Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Dóka Klára: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 24. (Szerk.: Szili Ferenc). Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 1993. / 214–216. o.

Irodalom 215 közzé. A közlést az is indokolja, hogy hasonló munkákkal más megyék vonatkozásában is találkozunk. Például Horváth Lajos a Pest megyei pecsétekről készített néhány évvel ezelőtt kiadványt. Jelen kötetben Nagy Pál Bálványossal kezdve és Büssüig folytatva 28 település 105 pecsétleírásával, 98 rajzával ismerteti meg az olvasót. A szokványos közigazgatási pecséteken kívül sok a nemesi, egyházi és polgári különpecsét is, utóbbiak helyenként (pl. Basal, Belezna, Boglár) mesterségjegyekkel díszítettek. Kiss Z. Géza „Iratok a Dráva-völgyi állatkereskedelem történetéhez" című forrásközlésében a sertéstartás és -kereskedés sajátos formáját mutatja be a XIX. század elején. Az idézett, 1800—1837-ből származó, zömmel úrbéri iratokból megismerjük, hogyan használták ki a gazdasági lehetőségeket a napóleoni háborúk idején és az azt követő években a vállalkozó szellemű ormánysági jobbágyok. A hagyományos kereskedéssel szemben foglaló ellenében gyűjtötték össze az Újvidék—Bród közti területen a sertéseket, majd a somogyi városok érintésével Kanizsán át hajtották a szlovéniai, osztrák és morva vásárokra. Kapossy Zoltán „Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a XIX. század első felében" című dolgozata egy későn népesedett, 24 ezer holdas uradalom viszonyait tekinti át. E területen — ahol hét falu épült (Vrászló, Pat, Simonyi, Miháldi, Balhás, Apáti, Viszló) — négy földesúr osztozott: a Lengyel, Boronkay, Festetich és Zichy-család. Mivel gyér volt a lakosság és jelentős a földesúri birtok, az úrbéri telken kívül a földhasználat változatos formái alakultak ki. A parasztok bérbe vették az allodiális földeket, jelentős volt a használatukban lévő irtások, szorgalmi földek, szőlők mennyisége, és el nem hanyagolható részt tettek ki a közös területek is. Szili Ferenc levéltár-igazgató ,, A somogyi kivándorlók Amerika képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben" témájú munkája szintén forrásközlő tanulmány, melyben a szerző a kérdést az érintettek saját vallomásai, tulajdon levelei alapján vizsgálja. Bevezetőül megállapítja, hogy a kivándorlást a múlt század végétől először az ország szegényebb, északkeleti részén tekintették a gazdasági bajokra megoldásnak, míg DélkeletDunántúlt a századfordulótól ért el a hullám. Tolna és Baranya német ajkú lakossága Németországba távozott, míg a somogyi kivándorlók Amerikában kerestek boldogulást. Hogy milyen sikerrel és élményekkel, arról szólnak a levelek. Bősze Sándor ,,A magyar királyi 533. számú hadikórház-parancsnokság ügyeletes orvosi esemény könyve (1942. aug. 9—1945 ápr. 21.)" című forrásközlése a Kaposvárott felállított, majd 1944 decemberében Németországba költözött hadikórház mindennapi életébe enged bepillantást. Az intézményt több kisebb-nagyobb épületben helyezték el, így annak részlegei a várost egészen behálózták. Az első kórház vonatok a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája után szállították a sebesülteket és a fagysérülteket Kaposvárra, de később itt ápolták a várost ért légitámadás sérültjeit is. A közölt naplóból megismerhetjük a betegek számának változását, a gyógyítás, ápolás nehézségeit, a kórház felszerelésének színvonalát. Füzes Miklós ,,A magyarországi németek meghurcolása Délkelet-Dunántúlon a második világháború alatt és a befejezést követő években" című dolgozata két részből épül fel. Az első részben a szerző összefoglaló jelleggel mutatja be a magyarországi németek egyre nehezebbre forduló helyzetét, tájékoztatást adva a nemzetiségi mozgalom radikalizálódásáról, az összetűzésekről, majd végül a második világháború után a németség felmorzsolódásáról. A második részben a tényszerű leírását szembesíti egy ecsenyi asszony visszaemlékezéseivel, aki az eseményeket átélte. Nagy Domokos Imre ,,A Kis-Balaton 1945 és 1952 között" címmel írt tanulmányában a mocsárvilág történetének egyik válságos korszakát tekinti át, amikor már a Festetichbirtokot felszámolták, és a földművelésügyi, vízügyi, valamint természetvédelmi igazgatás többszörös átszervezése miatt nem volt gazdája a területnek. A szerző — dokumentumokkal alátámasztva — azt a küzdelmet mutatja be, melyet a természetvédelem képviselői vív-