Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

74 Balázs Péter bizottság által jóváhagyott formában terjessze a nemzetgyűlés elé. Végül is Fejeös Imre a vele folytatott beszélgetés után javaslatát visszavonta.

56 A nemzetgyűlés 1947. július 4-i ülésén Kéthly Anna elnöklete alatt tárgyalta meg a levéltárügy rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Az ügy előadója itt is Eckhardt Sándor volt, aki bevezetőként rámutatott: az a tény, hogy illetékes tényezők őt — a koalíciós pártokon kívül álló képviselőt — kérték fel az előadói tiszt elvállalására, magában véve is mutatja, hogy olyan törvényjavaslatról van szó, amely semmiféle pártérdekkel nincs vonatkozásban, itt egyedül a nemzeti műveltség egyik lényeges kérdése szerepel a napirenden, nevezetesen az, miképp óvjuk meg a pusztulástól megmaradt írásos történeti emlékeinket, és hogyan szervezzük meg a jövő idők történeti kutatásának feltételeit. Szívesen vállalta az előadói tisztet már csak azért is, mert történettudós, levéltáros barátai kérték erre, tudván, hogy közvetlen tapasztalatból ismeri a levéltárak alapvető jelentőségét a tudományos kutatás, vagyis a nemzeti műveltség szempontjából. A továbbiakban kifejtette, hogy a levéltárügy ziláltsága, a levéltárakkal és köziratokkal szemben országszerte mutatott érdektelenség, bűnös közömbösség, de legfőképpen a történeti anyag pusztulása, mely még mindig nem fejeződött be, tette elkerülhetetlenül szükségessé a levéltári törvény megalkotását. Ezután az előadó fejezetről fejezetre haladva részleteiben is ismertette a törvényjavaslatot. Végül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a törvényjavaslat elfogadása a tudományos világban nagy megnyugvást fog kelteni, mert semmiféle irányú és semmiféle szellemű történetírás nem nélkülözheti — ha az igazság megállapítására törekszik — az írásos emlékek gyűjteményét. A törvényjavaslathoz általánosságban Hegymegi Kiss Pál (Magyar Szabadságpárt) szólt hozzá. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy ne csak megtoroljuk a levéltárakkal kapcsolatos bűncselekményeket, hanem kutassuk is fel az elveszett iratokat és gondoskodjunk megmentésükről. Pártja képviselőinek helyeslő közbekiáltásai mellett viszont kifejtette, hogy nem helyesli egy új levéltári bürokrácia kialakítását. A levéltárakat és a levéltárnokokat az autonómiákban kell hagyni. Amint a káptalanoknak és az egyházaknak megvan az a joguk, hogy a maguk iratait és becses okmányait maguk őrizzék és megvédjék, éppen így az autonómiáknak, is meg kell adni ugyanezt a jogot, ideértve a megyéket, megyei városokat, sőt a községeket is. Centralizáció helyett fejlesszük az autonómiákat, és ne törekedjünk azok elsorvasztására, mert azok a népfenség elvének egyetlen komoly formái. Hegymegi Kiss Pál hozzászólására Eckhardt Sándor válaszolt. Kifejtette, hogy az elveszett és lappangó iratok megmentésén a hatóságok — és elsősorban az Országos Levéltár — lankadatlanul fáradoznak. A törvény nem sérti az autonómiák jogait, hiszen a kormányzatukhoz szükséges iratok továbbra is birtokukban maradnak. A régi iratokat viszont, amelyeket ők már nem használnak, ne hagyjuk a pusztulás sorsára jutni. Példákat tudna idézni arra, hogy régi, értékes iratokat sajtosoktól és kofáktól kellett visszavásárolni. Egyes városokban olyan tudományos központok létesülnének, amelyekkel a városok csak nyernének. A közérdeket akkor védjük, ha e területen az állam belenyúló erejét biztosítjuk. Ezután a részletes tárgyalás keretében Pásztor István jegyző felolvasta a törvényjavaslat 1—55. §-át, amit a nemzetgyűlés hozzászólás és változtatás nélkül elfogadott.

57 A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. megjelent az Országos Törvénytár 1947. július 29-i 17. számában.

58 Joggal lehetett várni, hogy ennek a nagy gonddal és a nemzetközi tapasztalatok széles körű felhasználásával készült törvénynek alapvető rendelkezései (az országos főfelügyelői állás betöltése, a levéltári tanács létrehozása, a kerületi levéltárak szervezésének megkezdése stb.) a közeljövőben megvalósulnak. Az Országos Levéltár 56 MOL, Y 7., 64/1947. Fejeös Imrét annál is inkább meg lehetett győzni javaslata visszavonására, mert p. nemzetgyűlés elnöke 985/1946. sz. alatt 1946. ápr. 11-én a tervezettel kapcsolatban nem tett észrevételt. 57 Nemzetgyűlési napló. VHI. köt. 141. ülés, 1947. júl. 4. 58 Elemzését lásd: Borsa Jván: \ tn., 34—38.