Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.
28 Fodor Pál tésre kell gondolnunk, hanem bizonyos bürokratikus előzmények fokozatos hozzáidomítására az új adminisztratív szükségletekhez. Mindenesetre közvetett adatok alapján úgy tűnik, hogy a telhis-adminisztrációnak az a formája, ahogy a XVI. század végén előttünk áll, ül. Murád (1574—1595) szultán uralkodásának kezdetén alakult ki. Musztafa Ali történetíró ismert tudósítása szerint ez az uralkodó vezette be azt az újítást, hogy a nagyúri kihallgatások idején nem válaszolta meg azonnal a felolvasott telhiseket, hanem visszatartotta őket, s átolvasásuk után írásban közölte a határozatát. 2 Ugyanez a krónikás — és az ő nyomán Pecsevi — számol be arról is, hogy Murád szultán — környezetének rábeszélésére — a panasziratokat uralkodói leiratokkal (hatt-i hümayun vagy $erif) kezdte megválaszolni, ami oda vezetett, hogy a szultáni tanács (divan) által kiadott rendeletek (ahkam) elvesztették tekintélyüket, és az alattvalók egyre inkább csak a szultáni kézírással megerősített parancsoknak adtak hitelt. 3 Miután Musztafa Ali a telhisék megválaszolásának módjában beállott változásokról beszél, ebből értelemszerűen az következik, hogy szerinte a nagyvezírek már korábban is írtak és nyújtottak be telhiséket az uralkodóknak. S valóban, a szultán és a nagyvezír (vagy a diván) közötti írásos érintkezésnek már korábbról is vannak nyomai. Valószínűleg ilyen „levelezés" szolgált alapjául annak az 1547. márciusi ru 'us defieri bejegyzésnek, amelyből megtudjuk, hogy Rüsztem nagyvezír előterjesztésére a szultán hozzájárult ahhoz, hogy Rüsztem két fiának zsoldot folyósítsanak a kincstárból. 4 Piri Reisz-nek egy 1552-ből fennmaradt jelentésére szintén odaírták a (szultáni?) határozatot. 5 Menavino szerint a nagyvezír a XVI. század első felében vagy szóban, vagy írásban terjesztette elő az ügyeket a kihallgatásokon. 6 Egy 1573. évi ru'usbejegyzés értékes adalékkal szolgál arra nézve, hogy még a szultán személyes jelenléte esetén is előfordult írásos ügyintézés a diván és a szultán között. E dokumentum különösen érdekes számunkra, hiszen itt egy olyan összefoglalásról van szó, amelyben a szultánt egy zsoldfolyósítási kérelemről tájékoztatják és döntését kérik az ügyben. Mint ilyen ez az irat egyfajta ,,pre-telhis"-nek is felfogható, noha formai szempontból még túl egyszerűnek, kezdetlegesnek tűnik. 7 Már a XV. században szokássá vált, hogy a külföldi uralkodóktól, kémektől stb. érkező leveleket vagy tudósításokat lemásolták vagy szükség esetén lefordították az uralkodó számára. Kétségtelen tehát, hogy az ügyintézésben „alulról felfelé", a szultán tájékoztatására már a XVI. sz. második fele előtt is alkalmazták az írásos formát, bár valószínű, hogy az esetek nagyobb részében szóban történt mind az előterjesztés, mind a határozat közlése. Ami a íeí/ws-mechanizmus másik fő elemét, a szultáni „kézjelet" (hatt-i hümayun) illeti, arról Pecsevi azt állítja, hogy HL Murád koráig szinte azt sem tudták, mi az. 8 Ez így kétségkívül túlzás, hiszen például Szülejmántól is maradtak ránk ilyen írások. 9 Ugyanakkor igaz, hogy a hatt-i hümayun-ok száma ekkor még igen csekély, s főleg III. Murád idején kezd megszaporodni. Ugyanez tűnik ki U. Heydnek a szultáni rendeletekkel, a fermá2 /. H. Uzuncarsxh: Osmanlt devletinin merkez ve bahriye teskilati. Ankara, 1984 2 . 121.: 1. jegyzet, 122.; C. H. Fleischer: Bureaucrat and Intellectual in the Ottoman Empire. The Histórián Mustafa Ali (1541—1600). Princeton, 1986. 295. 3 Tärih-i PecevT. II, Istanbul, 1283 [1866], 7. C. H. Fleischer: i. m., 295. 4 N. Göyüng: XVI. yüzyüda ruús ve önemi. (In: Tarih Dergisi. 17. 22. 1967 (1968). 19; J. Matuv Das Kanzleiwesen Sultan Suleymäns des Prächtigen. Wiesbaden, 1974. 68—69. (A ,,ruúsz defterek" elvben a szultáni tanács határozatainak rövid kivonatait tartalmazzák, a gyakorlatban azonban legnagyobb részüket különféle kinevezési okmányok kivonatai töltik meg.) 5 C. Orhonlu: Hint kaptanligi ve Piri Reis. (In: Belleten. 34. 134. 1970. 249.) 6 J. Matuz: Kanzleiwesen. 15. 7 N. Güyung: XVI. yüzyüda ruűs. 26. 8 Tanh-i PecevT. n. 7. 9 J. Matuz: Kanzleiwesen, 68—69.; U. Heyd: Ottoman Documents on Palestine 1552—1615. A Study of the Firmán according to the Mühimme Defteri. Oxford, 1960. 65.; C. Orhonlu, Osmanli tarihine áid belgeler. Telhisler (1597—1607). Istanbul, 1970. 1. sz. (V. fotó.)
