Levéltári Közlemények, 64. (1993)
Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.
A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. te. 61 Többen (Hóman Bálint, Hodinka Antal, Kiss Ernő, Meczner Tibor stb.) kívánták annak határozott kimondását, hogy a főlevéltárnokot ne lehessen a levéltártól távol álló közigazgatási feladatokkal elhalmozni. ,,Eza mi legnagyobb sérelmünk most — írta Soós Imre — shaa törvény nem szünteti meg az e téren fennálló, sok esetben szörnyű állapotot, akkor ránk nézve a törvény is elvesztette jelentőségét [...]' ,3 °. Kevés észrevétel érkezett a VI. Megyei városi és községi levéltárak c. fejezethez. Többen (Miskolczy Gyula, Kovács Béla, Szilágyi Loránd, Holub József) azon a véleményen voltak, hogy a megyei városokat és a községeket vagy levéltár fenntartására, vagy iratanyaguk átadására kell kötelezni. A törvénytervezetnek azt a kívánalmát viszont, hogy e szervek levéltárának vezetésére levéltárnokot kell alkalmazni (aki megfelelő képesítés esetén szolgálatát a IX. fizetési osztályban kezdi), Miskolczy Gyula eleve végrehajthatatlannak tartotta, s helyette azt a megoldást ajánlotta, hogy e helyeken elég lenne annak az elrendelése, miszerint egy tisztviselőjük szerezze meg az előírt képesítést, és ez legyen köteles — egyéb munkája mellett — a levéltárat vezetni, ami a törvény végső megszövegezésénél figyelembe is vétetett. A Múzeumokban és közkönyvtárakban őrzött levéltárak és levéltári jellegű iratgyűjteményekről szóló VII. fejezettel kapcsolatban viszont Miskolczy Gyula és Wellmann Imre éppen azt hiányolták, hogy jóllehet ezek gyakran nagybecsű iratanyagot, sőt olykor köziratokat is őriznek, őrzőjükről és kezelőjükről említés sem történik. Javaslatuk alapján a törvénybe bele is kerül: indokolt esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti, hogy a levéltárnoki teendőket szakképesítésű tisztviselő lássa el. A törvénytervezetnek egyik legkritikusabb része volt az egyházi levéltárakról szóló s mindössze egy §-ból álló VIII. fejezet, amely egyrészt kimondta, hogy a törvényesen bevett egyházak levéltárainak elhelyezése, rendezése, kezelése, nyilvántartása, továbbá az elpusztulástól való megóvása tekintetében az 1929. évi XI. te. 29. §-ának második bekezdésében (felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi minisztert a történelmi jelentőségű iratanyagról való gondoskodásra) és 31. §-ában (a hiteleshelyi és egyházi levéltárak esetében a szükséges intézkedéseket az illetékes egyházi szervekkel egyetértve kell megtennie, de szükség esetén a miniszter ideiglenesen saját hatáskörében is intézkedhet) foglalt rendelkezések irányadók, továbbá, hogy az egyházak levéltáraiban a tudományos célú kutatást csak olyan iratok tekintetében tagadhatják meg, amelyek nyilvánosságra hozatala egyházi érdeket sért. Zákonyi Mihály szerint azt a felügyelőt, aki az egyházi levéltárakat fogja felügyelni, a miniszter a hercegprímással egyetértőieg nevezze ki. Többen — köztük neves egyházi személyek — a kutathatóság kérdéséhez fűztek észrevételeket. Galla Ferenc (a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karán az egyháztörténelem tanára) úgy vélte: illetékes egyházi hatóságoknak bizonyára nem lesz kifogásuk az ellen, hogy a kormányzattal egyetértően olyan szakszerű rendelkezéseket hozzanak, amelyek az egyház és a nemzet szempontjából egyaránt fontos levéltári anyag megőr30 A mai viszonyok ismerőjének talán szokatlan a főlevéltárnokok sérelmezett közigazgatási igénybevétele. Ennek egykorú illusztrálásaként álljon itt Várjon Gézának, Miskolc thj. város egykori főlevéltárnokának 1938. máj. 2-án Szabó Istvánhoz írt levélrészlete: ,,En nem csak főíevéltárnok vagyok, hanem egyéb dolgokat is végzek, és az egyéb dolgok sokszorosan felülmúlják a levéltári munkákat. Pl. 1937. ápr. 23-tól hatósági biztosa vagyok az egyik — autonómiájától felfüggesztett — temetkezési segélyegyletnek, amely évi 80.000 pengős forgalommal dolgozik és közel 4000 tagja van. Ennek adminisztrációját közuel egy évig én vezettem. Csak most (márc. 8-án) rendelte el a Belügyminisztérium a tisztújítást, mire megindult egy oly nagy kortézia, amkelybe mindkét oldali politikusok is beavatkoztak. Apr. 27-én kerültem ismét vissza a levéltárba, amikor is már várt a sürgős ukáz, hogy mint II. fokú kihágási és közigazgatási referens a 4 hét óta el nem intézett ügyiratokat azonnal (3 nap) intézzem el és terjesszem elő aláírás végett [...]A levéltári munkán kívül 2 tanácsi ügyosztályt (szoc. politikai és illetőségi) vezettem a vezető tanácsnok betegsége miatt 6 hónapon át, illetve a másik ügyosztályvezető szabadságának tartama alatt, továbbá 2 egyesületben voltam hatósági biztos [...] és mindeneken felül még II. fokú referense voltam a fellebbviteli kihágási és közigazgatási ügyeknek. Szabadságon 3 év óta nem voltam.'' Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. Levéltári Szakosztály iratai, 15/1938.
