Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.
A nagyvezíri előterjesztés 55 de feltételezik, hogy az ugyanúgy zajlott, mint a XVIII. század végén. 200 Akkoriban az egyedi iratokat szövetzacskókba vagy zsákokba, kesékbe rakták, melyeknek anyagát a dokumentumok fontossága szerint választották meg. Az elintézett ügyiratokat a hozzájuk tartozó mellékletekkel együtt tették el, mégpedig úgy, hogy az egyes szekciók napi termését tekercsekbe, egy hónap tekercseit zsákokba, egy év zsákjait pedig ládákba zárták, és tartalommutató gyanánt kis cédulákat illesztettek rájuk. A ládákat azután a levéltárba vitték, amelynek egyes részlegei a divánháne komplexumában, mások annak közelében helyezkedtek el. 201 A másik nagy csoportot azok a telhisek alkották, amelyek a szövegezésen, illetve a hatt-i hümayun megírásán kívül nem igényeltek egyéb kancelláriai munkát, mert tárgyuk ezt nem tette szükségessé. XVIII. századi adatok szerint ezeket a telhiseket a re'is-i küttab őrizetére bízták. Némileg meglepőnek tűnik, hogy még a szultánok önálló leiratait sem az uralkodói rezidencián, hanem a re'is felügyelete alatt a divánban, illetve később a bab-i c alihoz kapcsolódó levéltárban tárolták. JJzunqarsüi azt írja, hogy a re'is különválasztotta az önálló és a telhisekre írt szultáni hattokat, s az egy hónap alatt összegyűlő mennyiséget külön zsákokba, a zsákokat pedig — pecséttel lezárva — ládákba rakta. Ha az uralkodó régi hattokat kívánt megtekinteni, a nagyvezíren keresztül tőle kérte el és neki juttatta vissza. 202 Az a néhány szétszórt adatforgács, amely fe//i/seinkből erre vonatkozóan összeszedegethető, azt sejteti, hogy a megőrzésnek ez a módja már korszakunkban megvolt vagy kialakulóban volt. A beadványok különválasztásának egyfajta negatív bizonyítéka, hogy a fó//Hj-gyűjteményekbe felvett, jobbára az itt felállított második kategóriába tartozó beadványoknak a mai levéltárakban sem az eredetijei, sem a másolatai nem kerültek elő, 203 ami amellett szól, hogy eredetileg is külön kezelték őket. Hogy a telhiseket a nagyvezír környezetében, vagyis feltehetőleg a divánban tárolták, az abból is látszik, hogy Szinán egy ízben arra kérte az uralkodót, hogy a telhist mindjárt az elolvasás után küldje vissza neki. 204 IV Murád egy alkalommal a következőket írta nagyvezíre beadványára, amelyben az különféle levelek és hattok leküldését sürgette: „amint ideérkeztek, nem tartóztatván, nemes kézjellel láttam el és visszaküldtem őket. A kék zacskóban vannak. A vége felé keresd". 205 Ezek a sorok nemcsak azt bizonyítják, hogy a leiratokat zacskókban a divánban őrizték, hanem közvetve arra is rámutatnak, hogy a szultántól vagy az udvari kancelláriától (a sir katibitől) kikerülő iratokról másolatot vagy jegyzőkönyvet valószínűleg nem készítettek, mert különben a szultán nem utalta volna vissza az egész ügyet a feladóhoz, vagyis a nagyvezírhez. Ugyanez olvasható ki, csak még határozottabban, abból a hatt-i hümayunból, amelyet Jemiscsi Haszán nagyvezír kapott válaszul egyik, szintén sürgetést tartalmazó beadványára: „Többször közöltem már, hogy az a papír elveszett. Hová tetted az eszedet, hogy megint jelentést teszel róla?" 206 Ha az uralkodónál lett volna valamiféle feljegyzés a szóban forgó beadványról, akkor nyilvánvalóan nem méltatlankodik az újabb molesztálás miatt, hanem annak alapján megír(at)ja a választ. Az sem valószínű, hogy a nagyvezír a 200 J. Matuz: Kanzleiwesen. 89.: a XVI. századra is elfogadja a most következőket. 201 /. H. Uzungarsih: Merkez. 76—77. A levéltárakra: i. m., 10, 76—77.; G. Necipoglu-Kafadar: The Formation of an Ottoman imperial Tradition. The Topkapi Palace in the Fifteenth and Sixteenth Centimes. PhD. Diss. Harvard University, Cambridge, MA, 1986. 303, 312. (a XVI. században a régebbi deftereket a kincstár földalatti termeiben tartották volna). *» /. H. Uzungarsűi: Merkez. 77-78. 203 C. Orhonlu: TeMsler. XXVUI. 204 Revan 1943, 24a. 205 A. Refik: Sultan Murád. 132.: geldügi sa c at eglendirilmeyüp üzenne hatt-i serifler yazilup girü gönderdüm tna'i kese icindedür girüsinde arayasin. 206 C. Orhonlu: Telhisler. 83. sz.: nice defia bildürmüs idüm ol kágid zayi c oldu gene arz edersün ukalä kanda gitdi.
