Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. 61 Többen (Hóman Bálint, Hodinka Antal, Kiss Ernő, Meczner Tibor stb.) kívánták annak határozott kimondását, hogy a főlevéltárnokot ne lehessen a levéltártól távol álló közigazgatási feladatokkal elhalmozni. ,,Eza mi legnagyobb sérelmünk most — írta Soós Imre — shaa törvény nem szünteti meg az e téren fennálló, sok esetben szörnyű állapotot, akkor ránk nézve a törvény is elvesztette jelentőségét [...]' ,3 °. Kevés észrevétel érkezett a VI. Megyei városi és községi levéltárak c. fejezethez. Töb­ben (Miskolczy Gyula, Kovács Béla, Szilágyi Loránd, Holub József) azon a véleményen voltak, hogy a megyei városokat és a községeket vagy levéltár fenntartására, vagy iratanya­guk átadására kell kötelezni. A törvénytervezetnek azt a kívánalmát viszont, hogy e szervek levéltárának vezetésére levéltárnokot kell alkalmazni (aki megfelelő képesítés esetén szolgá­latát a IX. fizetési osztályban kezdi), Miskolczy Gyula eleve végrehajthatatlannak tartotta, s helyette azt a megoldást ajánlotta, hogy e helyeken elég lenne annak az elrendelése, misze­rint egy tisztviselőjük szerezze meg az előírt képesítést, és ez legyen köteles — egyéb mun­kája mellett — a levéltárat vezetni, ami a törvény végső megszövegezésénél figyelembe is vétetett. A Múzeumokban és közkönyvtárakban őrzött levéltárak és levéltári jellegű iratgyűjte­ményekről szóló VII. fejezettel kapcsolatban viszont Miskolczy Gyula és Wellmann Imre éppen azt hiányolták, hogy jóllehet ezek gyakran nagybecsű iratanyagot, sőt olykor közira­tokat is őriznek, őrzőjükről és kezelőjükről említés sem történik. Javaslatuk alapján a tör­vénybe bele is kerül: indokolt esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti, hogy a levéltárnoki teendőket szakképesítésű tisztviselő lássa el. A törvénytervezetnek egyik legkritikusabb része volt az egyházi levéltárakról szóló s mindössze egy §-ból álló VIII. fejezet, amely egyrészt kimondta, hogy a törvényesen bevett egyházak levéltárainak elhelyezése, rendezése, kezelése, nyilvántartása, továbbá az elpusz­tulástól való megóvása tekintetében az 1929. évi XI. te. 29. §-ának második bekezdésében (felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi minisztert a történelmi jelentőségű iratanyagról való gondoskodásra) és 31. §-ában (a hiteleshelyi és egyházi levéltárak esetében a szükséges intézkedéseket az illetékes egyházi szervekkel egyetértve kell megtennie, de szükség esetén a miniszter ideiglenesen saját hatáskörében is intézkedhet) foglalt rendelkezések irányadók, továbbá, hogy az egyházak levéltáraiban a tudományos célú kutatást csak olyan iratok tekin­tetében tagadhatják meg, amelyek nyilvánosságra hozatala egyházi érdeket sért. Zákonyi Mihály szerint azt a felügyelőt, aki az egyházi levéltárakat fogja felügyelni, a miniszter a hercegprímással egyetértőieg nevezze ki. Többen — köztük neves egyházi személyek — a kutathatóság kérdéséhez fűztek észre­vételeket. Galla Ferenc (a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karán az egyháztörténelem tanára) úgy vélte: illetékes egyházi hatóságoknak bizonyára nem lesz kifogásuk az ellen, hogy a kormányzattal egyetértően olyan szakszerű rendelkezéseket hoz­zanak, amelyek az egyház és a nemzet szempontjából egyaránt fontos levéltári anyag megőr­30 A mai viszonyok ismerőjének talán szokatlan a főlevéltárnokok sérelmezett közigazgatási igénybevétele. Ennek egykorú illusztrálásaként álljon itt Várjon Gézának, Miskolc thj. város egykori főlevéltárnokának 1938. máj. 2-án Szabó Istvánhoz írt levélrészlete: ,,En nem csak főíevéltárnok vagyok, hanem egyéb dolgokat is végzek, és az egyéb dolgok sokszorosan felülmúlják a levéltári munkákat. Pl. 1937. ápr. 23-tól hatósági biztosa vagyok az egyik — autonómiájától felfüggesztett — temetkezési segélyegyletnek, amely évi 80.000 pengős forgalommal dolgo­zik és közel 4000 tagja van. Ennek adminisztrációját közuel egy évig én vezettem. Csak most (márc. 8-án) rendelte el a Belügyminisztérium a tisztújítást, mire megindult egy oly nagy kortézia, amkelybe mindkét oldali politikusok is beavatkoztak. Apr. 27-én kerültem ismét vissza a levéltárba, amikor is már várt a sürgős ukáz, hogy mint II. fokú kihágási és közigazgatási referens a 4 hét óta el nem intézett ügyiratokat azonnal (3 nap) intézzem el és terjesszem elő aláírás végett [...]A levéltári munkán kívül 2 tanácsi ügyosztályt (szoc. politikai és illetőségi) vezettem a vezető tanácsnok betegsége miatt 6 hónapon át, illetve a másik ügyosztályvezető szabadságának tartama alatt, továbbá 2 egyesületben voltam hatósági biztos [...] és mindeneken felül még II. fokú referense voltam a fellebbviteli kihágási és közigazgatási ügyeknek. Szabadságon 3 év óta nem voltam.'' Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. Levéltári Szakosztály iratai, 15/1938.

Next

/
Oldalképek
Tartalom