is, annak ellenére, hogy a tulajdonképpeni koncepciós eljárás csak nyolc évvel később, 1610-ben indult meg Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet ellen. Mielőtt azonban a kegyetlenségi ,,vád" továbbfejlődését, letartóztatási ürüggyé növelését nyomon követnénk, célszerű előbb a ténylegesen dokumentált tényállás leglényegesebb vonásait és a koncepció fő jeleit szemügyre venni. A teljes dokumentáció 12 adatainak összefüggései azt valószínűsítik, hogy: — Báthory Erzsébet ártatlan volt, és vele együtt — ártatlanok voltak a „bűntársaiként" letartóztatott s kivégzett cselédei is, — a Nádasdy udvarban sem az öncélú kegyetlenség, sem pedig a kegyetlenül szigorú büntetés nem volt szokásban, — konstruált ,,vád", „bizonyítékok" és ,.tettenérés " alapján indult a hajsza a jogsértően letartóztatott és bebörtönzött özvegy ellen, 11 Az „ember- és döghalál" fogalomzavara feltehetően a folyó beszéd technikai zavara csupán, hiszen „döghalálnak" a pestist nevezték, és az is „emberhalál" volt. 12 MOL. Acta publica E—142. Fase. 28. N° 19.
