Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Vajay Szabolcs: A könyvtáradományozó Ráday Gedeon / 193–213. o.

A könyvtáradományozó Ráday Gedeon 209 Anna Mária (VIII. tábla 29) viszont az apja ítélete folytán kínhalált szenvedett Radvánszky György fiához, Jánoshoz (VUJ. tábla 28) ment feleségül. Az ősfa egyetlen „igazán katolikus" beütése Révay Miklós báró hitvese, gróf Erdődi Pálffy Franciska (IX. tábla 123). Ennek édesanyja — az itt már nem tárgyalt nyolcadik nemzedékben — Mannsfeld Anna-Lucia grófnő, akinek révén Gedeon grófot egy hajszálvékony fonál a XVII. század Európájának nemzet feletti arisztokráciájához is köti, amelynek korábbi századokba visszanyúló szövevénye végül is a dinasztikus kapcsolatoknak inkább kuriózus, semmint valós világába vezet. Ennek ellendarabja a Fáyiak egyik házassága révén kapcsolódó Dely család, amelynek kései nemessége 1653-ban kelt, az adományos szüleire és feleségére is kiterjedőn.

37 Ez a négyes társadalmi csoport (IV. tábla 84-87) — amelyből kettő ismeretlen — nyilván még jobbágysorban született és csak a XVII. század „nemesi inflációja" emelte őket státusba. Bár az ősök elit-jellege ekként is kiviláglott, tegyünk két további megközelítést. Formai tekintetben útmutatónk a címmel való felruházottság. A hetedik nemzedékben már korábbi címükkel jelennek meg, két ágon is, a Révayak: László (IX. tábla 120) a treboszlói és Miklós (IX. tábla 122) a szklabinyai báró.

38 Ez utóbbinak felesége a már említett Pálffy grófnő. Ugyancsak bárók már a vizsgált periódusban a Bossányiak (ÜL tábla 78)

39 és Kemény Simon felesége, Perényi Katalin (V. tábla 93).^ — A vizsgált időhatár keretében szerezték címüket a már említett Szent-Ivány László (VIII. tábla 58), a treboszlói Révay László (IX. tábla 120), valamint 1691 és 1698 között az ifjabb Kemény Simon (V. tábla 46),

41 1782-ben pedig a Prónayak (I. tábla 6)

42 és maguk a Rádayak (I. tábla 8). Második megközelítésünk: a XIX. század óta a protestáns elitet tömörítő Johannitarendhez tartozott családok útmutatása, ha ennek állaga a vizsgált korszakra még nem is érvényes.

43 A későbbi eligibilitas azonban visszahatóan is tükrözi az elit-jelleget. Magyar johannita került ki a Rádayak közül is,

44 valamint az ősfán szereplő továbbiak közül a Fáy, 37 A Dely család újkeletű nemessége az országbírói ítélőmesteri iratokból derül ki (OL, fasc. 1. N° 229), ellentétben a családi krónika ,,szépítő" állításával, miszerint Sára (IV. t. 21) szülei a középbirtokos Dely András és Czekeházi Czeke Anna lettek volna, vö. Fáy Tibor: A Faji Fáy családfa (kézirat), Bp., 1975. A Dely család 1653. dec. 18-áról Regensburgban kelt és Zemplén megyében hirdetett, friss nemessége négy jobbágyszületésű őssel gyarapítja Gedeon gróf ősfájának sokféleségét, vö. Áldásy: Címereslevelek, 3. kötet, Bp., 1937., 402, 951. sz. 38 Egyik diploma eredetije sem ismeretes. A treboszlói ág báróságának 1635 évi soproni keletét (napi dátum nélkül) a Királyi Könyvek tanúsítják (vö. LR VIH. 103); tekintve az uralkodó diétái jelenlétét, januárban vagy februárban kerülhetett kiadásra. — A szklabinyai és blatniczai ág három egytestvér tagjának 1556-ban kelt bárósága — köztük Ferenc kir. főajtónállóé, az őstáblán szereplő Miklós (DC. t. 122) dédatyjáé — a Királyi Könyvek leghézagosabban vezetett korszakára esik (vö. 21. j.), miért is kiadási helye és napi dátuma ismeretlen, vö. NI IX. 711. 39 Bossányi Mihálynak — a táblán szereplő Miklós nagyatyjának — 1610-ben kelt bárósága (vö. NI n. 211) ugyancsak hiányzik a Királyi Könyvekből. 40 A Perényiek báróságának jogalapja a H. Ulászló király által 1505-ben Perényi Gábor királyi főkamarásnak és fivérének, Istvánnak, a vörös viasszal való pecsételést (ius ceri rubri) engedményező kiváltsága, vö. Decsényi Gyula: II. Ulászló korabeli czímereslevelek. (Turul, IX. Bp., 1991, 58. és 2. j.) — Petényieknek szóló bárói oklevél 1783 előttről nem ismeretes (vö. LR LH. 487), amely ekkor már több évszázadnyi tényleges gyakorlatot rendez. 41 A Kemények idősb ága által 1691 után I. Lipóttól nyert erdélyi magyar báróságának eredetije úgyszintén lappang és a Királyi Könyveknek alighogy megindult erdélyi sorozatába sem jegyeztetett be. Az 1698 évi erdélyi országgyűlési lajstromban Simon és Perényi Katalin három fia — János, László és a minket érdeklő ifjabb Simon — mindazonáltal már bárói rangban szerepel, vö. gróf Lázár Miklós: Erdély főispánjai (1540—1711). Bp., 1889, 175. 42 Bécs, 1782. márc. 8., vö. LR LH. 181. 43 A Johannita rendbe való első magyar felvétel csak 1854-ben történt (Báró Prónay Gábor Arisztid személyében, aki az I. táblán 12. sz. alatt szereplő Gábor kisunokája), mikor is a Habsburg-ház összbirodalmi abszolutizmusának valláspolitikai túlkapásaitól tartó magyar protestáns elit mintegy önvédelmileg fordult a porosz uralkodó védnöksége alatt megújult Johannita rend felé. Az első felvételt csakhamar sorozatosan követték a mindig ugyanahhoz a társadalmi réteghez tartozó továbbiak: Radvánszkyak, Kubinyiak, Szent-Iványak, stb. Vö. Vajay: Johanniták, 64,467. 44 A Könyvtár-adományozó hasonnevű kisunokája: Gróf Ráday Gedeon (1872—1937) főispán, képviselő, majd m. kir. belügyminiszter, akinek 1937. április 22-én bekövetkezett halálával a nagy múltú család fiága végképp sírba szállott. Vö. Vajay: Johanniták. 257—258.