Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Szádeczky-Kardoss Irma: A Báthory Erzsébet elleni koncepciós eljárás egyes történeti forrásainak értelmezése / 65–87. o.

70 Smdeczky-Kardoss Irma Liszthy Anna Rozina udvara Nyitra vármegyében amolyan boszorkányokat gyűjtő helyként volt ismeretes. Messze földről hívta magához a vajákos, varázsló, boszorkányságban járatos embereket, tanult tőlük, foglalkoztatta őket, s üzelmeikben saját maga is részt vett. Fürdőikkel gyógyíttatta magát, jósoltatott velük, és varázsoltatott is. Velük együtt kéménybe mászott, a térdén kis ibrikben vizet forralt, bűbájos igéket börbitélt, sőt, kígyó húsával, akasztott ember agyvelejével vagy levágott kezével kenyértésztában étket süttetett, kölyökkutyák levágott fejét főzte ki.

8 Egyszóval nagy gyakorlata volt a korabeli boszorkány-praxisban. Egyik vénasszonyát meg is égették máglyán mint boszorkányt. Liszthy Anna Rozina tehát nemcsak betegesen kegyetlen, de megszállott, a „mesterséget" személyesen művelő boszorkány is volt egyben. Ezért tartják a boszorkányperek között számon az ő ügyét. A tanúvallató leveleket Komáromy András tette közzé és kommentálta a Történelmi Tár 1897-es évfolyamában. Az eljárási és formai szempontból kifogástalanul áttekinthető jegyzőkönyvek élményszerű tanúvallomásai alapján — ezeket a dicsérő megállapításokat Nádasdyné ügyének dokumentumairól aligha mondhatnánk el — azt állapította meg, hogy az előre összeállított és valamennyi tanúvallatáson egyforma vallatókérdések közül az ötödik kérdez rá a boszorkánykodásra. így csak az erre adott válaszokat tekintette — s az ő nyomán ma is ezeket szokás tekintem — ilyen tartalmú információknak. Komáromy figyelmét azonban elkerülte, hogy sok vallomásban a harmadik kérdésre adott válaszok is a boszorkánysággal szorosan összefüggő gyilkossági eseményekről beszélnek. E válaszokból az derül ki, hogy a per alapját képező, egész napon át tartó ütlegeléssel elkövetett emberölés azzal kezdődött, hogy Liszthy Anna Rozina már kora reggel kijelentette: ,,még ma megöl valakit" a szolgálók közül. A kiszemelt vénasszonyt személy szerint is megfenyegette ezzel, s kijelentéseit többször is megismételte. A nap folyamán ő maga is bekapcsolódott az utasítása szerint egyre kegyetlenebb s csak rövid szünetekkel megszakított verésbe. Az ütlegelésnek volt egy szisztematikusan a fejre irányuló akciója is, mutatván, hogy a cél a koponyacsont betörése és az agyvelő kiontása. Liszthy Anna Rozina maga is egy „lapickávaV verte az áldozat fejét. Ez az emberölés ,,pénteki napon", mégpedig Szent Iván éjjelének előnapján történt. Hasonlóan kivitelezett agyvelőontó emberölés már korábban is nemegyszer előfordult Liszthy Anna Rozinánál. Az egyik — a már említett 1607 előtti — eset időpontját a tanúk szintén úgy határozták meg, hogy az is „egy pénteken" történt. A pénteki elkövetés különös tényállási jelentőségét jelzi az, hogy a tanúk évtizedek múltán is ehhez a naphoz kapcsolva emlegetik az eseményt! Az ismételten pénteki, különösen a Szent Iván-éji időzítésben, a „még ma" végrehajtandó programszerű kivitelezésben, a személyes és feladatszerűen könyörtelen végrehajtásban és mindezek mellett az agyvelő kiontására törekvő célzatosságban az előírásos szertartásszerűség elemei ismerhetők fel, és azt valószínűsítik, hogy a kegyetlen emberölésnek ezek az esetei nemcsak az idegbetegség lehetőségével állnak szoros kapcsolatban, hanem Liszthy Anna Rozina boszorkány hitével és boszorkánypraxist művelő tevékenységével is. Én magam, jogász lévén, nem akarok ezen a vonalon mélyebben belebocsátkozni az elemzésbe, még kevésbé a következtetésekbe, de feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ezeket az összefüggéseket és lehetőségeket — melyeket a Báthory Erzsébet ügyével való aprólékos egybevetés nélkül bizonyára én magam sem vettem volna észre —, a szakmai figyelem felhívása végett megemlítsem. Ugyanez a célom a Báthory Erzsébetnél is, bár csak mellékesen feltételezett, de hangulatkeltésül nyilvánvaló célzatossággal emlegetett bűbájosság adatainak ismertetésével. 8 Az e mondatban felsorolt cselekvések a korabeli boszorkány-praxis közismert fogásai voltak. Ezt itt az a mód is kifejezi, ahogyan a tanúk beszélnek róluk.