Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

56 Baláv Péter adhassák át a kerületi levéltárnak. Juhász Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kerületi levéltáraknak elsősorban azon decentralizált közhivatalok és köztestületek (tanker. főigazgatóságok, tanfelügyelőségek, iparkamarák, ipartestületek, OTI kerületi hivatalai stb.) iratait kellene átvenniük, amelyek megőrzéséről tételes jogszabályok még nem intézkedtek, nehogy ezek veszendőbe menjenek. A kerületi levéltárak gyakorlati megszervezésének belátható időn belüli lehetőségében kevesen hittek, ezért néhányan átmeneti megoldásra is javaslatot tettek. Péczely Ödön szerint a kerületi levéltárakat a törvény életbelépésével, illetve a vonatkozó rendelet megjelentetésével — egyelőre mintegy virtuálisan — kellene megszervezni. A kerületi levéltár ugyanis lényegileg nem a hatáskörébe tartozó levéltárak átvételével valósul meg, hanem valóságosan fennállónak tekinthető abban a pillanatban, amikor a törvény vagy az azt követő rendelet megállapítja, hogy mely levéltárak tartoznak egy-egy kerületi levéltár szervezetébe. Jogi szempontból mellékes, hogy a szervezetbe való beosztás és egy közös épületbe való szállítás között egy vagy tíz év telik-e el. így az egyes kerületek területén létező törvényhatósági és más — a kerületi levéltárakban elhelyezendő — levéltárakat egyelőre elméletileg egyesítve kerületi levéltárrá lehetne nyilvánítani azzal, hogy ideiglenesen régi helyükön maradva az Országos Levéltár alá rendeltetnének. Árva János szerint félő, hogy a kerületi levéltárak életre hívása is olyan sokáig fog magára váratni, mint az 1902-ben kiadott VÜSZ 236. §-ában ígért, de mind a mai napig meg nem jelent levéltári ügyviteli szabályzat. Felveti tehát a kérdést, hogy nem volna-e lehetősége annak, hogy addig is, amíg a kerületi levéltári intézmény megvalósul, a községek levéltári anyaga járásonként ún. járási levéltárba vonassék össze, ahol legalább szakszerűen őriztetnék, kezeltetnék, és ahol az ellenőrzésről és felügyeletről akár a szervezendő felügyelet, akár a vármegyei fólevéltárnok gondoskodhatna. Néhányan a kerületi levéltárak létesítésének célszerűségét is megkérdőjelezték. Balanyi György a centralizációra való igyekezet — külföldi megoldásokat utánzó — kellően át nem gondolt kísérletét látta e tervben. Vörös Márton szerint a kerületi levéltárak felállítása az autonómiák részéről erős ellenállásba fog ütközni, mivel a helyi levéltár kulturális és közigazgatási kérdésekben gyakran áll a levéltárfenntartó rendelkezésére. Aggodalmát fejezte ki abban a kérdésben is, hogy idők folyamán együtt érhetné veszedelem a központosított anyagot. Ez utóbbi aggodalomban Vörös Géza is osztozott: egy-egy kerületi levéltár esetleges pusztulásával egész országrész történeti forrásanyaga semmisülhet meg. Ugyanő már a háború kimenetelére is célozva hozzáfűzte: , ,az állami kerületi levéltárak felállítására [...] belátható időn belül annál kevésbé kerülhet sor, mivel az elkövetkezendő béke állapotában országos viszonylatban is elsőrendű fontosságú szociális és gazdasági igények kielégítése, s ezzel kapcsolatos intézmények létesítése fogja a rendelkezésre álló összes állami, vármegyei és városi hiteleket lekötni f.. ./".* A lehetőségeket illetően nem volt más véleményen a pénzügyminiszter sem, aki a törvénytervezetre küldött észrevételei között kifejtette, hogy mivel az államra háruló egyre fokozódó feladatok ellátása is alig látszik biztosítottnak, a kerületi levéltárak szervezése ez idő szerint nem jöhet szóba, s a kérdés majd annak idején is vele előzetesen megtárgyalandó. A törvénytervezet IV. fejezete a hiteleshelyi országos levéltárakról szól. A rendelettervezet szerint a hiteleshelyi országos levéltárak kezelését és ügyvitelét a vallás- és közoktatásügyi miniszter a levéltárak országos főfelügyelőjének előterjesztése alapján az érdekelt egyházi főhatóság meghallgatása után rendelettel szabályozza. A tervezet többek között azt is kimondta, hogy amennyiben a káptalan vagy konvent levéltárfenntartási kötelezettségeit nem teljesíti, a miniszter az 1929. évi XI. te. 31. §-ának megfelelő alkalmazásával jár el. Holub József és Szilágyi Loránd a levéltáraknak a címben is szereplő elnevezését pleonazmusnak tartották: elégséges káptalani hiteleshelyi vagy káptalani országos levéltárat mondani — szemben a káptalani magánlevéltárral.