Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

58 Balázs Péter tár céljára szolgáló tűzbiztos helyiségben tárolhatók, viszont e helyiségekben másféle iratok, könyvek vagy muzeális tárgyak nem helyezhetők el. Hadnagy Albert szerint a törvénynek a törvényhatóságokat — ha megfelelő épülettel nem rendelkeznek — köteleznie kellene új levéltárak építésére. Klein Gáspár és Meczner Tibor azt hangsúlyozták, hogy a levéltárfenntartás fogalmába a kutatószoba is beletartozik. Sümeghy Dezső szerint ki kellene mondani, hogy a levéltárak fenntartásával járó dologi kiadások a törvényhatóságokat terhelik és azok fedezetéről évről évre költségvetésileg kell gondoskodniuk. E rendelkezés nélkül ugyanis — ezt tapasztalatból tudja — a levéltárat érintő minden anyagi vonatkozású kérdést, még felsőbb rendelkezés esetén is, azzal a megszokott válasszal lehet elodázni, hogy elintézéséhez hiányzik a költségvetési fedezet. Meczner Tibor az autonómiák által kivetendő (évi 1%-ot meg nem haladó) külön kultúradó kivetésével vélte biztosíthatónak a levéltárak és más kulturális intézmények megfelelő szintű fenntartását. Ort János azon megfogalmazás helyett, hogy a törvényhatóságok, ,kötelesek levéltárat fenntartani", annak törvénybe iktatását javasolta, hogy „kötelesek a levéltár fenntartásáról gondoskodni". Ez utóbbi esetben ugyanis az a törvényhatóság, amely úgy döntene, hogy levéltárát átengedi a kerületi levéltárnak, anyagi hozzájárulás vállalására lenne kötelezhető. A törvénytervezet meghatározta a törvényhatósági levéltár gyűjtőkörét. Ezt csupán Gárdonyi Albert igyekezett szűkíteni, figyelembe veendőnek ajánlván Pauler Gyula 1875. évi azon javaslatát, amely e levéltárak 1526 előtti okleveleinek az Országos Levéltár részére való átadását szorgalmazta — elsősorban biztonsági szempontból. Soós Imre szerint a járási főszolgabírói irattárak kezeléséről, selejtezéséről, selejtezés utáni sorsáról külön §-ban kellene rendelkezni. Hadnagy Albert annak kimondását is szükségesnek tartotta, hogy szolgáltassák vissza a vármegyei levéltáraknak mindazon úrbéri iratokat és térképeket, amelyeket a kir. törvényszékeknek — midőn azok a törvényhatóságok kebeléből kiváltak — kiszolgáltatni kényszerültek. Ugyanő vetette fel, hogy a vármegye területén levő történeti értékű iratokat a megyei levéltár ne csak gyűjthesse, miként ezt a törvénytervezet lehetővé teszi, hanem gyűjtésére kizárólagosan legyen jogosult. Karsai Géza ajánlotta, hogy azon vidéki levéltárak programjába, amelyeknek területén néprajzi profilú múzeum nincsen, a népi dokumentumok gyűjtését is fel kell venni. Kezdetleges formáik ellenére ezek idővel igen értékes nyelv-, művelődés- és régiségtörténeti emlékek lesznek. A törvénytervezet a törvényhatósági levéltárnokok kinevezése terén eltért az addigi gyakorlattól (az állásra pályázatot kellett meghirdetni, a pályázókból a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa alkalmas személyeket rangsorolva jelölt, a főlevéltárnokot a főispán csak a jelölt személyek közül nevezhette ki), mert a pályázat meghagyásával a kinevezést a főfelügyelőjavaslata mellett a belügyminiszterre ruházta. Miskolczy Gyula szerint a kinevezés jogát meg lehetne hagyni a municipium első tisztviselőjének annak megtartásával, hogy a kinevezésnél tartania kelljen magát a főfelügyelő jelöléséhez. Meczner Tibor szerint a megyei városok és a községek iratainak tervezett átvétele indokolttá teszi az allevéltárnoki állás megszervezését, illetve újjászervezését. Szilágyi Loránd javaslatot tett arra, hogy a közjegyző és a körorvos analógiájára, de még nagyobb összevonásokkal, tehát még több község és esetleg több város együtt, közös levéltárnokot alkalmazhatna, akit (bár kezdetben kissé különösnek hangzanék) körlevéltárnoknak, esetleg járási levéltárnoknak lehetne nevezni. A vármegyei központi főlevéltárnok mellé tehát egy vidéki főlevéltárnoki vagy egyszerűen levéltárnoki állás szerveztetnék, akinek dotációjához az egyes községek és megyei városok is arányosan hozzájárulhatnának. E tudományos felkészültségű levéltárnokoknak lenne feladata a kis levéltárak őrzése és rendben tartása. A törvénytervezet vitája módot nyújtott arra, hogy a főlevéltárnokok fizetésükkel kapcsolatos besorolási sérelmük orvoslását sürgessék. Mint többen is (Hadnagy Albert, Jenéi Károly, Klein Gáspár, Páhi Ferenc) különböző példákra hivatkozva illusztrálták, a főlevéltárnok nem juthat túl a VJJ. fizetési osztály 1. fokozatán, holott hasonló képesítéssel rendel-