Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséréi szóló 1947. évi XXI. te. 57 Többen (így pl. Gouth Kálmán, Szabó Dezső, Szilágyi Loránd, Tóth László) nem tartották elégségesnek a hiteleshelyi levéltárnok képesítésével kapcsolatos követelményt (a káptalan egyik — a levéltár iratainak olvasásában és értelmezésében kellő jártassággal bíró — tagja), annál kevésbé, mert az ország történelmileg kiemelkedő fontosságú levéltárairól van szó. Képzett (szakvizsgát tett) levéltárnok nélkül az iratanyag rendezése, nyilvántartása és a kutatók kiszolgálása e levéltárakban sem biztosítható. Ha a levéltár fenntartója nem akar, vagy nem tud szakképzett levéltárnokot alkalmazni, az államnak kellene ezt magára vállalnia. Tóth László annak kifejezésre juttatását kívánta, hogy a volt hiteleshelyek a jövőben is jogosultak legyenek letétként vagy ajándékként magánlevéltárakat, értékes iratokat elfogadni, s ezáltal ne legyenek levéltáraik megmerevedett, holt intézmények. Voltak, akik a hiteleshelyi levéltárak helyzetének gyökeres megoldását sürgették. Gárdonyi Albert szerint a káptalanoknak és a konventeknek annyira más már a hivatásuk, hogy hiteleshelyi levéltáraik szakszerű kezelésére alig alkalmasak. E levéltárak különben is csak a törvény feledékenysége folytán maradtak náluk (a céhek jogutódai sem tartották meg a céhiratokat). Olyan országos érdekű anyagról van itt szó, amelyhez hasonló csupán az Országos Levéltárban található. Egyházi személy létére hasonló álláspontot képviselt Erdélyi László: A káptalanok és konventek hiteleshelyi levéltáraiban tudós és gyakorlott levéltárnokot kiképezni a személyi változások miatt nehéz. Ő maga Zalaapátiban már több személy betanítására is kísérletet tett, de mire kezdtek belejönni az oklevelek és a XVI—XVII. századi iratok olvasásába, más állásba kellett menniük. Civil, családos levéltárnokot alkalmazni pedig anyagi nehézségekbe ütközik. ,,Sokszor gondolok rá — írta a továbbiakban —, nem volna-e tanácsos megengedni, hogy a hiteleshelyi levéltárakat az egyes káptalanok vagy konventek fölajánlhassák az Országos Levéltárnak, ahol vannak kellemesen fűtött termek, megfelelő szolgaszemélyzet, tudós levéltárnokok stb." Serédi Jusztinián hercegprímás véleménye szerint viszont a hiteleshelyi levéltárak keletkezésük, iratanyaguk és tulajdonjog tekintetében éppen olyan egyházi levéltárak, mint a többiek. Csupán az a különbség, hogy amíg az összes többi egyházi levéltár iratairól a kánonjog szerint az arra kirendelt jegyzők csak egyházi szempontból adhatnak ki hiteles másolatokat, addig a hazai hiteleshelyeken őrzött iratokról olyan másolatokat is kiadhatnak, amelyeket az állam is hitelesnek ismer el. Ha tehát az egyház nagy áldozatok árán vállalta a hiteleshelyi munkát, ez nem szolgálhat ürügyül arra, hogy az állam ezekbe a levéltárakba beavatkozzék, vagy ezeknek tulajdonjogát veszélynek tegye ki. Az egyház készségesen megengedi, hogy a közjegyzők ezekről az iratokról államilag hiteles másolatokat készíthessenek, ha ugyan a régi okleveleket el tudják olvasni. Bár az egyház szívesen fogadja az állam vagy más szakértők tanácsát, tulajdonjogáról nem mond le, hanem azt határozottan fenntartja, s a pusztán elméleti tulajdonjoggal nem elégszik meg, mert a gyakorlatban nem sokat ér az a tulajdonjog, amelyet nem az elméleti tulajdonos, hanem mások gyakorolnak — fejtette ki a hercegprímás az egyház hivatalos véleményét a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 1944. január 31-én írt levelében.

29 A megoldás — mint látni fogjuk — egy ideig még váratott magára. Aligha meglepő, hogy a legtöbb észrevétel a vármegyei és a thj. városi levéltárakat tárgyaló V fejezettel kapcsolatban érkezett. A rendelettervezet kimondta, hogy a vármegyék és a thj. városok kötelesek levéltárat fenntartani. Hodinka Antal kifogásolta, hogy a tervezetből kimaradt a levéltári helyiségek ügye, pedig tűrhetetlen az a helyzet, hogy értékes iratok helyszűke miatt továbbra is kárt szenvedjenek. Herpay Gábor annak kimondását is szorgalmazta, hogy köziratok csak levél29 Prímási Levéltár, Serédi iratok, 854/1944. Szinyei Merse Jenő miniszter 79.787/1943. IV. 3. VKM. sz. alatt 1944. jan. 4-én küldte meg a törvénytervezetet véleményezésre Serédi Jusztiniánnak. Stolpa József államtitkár 8241/1944. VKM sz. alatt 1944. febr. 3-án a tervezet időközben elkészült részletes indokolásának megküldéséről gondoskodott.