Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Vajay Szabolcs: A könyvtáradományozó Ráday Gedeon / 193–213. o.

210 Vajay Szabolcs Bárczay, Prónay, Radvánszky, Földváry, Puky, Szemere, Vay, Ivánka, Máriássy, Palugyay és Szent-Ivány családokból. 45 — Felemlíthető még, hogy több szereplő család — más ágán, avagy későbbi időpontban — ugyancsak elnyerte a főrendiségre emelő címet, elit jellegének a posteriori bizonyságát. Ilyenek a Fáy, Vay, Ivánka, Jeszenszky, Berzeviczy, Máriássy és Radvánszky családok. 46 Hátra maradt a középbirtokos nemesség — a bene possessionati — ősfabeli túlsúlyának elemzése. Fennforgását már az előző névelsorolások is tanúsítják a társadalomtörténetben járatos számára. Említsük hát inkább csak kivételeit, felső pereméül a nagybirtokos arisz­tokráciát, alsóul pedig a néhánytelkes köznemességet jelölve. Ezzel kizárjuk mindkét társa­dalmi végletet: a Dunántúl és a nyugati Felvidék latifundiumait, illetve a földtelen bocsko­rosok proletárszintű tömbjét. — Párhuzamként marad a városi polgárságnak a proto-kapi­talizmus életformáit közelítő rétege, a bányász-pénzverő-kamarai csoport, amely nemesség­szerzésével egyidejűleg földbirtokszerzését is beindítva, imitatíve asszimilálódott a bene possessionati rétegéhez. — A kisbirtokos nemesség átmeneti szintjére is adódik néhány el­szórt példa: a Dely, Hoporszorom, Koncsek és Milkó családok esetében. 47 Ez a relatív homogenitás mégsem zárja ki a társadalmi besorolások nagy változatossá­gát. Rákóczi kancellárja és udvari tanácsosok, az eperjesi vértörvényszék egyik ülnöke és két áldozata, kamarai tisztviselők és zárt világú földesurak, főispánok, alispánok és szolga­bírák, várkapitányok és várnagyok, éppen úgy összeférnek az ősfan, mint a diétái követek és a Felső Tábla hivatalosai, vagy a nóta infidelitasszal megvádoltak és az adományosok. Látszólag ellentétes világok hősei, de dialektikailag mégiscsak egyazon társadalom szerve­sen összeforrt kitevői: szintézis, amely önmagában valón mégsem árad túl a magyar glóbusz zárolt világán. Birtokelhelyezkedés tekintetében a Felvidék középső sávja áll előtérben: Nógrád, Zó­lyom, Hont, Bars, Liptó, Gömör, Abaúj és Gömör megyék. Peremvidékként csatlakozik Sáros, Zemplén, Ung és Szabolcs. Az egyetlen nyugat-felvidéki és egyben nagybirtokos származék a már többször említett Révay né Pálffy Franciska 48 , a keleti peremvidékről pe­dig az ugyancsak hatalmas fekvőségeket öröklő Homonnai Drugeth Erzsébet (IX. tábla 121). 49 Erdélyt egyedül a Kemény bárók Borsodba házasodott sarjának két felmenője kép­viseli, 50 míg a Dunántúl és a szorosan vett Tiszántúl teljes távolléte szembeszökő. Más elbí­45 Uo. Fáy (123—124), Bárczay (79—80), Prónay (245—248), Radvánszky (254—256), Földváry (127—129), Puky (248—249), Szemere (277—278), Vay (328-331), Ivánka (172-173), Máriássy (210-212), Palugyay (230-231) és Szent-Ivány (280-282). 46 Fáy: Bécs, 1808. dec. 30. (LR LXH. 707); Vay első címe: Bécs, 1783. ápr. 17. (LR LB. 392.); Ivánka: Bu­dapest, 1916. dec. 30. (LR LXXffl. 358); Jeszenszky: Bécs, 1865. jan. 3. (LR LXVTI. 885); Berzeviczy: Bécs, 1775. jan. 20. (LR L. 163); Máriássy első címe: Bécs, 1810. dec. 1. (LR LXH. 1266); Radvánszky: Eisenerz, 1875. okt. 3. (LR LXVffl. 191). 47 Dely András (D3. t. 42) alkalmasint a Gömör megyében honos hasonnevű családok egyikének sarja, vö. Forgón Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. L, Kolozsvár, 1909, 193—194., hol is két ilyen nevű család van említve, míg Kempelen országszerte tizennyolcat ismer, vö. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. D3., Bp., 1912, 279—281. — A Hoporszorom aliter Gönczi család (V. t. 45—90) címereslevele 1623. jún. 16-án; a Királyi Könyvekbe nincsen bevezetve, vö. Csorna József: Abaúj Torna vármegye nemes családjai. Kassa, 1897, 257—258. — A Koncsek aliter Simonovics (VI. t. 99.) és a Draskóczy aliter Milkó (VI. t. 101) családok két nagy­múltú — a XJH. századi túróczi jobbágy fiakra visszanyúló — felvidéki nemzetség egy-egy elszegényedett — s ezért is „népies" melléknevekkel élő — ágazatát képviselik, vö. NI VI. 331-333 és D3. 383—389. 48 A család vöröskői ágából, az 1599-ben grófi rangra emelt Miklósnak, a győri hősnek, unokája. A Pálffy­vagyon eredete e Miklós feleségéhez, báró Fugger Máriához kötődik. 49 Drugeth György országbíró leánya, akinek Báró Révay Lászlóval kötött házasságát László anyai nagybáty­ja, Gróf Esterházy Miklós nádor, ,igazította el", vö. Báró Révay László naplója. (Magyar Történelmi Tár, HJ., 246 és k. 1.) 50 Bárczay Jánosné báró Kemény Erzsébet (V. t. 23), valamint apja, a báróvá lett ifjabbik Simon és nagyapja, a marosvécsi öreg Simon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom