Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

56 Fodor Pál szultán haragját kockáztatja ismétlődő kéréseivel, ha a divánban rendelkezésre állt volna valamiféle másolat, amelynek alapján nehézség nélkül újra előadhatta volna az ügyet. Legfeljebb egyfajta ideiglenes mutató használatára gondolhatunk, amire addig volt szükség, amíg a beterjesztett iratok megválaszolva visszaérkeztek. Hammer állítása tehát, hogy a beadványokról és a szultáni hattokiól a sir katibi jegyzőkönyvet vezetett, a mi korszakunkra nézve nem állja meg a helyét.

207 Egyes telhisek az archívumba való elhelyezés előtt még egy procedúrán átestek. A szultán vagy a nagyvezír rendeletére bizonyos beadványokat a rájuk írt hatt-i hümayunokkal együtt bejegyeztek a divánban használatos központi kánunnámékba, mert fontos, kanunjellegű kérdéseket szabályoztak. Amennyire a kevés emlék alapján megítélhető, ezek a bejegyzések nem feltétlenül adják vissza a telhis egész szövegét (különösen a tisztán formális részeket hagyják el), de tartalmilag pontosan rögzítik a bennük kifejtett gondolatokat.

208 A íW/i/j-adminisztrálás egészen sajátos formájáról értesülünk Kocsi bég egyik beadványából, amelyben a szerző a következő tanácsot adja uralkodójának: „Ha felséged szolgája, a nagyvezír telhist küld, s elolvasva nemes tudomására szolgált, akkor tépje szét, vesse tűzre és egy szót se szóljon senkinek".

209 E furcsa javaslat hátterében az a szándék állhatott, hogy megkímélje a válaszadás felelősségétől a gyengeelméjű Ibrahimot, és elkerülje a tudatlanságából fakadó kínos helyzeteket. Nem tudjuk, hogy a szultán megfogadta-e az intelmeket, de valószínűtlen, hogy ez az eljárás hosszasan fenntartható lett volna.

210 A korabeli levéltári rendszer viszonylagos fejlettsége ellenére számos telhis csupán annak köszönheti fennmaradását, hogy utólag felvették őket különféle telhis-gyűjteményekbe. Mindmáig rejtély, hogy ezeknek az összeállításoknak az anyagát milyen céllal és milyen elvek szerint válogatták össze. Mindenesetre feltűnő, hogy az első gyűjtemények szinte a te//»s-mechanizmus teljes beindulásával egyidejűleg vagy kevéssel azután létrejöttek, de aztán láthatólag mindjárt alább is hagyott a kompilátorok lendülete. C. Orhonlu összeállította az isztambuli könyvtárakban fellelhető íW/ws-kéziratok (vagy telhiséket is tartalmazó kéziratok) listáját, s a 22 tételből (ami önmagában is kevésnek tűnik) a 10-et sem éri el azok száma, amelyek a mi korszakunkra vonatkoznak.

211 De még ez a szám is tovább csökken azáltal, hogy több kézirat valójában egyazon gyűjtemény különféle másolatait tartalmazza, ennélfogva az 1566—1656 közötti időszakra csupán a Szinán pasának, az 1597—16Ö7 közötti nagyvezíreknek, a Kocsi bégnek és a IV. Murád egyes nagyvezíreinek tulajdonított telhisek állnak rendelkezésünkre.

212 Sőt, ha a királytükör (nasihatname) mű207 J. von Hammer: Des Osmanischen Reichs Staatsverfassung und Staatsverwaltung. II, Wien, 1815, 4L Vö. S. Faroqhi: Die Vorlagen. 44. 208 BDK, Veliyüddin Ef. 1970, 8b—10a. A központi kanunnamékhoz Id. H. Inalcik: Suleiman the Lawgiver and Ottoman Law. (In: Archívum Ottomanicum. 1. 1969. 115—117, 125.) 209 K. Aksüt: Ko?i Bey risalesi. 126-127. 210 H. Sahillioglu — anélkül, hogy az idézett passzusra felfigyelt volna — szintén azt gondolja, hogy a legtitkosabb ügyeket tárgyaló telhiséket rendszeresen megsemmisítették (Koca Sinan Pasa'nin, I. 29.). Ennek azonban ellene mond, hogy „titkokkal teli" telhiséket bőségesen találunk a jelen tanulmányhoz felhasznált gyűjteményekben, pedig ezeket nyilvánvalóan utólag, archivált anyagból állították össze. 211 C. Orhonlu: TelMsler. XXV—XXVII. Ehhez még legalább kettő hozzáteendő (Bayezid Devlet Kütüphanesi, Veliyüddin 3205 és Belediye Kütüphanesi, Cevdet K 52, Id. Rh. Murphey: The Veliyuddin telhis. 547-548.). 212 Ezekről bővebben a következőkben, ül. a tanulmány végén, ,,A forrásokról" c. részben szólok. — C. Orhonlu (Telhísler, XXVI.) a kéziratlista 8, 10, 14, 16. és 18. sz. tételénél nem közli az időpontot, így ezek között esetleg lehetnek még korunkbeli telhisek (bár ez nem valószínű). Ide számíthatjuk még azt a néhány iratot (Orhonlu szerint 24-et, i. m. XXII: 4. jegyzet), amelyet c. Ulugay adott közre (IV. Murad'in bazi hatlan. (In: Tarih Dünyasi. 3. 28—29. 1952. 1186—1187.; Ehhez a cikkhez nem tudtam hozzájutni). Természetesen más könyvtárakból és kéziratokból is előkerülhetnek még telhisek (például úgy, mint a Biblioteca Apostolica Vaticana, Rossiano 876 vagy a Bayezid Devlet Kütüphanesi, Veliyüddin 1970 egy-két darabja. Egy „magányos" telhis található Szinán pasa levéltárában is: T. Öz: Topkapi Sarayi Müzesinde Yemen fetihi Sinan pa§a arsjvi. [In: Belleten. 10. 37. 1946. 179.: 72. sz. irat, 1589-ből]).