Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.
Bakach-Bessenyey György 1943—1944. évi tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival 193 19. Bern, 1944. január 8. Bakach-Bessenyey György követ Ghyczy Jenő külügyminiszterhez Nagyméltóságod 669/res. pol. — 1943. szám alatt kelt rendeletét, mely 191/pol. sz. jelentésemmel foglalkozik 158 köszönettel kézhez kaptam. Szabadjon ezzel kapcsolatban megjegyeznem, miszerint nehéz volna tagadásba venni, hogy a Nagyméltóságod által jelzett kellemetlen eshetőségek egyike vagy másika — sőt ezen túlmenőleg olyan események is, melyekre ma senki sem gondolhat — bekövetkezhetnek és erősen megzavarhatják az angolszászok számításait. Nem hiszem azonban, hogy az a Nagyméltóságod által említett feltevés, mely szerint Németország a keleti fronton fel fogja tartóztatni az oroszok előnyomulása! Európa felé döntő szerepet játszana az angolszász elgondolásokban, sőt azt gondolom, hogy ennek ellenkezője igaz, ti. hogy először az oroszok segítségével meg akarják semmisíteni a német katonai hatalmat és azután ezen cél elérése után az ő sajátos katonai eszközeikkel (melyek közé legeslegvégső esetben katonai erejük is tartozik) gátat akarnak vetni az oroszok európai terjeszkedésének. Rámutattam fentemlített jelentésemben arra, hogy a legveszedelmesebb időszak Európa és főleg Közép-Európa népei számára az lesz, mely Németország megsemmisítése és Japán legyőzése közé fog esni, mivel addig míg Japán is elintézve nincs az angolszászok nem léphetnek fel kíméletlenül az oroszokkal szemben. Számunkra is ennek az időnek áthidalása lesz a legnehezebb feladat és alig hiszem, hogy ma már lehetne olyan tervet kidolgozni, mely ennek a veszélyzónának tartós átélését számunkra teljes biztonsággal garantálhatná. De ha nem is lehet ma pozitív terveket felállítani, szerény nézetem szerint elég világos, hogy melyek azok a lépések, melyektől minden esetre tartózkodnunk kell, ha nem akarjuk az orosz veszedelmet legkíméletlenebb formájában magunkra zúdítani. 158 Mindkét irat megtalálható a Bessenyey-hagytékban. A 191/pol.—1943. iktatószámú, 1943. december 27-i keltezésű követi jelentés tárgya: „Világhelyzet és kilátások 1943 év végén." Terjedelme: 11 gépelt oldal. Bessenyey ebben nagyívű áttekintést adott arról, hogy hogyan látják Svájcban a világháború addigi menetét, a kialakult erőviszonyokat és a következő évek várható fejleményeit. Mindenekelőtt leszögezi, hogy — a kaukázusi petróleumforrások ellen 1942-ben indított német támadás elakadása, Sztálingrád sikertelen ostroma és az angol-amerikaiak észak-afrikai partraszállása után — az 1943. év eredményei véglegesen bizonyították, hogy a háborút Németország elvesztette. A kérdés mostmár az, hogy a kialakulóban levő új európai világra az angolszászok vagy a bolsevikok fogják-e bélyegüket rányomni. Az oroszok egyoldalú teherviselésére, nagy sikereire, s ezzel összefüggő várható nagy igényeire, illetve az angolszászok látszólagos tétlenkedésére vonatkozó érvekkel szemben utóbbiak azt állítják, hogy az ő hadianyag, élelmiszer és gyógyszer szállításaik nélkül, valamint Németország egy éve tartó szüntelen bombázása nélkül az oroszok nem tudták volna nagy sikereiket elérni, s hogy a győzelem kivívása után az angolszász tőke és ipar segítségét nem nélkülözhetik. S ami még döntőbb: a háború végső szakaszára mind a németek, mind az oroszok teljesen kimerülnek, s így annak idején jól felszerelt hadseregeikkel ők fogják a végső döntést meghozni. Bessenyey követ úgy tudta, hogy a német propagandával ellentétben Teheránban és Moszkvában az angolok és amerikaiak a jövő politikai berendezkedés és a határok kérdésében nem tettek elkötelező ígéretet. ,yan valami megdöbbentő abban a grandiózus egoizmusban, mellyel az angolok és amerikaiak természetesnek tekintik, hogy mások vérezzenek helyettük... Isten legyen irgalmas annak a kis nemzetnek, mely nemcsak nem segíti őket, hanem valamilyen formában még útba mer állani." A jelentés annak a reménynek a kifejezésével zárul, hogy az angolok és amerikaiak valóban képesek lesznek a háború után a szovjet előretörést korlátok közé szorítani. A jelentésre Ghyczy külügyminiszter három nappal később, 1943. december 31-én 669/Res. Pol.—1943. (KüM) iktatószám alatt reagált. Egyrészt utalt arra, hogy Magyarország számára még egy ideiglenes orosz túlsúly is beláthatatlan következményekkel járna, másrészt kifejtette, hogy szerinte az angolszászok taktikája részben a német—orosz ellentét visszafordíthatatlanságára, részben pedig arra a feltevésre épül, hogy a németek a keleti fronton fel fogják tartóztatni az oroszok előnyomulását Európa felé. A külügyminiszter mindkét feltevéssel szemben kételyeit fejezi ki, s lehetségesnek tartja, hogy a németek idő előtt különbékét kötnek az oroszokkal, de azt is, hogy — nyugati partraszállás esetén — mintegy megnyitják a Lengyelország és Dél-Európa felé vezető utat az oroszok előtt. Arról az eshetőségről, hogy az oroszok még a háború alatt elérik a Kárpát-vonalat mint viszonylag távoli veszélyről szól. Ez esetben nem lát más lehetőséget, mint hogy ,Jelálljunk a Kárpátokra és próbáljunk meg védekezni... Lehetőleg persze egyedül."
