Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Hermann Zsuzsanna: Miképp került Divény vára a Balassák kezére? / 61–70. o.
66 Hermann Zsuzsanna ajánlhatta fel. Talán valaminő magyarázat is rejlik Szobi Mihálynak Losonci Dezsőfi László leányával, Zsófiával kötött — illetve akkoriban feltehetően még csak tervezett — házasságában, köze ennek mindenképpen volt hozzá. A két szerződést, az örökösödésit és a házasságit az kapcsolja össze, hogy az előbbiben felsorolt Ongor birtokok túlnyomó részben eredetileg a Losonci Dezsőfiek tulajdonában voltak, azokat hűtlenségük miatt, amelyet mint az 1467. évi erdélyi lázadásban részt vevők követtek el, Mátyás vette el tőlük, és adományozta az idősebb Ongor Jánosnak. A tényleges tulajdonba vétel azonban, mint általában, itt sem mehetett egészen simán, s a jelek szerint nagyobb részben éppen 1473-ban történt meg. 15 AMrmint is volt, Szobi Mihály 1507-ben megkapta Ongor János — és végső fokon felesége családjának — örökségét, s ezzel birtokosként is egy csoportba került Balassa Ferenccel, nem biztos, hogy ennek legnagyobb örömére. Még kevésbé lehetett a Nógrád megyei Kékkő vár ura elragadtatva attól, hogy Szobi otthonosan berendezkedett az ekképpen örökölt, ugyancsak Nógrád megyei Divény várában 16 , és motoszkál bennem a gyanú, hogy ebből fakadó ingerültsége miatt fajult fegyveres összecsapássá Gyarmat melletti találkozásuk. Annak következménye némi alapot ad e feltételezésekre. Az első híradást a Divény várról folytatott egyezkedésről a budai káptalannak csaknem kerek egy esztendővel a sajnálatos eset után, 1512. március 8-án kiállított oklevele nyújtja. Ebben Ongor János özvegye, ekkor már Dolhai Péter felesége és leánya, Katalin hajadon eltiltják Szobi Mihályt — többek között — Divény vár el- vagy átadásától, Gyarmati Balassa Ferencet pedig attól, hogy azt megvegye vagy más úton-módon elfoglalja. 17 Két hét múltával olyan megoldás született, amely az özvegy tiltakozásainak és perének is véget vetett. Szentgyörgyi Péter országbíró (gyakorlatilag tehát Werbőczi) 1512. március 21-én Budán kiállított oklevele Szobi Mihály vallomását foglalta írásba. A vele együtt az országbíró elé járuló Balassa Ferenc jelenlétében ekképpen nyilatkozott: minthogy Balassa Ferenc attól a kölcsönös készségtől és őszinte testvéri szeretettől vezérelve, amelyet ifjúságuk óta mindmáig töretlen folytonossággal tanúsítottak, illetve éreztek egymás iránt, az ő egyetértésével és akaratából ígéretet tett arra, hogy három fia — Farkas, Ferenc és Imre — egyikét eljegyzi az ő fogadott testvérének, néhai Nádasdi Ongor Jánosnak Katalin nevű leányával, sőt ténylegesen el is jegyezte, ezért Ongor Jánosnak egy szerződés alapján reá szállt birtokaiból kiadja Katalinnak a leánynegyedként vagy más jogcímen őt illetőket. Ennek értelmében örök jogon 15 1473 áprilisában, négy hónappal az örökösödési szerződés megkötése előtt adta Losonci Dezsőfi Mihály — László unokatestvérének fia — összes birtokát, köztük Divény várát és tartozékait örök jogon Ongor Jánosnak, belátva, hogy , ,bűnei és érdemtelenné válása miatt" joggal vette el azokat tőle a király. Az adományt azzal a — megegyezést sejtető — biztosítékkal egészítette ki, hogy ha örökös nélkül hal meg, úgy e birtokok közül azok is Ongor Jánosra szállnak, amelyeket az „saját jószántából ellenszolgáltatás nélkül" visszaadott neki. Dezsőfi László 1475-ben kötött hasonló egyezségeket Ongor Jánossal. (Oklevéltar a Tomaj nb. Losonczi Bánffy család történetéhez. Szerk. Varjú Elemér. H. köt. 163-165, 178—179.) 16 1510. január 7-én , ,in castro nostro Dywyn" adott ki egy ítéletlevelet a vár tartozékain élő két jobbágyának, egy polichnai és egy budalehotai lakosnak egymással folytatott és hozzá fellebbezett perében. (Az egyébként sem érdektelen ítéletíevelet, ezúttal keltezésével együtt, ugyancsak Werbőczi formuláskönyvébe másolták, szövege annak indexe és 1. levele közé kötött levelek közül a CXI—CXJJ. számmal jelölteken található.) Szentgyörgyi Péter országbírónak 1510 májusában, júniusában és augusztusában Divény várában kiadott három oklevele, amelyek közül csak a júniusi foglalkozott Szobi ügyével, arról árulkodik, hogy ez időben Werbőczi is itt végezte hivatali teendőit. (Palásthyak. Kiad. PalásthyPál. I. köt. Bp. 1890. 411-413., OL, DL 106 734, Horvát István: i. m. 155—156.) 17 OL, DL 106 083/93—94.1. Az özvegy és leánya nevében Dolhai Péter (aki 1511 áprilisáig al-lovászmester volt) mindenekelőtt a királyt tiltotta el többek között Divény és Vécs várak eladományozásától, ezek átadásától pedig Szobin kívül Werbőczit is eltiltotta. A tiltakozás jogalapja az lehetett, hogy Ongor János e várakat tartozékaikkal együtt 1505-ben örök jogon feleségének és mindkét nembeli utódainak adta, s ez adományt a király is jóváhagyta (OL, DL 73 540). Az 1507. évi ítéletlevélben erről szó sem esett, abban Werbőczi vizsgálata alapján csak Sólymos mezőváros esetében tartották megfontolásra érdemesnek (és elvetendőnek) a nőági örökösödést.
