Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Gergely Jenő: A katolikus püspöki kar küzdelme az iskolákért / 165–198. o.

A katolikus püspöki kar küzdelme az iskolákért 189 3. Ilyen körülmények között a tárgyalásba-bocsátkozás veszedelmes és céltalan. Veszedelmes: Amint az elismerés elhangzik, ők mindent elértek, nem fontos, hogy reánk és kívánságainkra továbbra súlyt vessenek. Az elismerési nyilatkozatot a legszélesebb mederben — bel és külföldön — kipublikálják, amivel a magyar katolicizmust és annak eddigi küzdelmét kétes színben fogják beállítani és tekintélyét tépázni. Ez nem érdekünk, hanem veszteségünk. Céltalan: Tárgyalási alapul a protestánsokkal való megegyezés tervezetét fogják elénk tenni. Ezt mi nem fogadhatjuk el. Nem hiszem, hogy érdemes lenne: a protestánsoknak meghagyandó négy kollégiummal arányosan nekünk esetleg meghagyható 12 szerzetesi tanintézet fejében annyi mindenről mondjunk le és olyan különös színbe kerüljünk. Kisebb rossz, erről a néhány tanintézetről is lemondani, amely úgyis annyi megszorításnak, ellenőrzésnek és végül szintén megszüntetésnek néz eléje, mint annyi másról való lemondást és hátrányt vállalni. 4. Mit veszítünk, ha nem tárgyalunk? Iskoláink és az iskolai államsegélyek elveszetteknek vehetők már. Az állami tanfelügyelőségeknek a legrészletesebb utasításuk van már az általános iskolák azonnali lerohanására, leltározására és a tanerők átminősítésére, amint az államosítási rendelet, vagy törvény — előreláthatólag e hó 20-a körül — megjelenik. Hogy a többi iskolákra nézve a főigazgatóságnak milyen utasításaik vannak, nem tudom; érdemes lenne kinyomozni. (NB. Az említett megrohanással szemben való viselkedésre, ha eddig nem történt volna meg egészen precízen, jó lenne utasítást adni.

74 Ezt valószínűen csak a szerzetesi iskolák fogják megtartani, de a szerzetesek kiállása is tekintélyes tiltakozás. Itt ugyan veszteség, hogy ezek üdvös, vagy legalább kevésbé veszélyes működését nélkülözni fogjuk, de kérdés, meddig maradhatna meg az és milyen béklyók és küzdelmek között folytatódnék.) Ezen felül van a kongnia, a közig, szervek tiszteletdíja, a teol. tanárok fizetése, a papnövendék-tartás és a nyugdíjak. Ezt elveszíthetjük még. De anyagiakért elvieket feladni, vagy sérteni nem lehet és nem szabad. A protestánsoknak is csökkenően — s csak húsz évre ígérik ezeket, de megszüntetésük előbb is könnyen bekövetkezhetik, esetleges újabb kívánságok nem teljesítése esetén. Hogyan lennénk ezek nélkül? A hívek annyira mellettünk vannak, és a nyilvánvaló igazságtalanság annyira mellénk állítaná, hogy szerény megélhetésünkben támogatnának. Tudom, vékony és bizonytalan alap, de a becsületért készségesen kell tudni nélkülözni is. 5. Az előfeltételként kívánt nyilatkozat megadásával elősegítenők a protestánsok teljes behódolását, míg gerincességünkkel gondolkozóban tartjuk őket is. Hír szerint vannak náluk bizonyos fenntartási meggondolások is. 6. A tárgyalások megkezdésének elhúzódásáért ránk akarjak hárítani előre a felelősséget. Ezzel szemben meg tudjuk majd mondani, miért nem mehettünk bele a tárgyalásokba. 7. Mindezekből folyóan a további időnyerés látszik az egyedüli járható útnak. Kérdést lehetne intézni, vajon miért nem történik felénk gesztus a kívánt előfeltételeink vonalán, amikor tőlünk előre ünnepélyes bizonykodást kívánnak olyan pontokon, amelyekben van már megnyilatkozásunk (köztársaság, földreform) és amelyek nem is tartoznak ránk, (gazdasági természetű államosítások). — így nem kölcsönös az eljárás, hanem egyenlőtlen és egyoldalúan diktáló. Lásd a XIV. sz. dokumentumot.