Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. 73 Az egyik érv a törvényjavaslat sürgőssége mellett az volt, hogy az elmúlt években szörnyű pusztulás érte a levéltári anyagot: a legutóbbi háború következtében olyan levéltárak pusztultak el, amelyek annak idején még a törökdúlást is átvészelték. Annál fontosabb feladat tehát, hogy a megmaradt anyagot biztosítani lehessen a jövő számára. A másik ok az, hogy a törvényjavaslat egységesítse a levéltári kutatás lehetőségét, eddig ugyanis a levéltárak különböző természeténél fogva ez csak rendkívül különböző feltételek mellett történhetett meg. A törvényjavaslat elődje, az 1929. évi XI. te. csak egészen kis részletekben foglalkozik a levéltárak sorsával, és többnyire az országos és a vármegyei levéltárakra vonatkozó intézkedéseket tartalmazza. Ezután az előadó részletesen — fejezetről fejezetre haladva — ismertette a törvényjavaslatot, és külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a IX. fejezet elismeri az egyházaknak és a vallásfelekezeteknek azt a jogát, hogy levéltáraikat saját hatáskörükben kezeljék azzal a feltétellel, hogy szabályzatukat a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatják. A múlt tapasztalatai szerint ezek a levéltári közületek mindenkor gondosan megőrizték saját anyagukat és levéltáraikat a célnak megfelelően kezelték. Végezetül az előadó kijelentette, hogy a tudományos világban nagy megnyugvást kelt majd, ha a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elfogadja, mert semmiféle szellemi történetírás nem nélkülözheti az írásos emlékeket. Révész Mihály (Szociáldemokrata Párt) sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a kultusztárca körül húzódó válság február óta késleltette a törvényjavaslat tárgyalását, mert, ,eleddig a levéltárak terén anarchia volt". Éppen ezért a törvényjavaslatot megnyugvással fogadta, kifejezte azonban azt a meggyőződését, hogy az csak provizórium lehet. A tudományos kutatás alapjául szolgáló gyűjteményekre vonatkozó törvények és szabályok egységesítése múlhatatlanul szükséges. Örömmel üdvözölte a javaslatnak azt a megállapítását, amely tiszteletben tartja Budapest ősrégi levéltárának különállását, és hogy nem adja meg ugyanezt a jogot a többi törvényhatóságnak. Fontosnak mondta a javaslatnak azt a becsületes törekvését, hogy rendet igyekszik teremteni a magánlevéltárak ügyében, és már előre vigyáz a köz érdekeire abban az esetben, ha ezek az iratok a pusztulás veszélyének lennének kitéve. A magántulajdon elvének tiszteletben tartása benne van a törvényjavaslat vonatkozó szakaszaiban, és jóleső érzéssel szólt arról, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a két nagy szempontot ezzel a javaslattal egyformán honorálta. A javaslatot általánosságban elfogadta. Cseh-Szombathy László (Független Kisgazdapárt) örömmel üdvözölte a javaslatot. Elmondta, hogy Debrecenben járván, a könyvtár igazgatója olyan géppel írt köziratokat mutatott neki, melyek írása teljesen eltűnt, illetve olvashatatlanná vált. A köziratoknál tehát olyan gépszalagot kellene használni, amely ezt a problémát megoldja. (Eckhardt Sándor előadó megjegyezte, hogy erre külön rendeletet kellene hozni.) Az elnök ezek után megállapította, hogy a törvényjavaslattal szemben ellenvetés nem történt. Kimondta tehát, hogy a bizottság a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Ezután a bizottság — apróbb módosításokkal — a javaslatot részleteiben elfogadta.

54 Még ugyanezen a napon Eckhardt Sándor a nemzetgyűlés ülésén beterjesztette a közoktatásügyi bizottság jelentését a levéltárügy rendezéséről, és kérte annak kinyomtatását és szétosztását.

55 Közben egy nem várt bonyodalmat is le kellett küzdeni. Fejeös Imre, a Parlamenti Múzeum igazgatója, azzal a módosító javaslattal fordult az Országos Levéltárhoz, hogy a Honvéd Levéltár és Múzeumhoz hasonlóan, a nemzetgyűlés iratainak őrzőhelye a Parlamenti Múzeum legyen. Jánossy Dénes a javaslatot nem tartotta elfogadhatónak, és 1947. jún. 6-án Eckhardt Sándorhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a törvényjavaslatot a közoktatásügyi 54 MOL, Nemzetgyűlés iratai 1945—1947, (XVIII—1.), A közoktatásügyi bizottság 1947. jún. 24-i ülésének jegyzökönyve. 55 Nemzetgyűlési napló. VIII. köt. 133. ülés, 1947. jún. 24.