Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

32 Fodor Pál hető. Ha összevetjük a legkorábbi fennmaradt fé/Ais-gyűjtemény anyagát (Szinán pasa telhisek, 1589—1591 között) a századforduló körül keletkezettekkel, világosan nyomon követhető ugyanaz a változás, amit az c

arznál megfigyelhettünk. Míg Szinán telhiseinék döntő többsége egy egyszerű c

arz-i bende-i bi-mikdarral kezdődik, az őt követő nagyvezírek (Jemiscsi Haszán [1601—16031, Lala Mehmed [1604—1606] stb.) beadványainak már mintegy a felét az c

arz-i halra, emlékeztető saFadetlü padisahum vagy ehhez hasonló formula vezeti be.

35 Ezzel voltaképpen már a tettiis szerkezeti kérdéseihez érkeztünk. Mielőtt azonban a részletekbe belemennék, szükségesnek látszik egy előzetes, részben hipotetikus osztályozás. A telhisek felépítése ugyan egészében véve stabilnak mondható, időnként mégis eltéréseket tapasztalunk aszerint, hogy önálló felterjesztésről van-e szó, vagy olyan beadványról, amit az udvarba érkező jelentések, kérelmek, diplomáciai levelek stb. „mellékleteként", kiegészítéseként vagy összefoglalásaként nyújtottak be az uralkodónak. E nem nagy horderejű, de mégiscsak létező — többnyire formai — különbségek miatt célszerűnek látszott két nagyobb csoportra bontani a nagyvezíri telhiseket. Az elsőt alkotnák az ún. „önálló" (szultáni megkeresésre vagy saját elhatározásból írott) telhisek, a másodikba pedig azok kerülnének, amelyeket „kísérő-összefoglaló" telhiseknek neveztem el, utalva funkcionális eredetükre, arra, hogy létrejöttük a nagyvezír közvetítő szerepének köszönhető. Miután a kétféle telhis közötti határok — szokás szerint — nem mindig rajzolódnak ki élesen, a tárgyalás során az , ,önálló" telhisrői szólván fogom elmondani az általános, minden típusra érvényes jellemzőket, a , ,kísérő-összefoglaló" telhisnél pedig inkább csak az ettől való eltéréseket fogom kiemelni. AJ „Önálló" telhis A telhis, mint az oszmán oklevelek minden fejtája, invocatióval kezdődik. Ezt a papír felső, középső részére írták, s rendszerint egyetlen szóból állt: hüve '(ő, ti. az Isten).

36 Ahogy már említettem, a telhist bevezető inscriptiót az esetek többségében vagy az c

arzból származó c

arz-i bende-i bi-mikdar budur ki (a jelentéktelen szolga jelentése a következő) vagy az c

arz-i halra visszavezethető srfadetlü (vagy devletlü stb.) padisahum (boldogságos — vagy nagyságos — padisahom) kifejezés alkotja, de igen sokszor a kettő kombinációjából jön létre. Mégpedig többnyire úgy, hogy az c

arz-i.. .-féle bevezetéshez a telhisek jelentós részében a s^adetlü padisahumot is hozzáillesztették, feltehetőleg így téve személyesebbé az uralkodó megszólítását. Fordított sorrenddel már jóval ritkábban találkozunk.

37 Szintén ritkán fordul elő olyan inscriptio, amelyben az c

arzokban használatos hosszabb vagy teljes változatot láthatjuk viszont.

38 Ugyanígy kivételszámba mennek azok a telhisek, melyek elejéről mindenféle inscriptio hiányzik,

39 vagy olyan szokatlan fordulattal kezdődnek, mint a Revan 1943 egyik telhise: defter oldur ki... (a defter a következő...).

40 Jócskán kilógnak a sorból Kocsi bég összefüggő értekezéssé formált telhisei, 35 Az egyes irattípusok egymásra hatását éppen ellenkezőleg ábrázolta Fekete Lajos, aki szerint az c

arz-i hal a telhis utánzásából alakult ki. Ez azonban egyszerű kronológiai okoknál fogva sem valószínű (vö. Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Bp., 1926. Llü.) E gyűjteményekről ld. a tanulmány utolsó előtti fejezetét és „A forrásokról" c. részt. 36 Jól látható pl.: /. H. Uzungarsih: Merkez. 22. képen. 37 Pl. C. Orhonlu: Telhisler. 184. sz. 38 C. Orhonlu: Telhisler. 171. sz.: rikab-i hümayun-i hilafet-makruna c

arz-i bende-i bi-mikdar budur ki (a felséges kalifái kengyelhez a jelentéktelen szolga jelentése a következő). Vö. 183. sz. irattal. 39 Revan 1943, fol. 46b; C. Orhonlu: Telhisler. 158. sz. 40 Revan 1943, fol. 20a. Eltér a szokványostól az a lakonikus budur ki kezdés, ami a Bayezid Devlet Kütüphanesi, Veliyüddin 1970. jelzetű kézirat 9b—K)b. lapjain megőrzött telhisekben olvasható. De erős a gyanú, hogy itt szándékos rövidítéssel van dolgunk, amit a másoló(k) számlájára kell írnunk.