Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.

76 Szádeczky-Kardoss Irma — feltehetően — s legvalószínűbben — a Báthory Gábor erdélyi fejedelmi pozíciójának gyengítésére törő nádori (királyi?) politika szolgálatában. A koncepció fő jelei: — a nyomozás szelektív jellege, a nádori befolyás alatt álló területekre való koncentrálása, — a valóságos szemtanúk következetes hiánya és álszemtanúkkal való pótlása, valamint — a hallomásból értesült tanúk vallomásában a hírverés — a „szerteszét terjedő" s ,,bolygó hír" dominanciája; — a letartóztatás ürügyéül szolgáló áltettenérés kitervelten és színjátékszerűen konstruált volta; — a szabályos per következetes mellőzése; — Báthory Erzsébetnek a szabályos per és ítélet nélküli, jogsértő letartóztatása és bebörtönzése. A hatalmas felhajtással összehordott csaknem 300 tanúvallomás egybevetése és szakszerű jogászi mérlegelésének eredménye nem a bűnösség, hanem az ártatlanság valószínűségét erősíti. A hatalmas mozgósítással és hírveréssel sem sikerült az állítólagos bűnösségre — Báthory Erzsébet és „bűntársainak" kegyetlenségére — hiteles bizonyítékot produkálni. Ez magyarázatot ad arra is, hogy a nádor a szabályos pert — amelyben a valódi tényállás kiderülhetett volna — a király és Báthory Erzsébet többször is kifejezett kívánsága ellenére sem indította meg, s azt ügyes manőverekkel mindig elkerülte. Az ezt érintő nyomozati tanúvallomásokból az is kiolvasható, hogy már 1602-ben is a szóbeszéd késztette Magyarít arra, hogy a kegyetlen szolgálót eltiltsa az úrvacsorától, Nádasdyékat pedig figyelmeztesse (megfeddje) a kegyetlenség eltűrése miatt. Amint az a tervébe beavatott prédikátortársa, Zvonarich Mihály leveléből pontosan kiderül.

13 E levél alapján — a kegyetlenség elkövetése és eltűrése szerinti felelősségmegosztó differenciálásnak megfelelően — következtethetünk a hírverés „adataira" és konstrukciójára, sőt módszereire is. Egyebek között arra, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az akkor még nem Báthory Erzsébet, hanem a házaspár, s közülük is — lévén Sárvár a Nádasdyak udvarának székhelye — fő felelősségi súllyal Nádasdy Ferenc ellen irányult. De még nem a személyes kegyetlenséggel operált, hanem az „eltűrő" felelősségével! Az is fontos momentum, hogy az eset vihara Nádasdy Ferenc megengesztelésével múlt el a szóbeszéddel mozgósított Magyari feje felől. Legközelebb 1605—1606 táján támad fel ismét a „kegyetlenség", megint csak szóbeszédben, és azt híresztelve, hogy az akkor már özvegy Nádasdyné nemes leányokat öletett meg. A híresztelés ekkor kezdi Nádasdyné személyes kegyetlenségét környékezni, annak ellenére, hogy a nyomozás ténybeli következtetésre alkalmas adatai végső soron őt is legfeljebb az eltűrés felelősségével terhelik. A hírverés fészke ezúttal nem Sárvár vagy valamely más Nádasdy—Báthory birtok, hanem Illésházy István udvara és familiáris köre. Ezután egy ideig megint csönd van, majd 1610 márciusában Thurzó György, az újdonsült nádor, meg nem nevezett emberek panasza alapján, tömeges emberölés és kegyetlenség címén elrendeli a nyomozást, amelyben, bár induláskor nem említik, rövidesen a nemes leányok megölésére kerül a hangsúly. Még ebben az évben le is tartóztatják és sebtiben „örökös börtönre'' vetik Báthory Erzsébetet. Bár a nemesek kínzását és ölesét — éppúgy, mint bárki másét — egyetlen adat se bizonyítja, a diffamáló hírkeltésben és nyomozásban azért volt mégis fontos a szerepe, mert egyrészt ezzel az ürüggyel lehetett letartóztatni és meghurcolni, másrészt a nemesi jogsére13 Evangélikus Országos Levéltár. Aren. Gen. Ecclesiae. Gáti Imre elenchus. N° 28, 29.