Levéltári Közlemények, 65. (1994)
Levéltári Közlemények, 65. (1994) 1–2. - EMBER GYŐZŐ EMLÉKÉRE - Spira György: Az úgynevezett Kossuth-címerről / 89–105. o.
102 Spira György III. Béla által meghonosított — szimbólum 26 maradt a magyar (apostoli) királyi intézményre utaló jelkép, a koronának a királyi hatalommal való fogalmi azonosítására pedig a XVIII. század vége óta már csak a bécsi udvari körök törekedtek. 27 A koronának az országgal történt azonosításából viszont egyértelműen következett, hogy nálunk a magyar szentkorona részének tekintették az ország (és a hozzá kapcsolt társországok) területének minden talpalatnyi darabját és valamennyi lakóját. 28 Ezt fejezte ki jelképesen Kossuth is, mikor az általa 1848 nyarán kibocsátott magyar bankjegyekre olyan koronás középcímert nyomatott, amelyen a szűkebb értelemben vett Magyarország címerpajzsát a társországok — Erdély, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia — címere fogja közre (Id. 18. képünket), s ezt juttatta kifejezésre a király személye körüli minisztérium is, mikor 1848 tavaszán megterveztette a még nem létező, de létrehozni szándékolt magyar tengeri flotta hajóin használandó nemzetiszínű zászlót s erre hasonló, kibővített koronás címert illesztetett (lä. 19. képünket). Visszatérve tehát Lanzedellihez, el kell ismernünk, hogy ő nagyon logikusan járt el, mikor képén a horvátokkal verekedő magyar vitéz pajzsát nem fejelte meg a magyar szentkoronával, hiszen Horvátország és a horvátok éppúgy a magyar szentkorona részeinek minősültek, akár a szűkebb értelemben vett Magyarország és a magyarok. Vagyis a horvátokkal meghasonlott magyarok Lanzedelli szemében (vagy bárki máséban, aki tisztában volt a magyar szentkorona jelképi tartalmának mibenlétével) csupán e szűkebb értelemben vett Magyarország védelmezői lehettek, de nem igényelhették a maguk számára a magyar szentkorona — mint a horvátokra is kiterjedő nagyobb egész — védelmezőinek a címét. A jó ügy védelmezőinek a címét viszont ezek a magyarok joggal várhatták el s várhatják el ma is, az utókortól is! És közülök is elsősorban azok várhatják el ezt, akik legkövetkezetesebben és legkitartóbban harcoltak a jó ügy sikeréért s akik törekvéseik kifejezésére szolgáló jelképül — kisebbrészt már 1848-ban, nagyobbrészt pedig az 1849-i trónfosztás után — a korona nélküli címert választották. Igaz, Püspöki Nagy Péter szerint a korona nélküli címer használata éppen hogy nem a negyvennyolcas forradalom híveinek, hanem — ellenkezőleg és kizárólag — Magyarország önállóságát felszámolni igyekvő abszolút uralkodóknak a nevéhez fűzhető — olyanokéhoz, amilyen I. Lipót vagy II. József meg az 1849 márciusában oktrojált alkotmányát kibocsátó s abban ilyen címer használatáról ren18. Kétforintos magyar bankjegy 1848 augusztusából 26 Hóman Bálint: A magyar czímer történetéhez. (Turul. 1918—1921. 9—11.); Kumorovitz: A magyar címer kettőskeresztje, i. h. 51—56. * Eckhart: i. m. 255-257. 28 Uo. 104—107., 110., 115-116., 119., 140., 198., 222—224., 231., 238—239., 268-270., 273., 280.
