Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - G. Vass István: Bakach-Bessenyei György tárgyalásai az Egyesült Államok megbízottaival Bernben, 1943. augusztus 28. és 1944. március 19. között : a Kállay-kormány béketapogatózásainak újabb dokumentumai / 153–205. o.
158 G. Miss István politikusok meghurcolása a megbeszélések állandó témája volt. Ezzel összefüggésben még egy dolgot érdemes megemlíteni. Royall Tyler, aki huzamosabb ideig élt Magyarországon, s így a gazdasági és politikai elit számos tagjával alakított ki közeli személyes kapcsolatokat, illetve bizonyos fokig megismerte a magyar nemzeti gondolkodást, s tudta, hogy az I. világháború utáni béke mennyire sérelmes volt a magyarság számára, többször kifejezésre juttatta, hogy a külföld felé irányuló magyar propaganda mennyire elhibázott. A környező államok magyarellenes földbirtok-politikájának, nemzetiségi politikájának állandó támadása, a magyar nép Kárpát-medencei hivatásának hangoztatása Nyugaton inkább ellenérzést kelt, mint rokonszenvet. Egyik itt nem közölt — a külügyminiszterhez írt — levelét Bessenyey követ így zárta: ,,Végül Tyler még azt szuggerálta, hogy ne beszéljünk önvédelemről az oroszokkal folytatott háborúnkkal kapcsolatban..., mivel mindenki tudja, hogy minden provokáció nélkül [sic!] mi üzentünk hadat a Szovjetnek, s így a fenti argumentum nem csak hogy rosszhiszeműnek látszik, hanem alkalmas arra is, hogy nevetségessé tegyen bennünket." Tyler szerint e helyett azt kellene hangsúlyozni, hogy a hadüzenetet a német befolyás alatt álló katonai klikk erőszakolta ki. 18 Az amerikai tárgyalópartnerek már 1943. augusztus 28-án, az első tárgyalás alkalmával hangsúlyozták, hogy a jelen kapcsolatot nem lehet egyszer s mindenkorra megszerzettnek tekinteni. Abban az esetben, ha Magyarország valamilyen helyrehozhatatlan hibát vét, vagy nem tanúsít kellő együttműködési készséget, az összeköttetést megszüntetik. 19 1943 október—december folyamán valóban többször fenyegetett az a veszély, hogy az amerikaiak megszakítják a kapcsolatot. Ghyczy külügyminiszter — kissé talán már belefáradva az itthoni jobboldal és a németek elleni hadakozásba, s elunva követe állandó unszolását — egyik levelében ezt írta: ,,Nagyon remélem, hogy kapcsolatok nem fognak megszakadni, de kénytelenek lennénk még ebbe is beletörődni, mert pillanatnyilag teljesítőképességünk igen határolt és mint Tyler úr talán maga is tudja összeesküvésre nincsen különös készség bennünk" 20 Választáviratában Bakach-Bessenyey György meglehetősen keményen fogalmazott: , ,Leveled végén azt írod, hogy a kapcsolatok megszakadásába is kénytelenek vagytok belenyugodni. Mivel taktikai szempontból magam is helyesnek tartom, hogy ne mutassunk túlságos empressementt 21 ezt nyomatékosan meg fogom barátainknak mondani, azonban félek, hogy elfog jönni az idő, amikor ugyanezen kapcsolatok visszaszerzéséért a legnagyobb áldozat is csekélynek fog látszani, csakhogy akkor már későn lesz. En mindenesetre azt tekintem feladatomnak, hogy mindent megtegyek ezen összeköttetés fenntartása érdekében annál is inkább, mivel úgy Te, mint a Miniszterelnök akkori szavai szerint berni kiküldetésem kifejezetten ennek a kapcsolatnak felvételét célozta." 21 Hogy a kapcsolatok nem szakadtak meg, hanem a német megszállásig folyamatosan fennmaradtak, az nyilvánvalóan Bakach-Bessenyey György érdeme is. Ő — ellentétben például az angolokkal összeköttetést tartó Veress Lászlóval — ekkor már tapasztalt diplomata, aki a diplomáciai karban bizonyos tekintélyt vívott ki magának. Szerepét nem puszta közvetítő szerepként fogta fel, hanem mindkét irányban kezdeményezőként, a közös érdekek és kölcsönös kompromisszumok fáradhatatlan kutatójaként lépett fel. Miközben minden tudásával igyekezett a kormány álláspontját tárgyalópartnereivel elfogadtatni, aközben nem szűnt meg mindig új és új javaslatokkal ostromolni a külügyminisztert. Többször is megkérdezte a nálánál fiatalabb Szegedy-Maszák Aladárt, a Politikai osztály vezetőjét, nem haragszik-e Ghyczy miniszter, hogy ő Bernből mintegy tanácsokat ad neki. 23 18 Uo. 4. dosszié. A kézzel, tintával írt fogalmazvány kelte: 1944. II. 10. 19 Uo. 7. dosszié: Bakach-Bessenyey György levele Szegedy-Maszák Aladárhoz, 1943. augusztus 28. 20 Vö.: 16. sz. irat. 21 Empressement — szolgálatkészség. 22 OL P 2066 7. dosszié: 1943. november 18-án kelt rejtjelezett távirat gépelt átirata. 23 Uo. 9. dosszié.
