Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Fodor Pál: A nagyvezíri előterjesztés (Telhis) : adalékok az oszmán központi adminisztráció működéséhez, 1566–1656 / 27–63. o.

FODOR PÁL NAGYVEZÍRí ELŐTERJESZTÉS (TELHIS) ADALÉKOK AZ OSZMÁN KÖZPONTI ADMINISZTRÁCIÓ MŰKÖDÉSÉHEZ 1566 - 1656 THE GRAND VIZIERAL TELHIS. A STUDY IN THE OTTOMAN CENTRAL ADMINISTRATION 1566—1656: In the second half of the XVIth Century reigning practice of Ottoman sultans changed significantly. The personal and direct contacts between the suhan and the Grand Vizier changed more and more to be an administrative contact. All the things (somé events, affairs, reports etc.) necessiting the decision of the sultan were summerized for him by the Grand Vizier, in a document called telhis. The Grand Vizier was informed about the sultan's response or decision by a short order (hatt-i hümayun) written also on the telhis. In his article the author examines the reasons of introducing telhis in administration, and the first period of its application from the beginning to the stabihzation of the System taking place appraximately between the middle of the XVIth and XVnth centuries. A XVI. század második felében jelentősen megváltozott a török szultánok uralkodási gyakorlata. Az istenkirályság eszméjétől megérintett dinasztia tagjai egyre kevesebbet mutatkoztak a nyilvánosság előtt, és napjaik java részét rezidenciájuk női részlegében, a háremben töltötték el. Ennek egyik következménye az lett, hogy a szultán és a birodalom legfőbb tisztségviselője, a nagyvezír közötti közvetlen, személyes kapcsolat is megritkult, és helyébe az írásos érintkezés lépett. A napi eseményeket, a szultáni döntést igénylő ügyeket, a tisztségviselőktől beérkező jelentéseket és az alattvalók egyes kérvényeit a nagyvezír telhiseknék nevezett előterjesztésekben (beadványokban) foglalta össze a szultán számára. A választ vagy a határozatot az uralkodó szintén írásban, a telhisre rávezetett rövid rendelettel, ún. hatt-i hümayun-na\ (más elnevezések: hatt-i serif, isaret-i c

aliyye), vagyis uralkodói leirattal hozta a nagyvezír tudomására. Ez az érintkezési mód végső soron azért jött létre, mert az oszmán eliten belül megváltoztak a hatalmi erőviszonyok, s a hagyományos értelemben vett államapparátus mellett egyre nagyobb jelentőségre tett szert a szultáni magánlakosztály körül kialakuló hatalmi csoport. így az oszmán államban a XVI. század utolsó harmadára különvált a döntéshozó és a végrehajtási központ, s a telhis és a vele kapcsolatos bürokratikus eljárások a kettő közti kapcsolattartást és információcserét szolgálták. Jelen tanulmány ennek a mechanizmusnak a kezdeti szakaszát, a kialakulástól a megszilárdulásig terjedő időszakot tárgyalja, amely durván a XVI. és a XVII. század közepe közé esett.

1 A telhis születése minden szempontból a XVI. század második feléhez kötődik, de adatok híján egyelőre nem tudjuk megadni azt az időpontot, amikor alkalmazása elkezdődött. Valószínűleg nem is egyszeri aktusra, például egy szultáni rendelettel történő beveze1 A telhis kialakulásához vezető politikai folyamatokat elemeztem „Szultán, birodalmi tanács, nagyvezír: változások az oszmán hatalmi elitben és a nagyvezíri előterjesztés kialakulása" c. cikkemben (In: Történelmi Szemle. 34. 1—2. 1992. 17—34.). Az alábbi tanulmány első fejezete ,,A nagyvezíri előterjesztések (telhis) diplomatikai elemzése" címen megjelent a Keletkutatás 1992 őszi számában (37—50. old.). A felhasznált forrásokról és irodalomról a jelen munka végén adok rövid tájékoztatást (utolsó előtti fejezet és ,,A forrásokról" c. rész).