Levéltári Közlemények, 65. (1994)

Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - IRODALOM - Dóka Klára: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 24. (Szerk.: Szili Ferenc). Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 1993. / 214–216. o.

214 Irodalom SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL LEVÉLTÁRI ÉVKÖNYV 24. Szerkeszti: Szili Ferenc Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 1993. 428 p. A Somogy Megyei Levéltár színvonalas kiadványsorozatának az elmúlt évben már a 24. kötete jelent meg. A korábbiakhoz hasonló formában összeállított kötet szerves folytatása az előzőeknek, sőt, mint a legjobb publikációs lehetőség a kutatási összefoglalók, kisebb dolgozatok mellett folytatásokban közöl hosszabb, elemző tanulmányokat és forrásközléseket is. Utóbbi dokumentumok jelen kötetben nagyobb súlyt kapnak, mint a sorozat eddigi darabjaiban. Mivel a szerkesztő megtartotta az időrendet, a dolgozatok élén Borsa Iván két középkorra vonatkozó forrásközlése áll: „A Mérey család levéltára 1256—1526" és „A somogyi konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levéltárban" címmel. A Mérey család elsősorban Somogy megyében volt birtokos, így legrégebbi okleveleinek zöme is a (Kapos)mére községben fekvő területekre vonatkozik. A család levéltárában összesen 180 ilyen dokumentum található, melyek közül 61-nek magyar nyelvű kivonatát az 1992-es évkönyv tette közzé. A jelen kötetbe illesztett második közleményből 52 oklevelet ismerhetünk meg. Borsa Iván másik munkája a közelmúltban elhunyt levéltáros, Komjáthy Miklós 17 folytatásban közölt oklevélkiadását fejezi be, amire már nem volt lehetősége az egykori munkatársnak és barátnak. Deák Varga Dénes ,,Hol rejtőzik Kaposvár vára" című dolgozatában egy 1800 körüli térképet tekintett fő forrásnak, mely még hűen őrzi a törökkori vár és város körvonalait. Megállapításai szerint maga a vár a XIV. században épült, két évszázadon keresztül jelentéktelen erődítmény volt, majd a XVI—XVII. században nőtt meg jelentősége. 1555-ben a hódítók kezére került, de átvészelte a török kort. 1702-ben császári parancsra robbantották fel, majd a városba költöző lakosság területét beépítette. A vár helyét így csak a különböző korú térképek összevetésével lehet rekonstruálni. Szita László ,,Az 1687 évi török elleni hadjárat a haditudósítások tükrében" című dolgozata a délkelet-dunántúli harcokról mutat be eddig ismeretlen dokumentumokat. A szerző, aki e téma jeles kutatója, ezúttal a bécsi sajtó haditudósításait választotta forrásnak, melyek a Frankfurt am Mainban, Münchenben, Salzburgban megjelenő , ,Post-Zeitung "okban láttak napvilágot. Beszámolnak a csapatok állásáról, a csaták kimeneteléről, a hadsereg ellátásáról és egyéb hadi eseményekről. A kötet következő tanulmányát Bodosi Mihály készítette „Dunántúli XVIII. századi pestisjárványok, különös tekintettel Somogyra" címmel. A szerző kutatásai nyomán megállapítja, hogy ebben az időszakban a megyében az ország más területeihez képest kisebb volt a fertőzésveszély. A kicsiny felvak egymással kevés kapcsolatot tartottak, a helyenkénti megbetegedéseket a ritka úthálózat katonai ellenőrzésével sikerült lokalizálni. Részletesebben bemutat két települést, Iharosberényt és Varjaskért, ahol viszont 1738/39-ben a pestis sok áldozatot szedett. Ezek példáján megismerhetjük a védekezés módját, a népi önvédelem ősi formáit. A járvány tanulságait levonva — írja a szerző — a vármegye 1740-ben megszervezte a főorvosi állást, melynek első várományosa, az olasz de Toppó dr. hivatalba lépett. Nagy Pál, a soron következő szerző több részes, sajátos forrástanulmány elkészítésére vállalkozott: Somogy megye 1768—1856 közt használt mezővárosi és községi pecsétéit teszi