Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Hermann Zsuzsanna: Miképp került Divény vára a Balassák kezére? / 61–70. o.

64 Hermann Zsuzsanna vér értelemben, Szobi kétszeresen is jogosult volt, minthogy mindkettőjük apja és nagynénje a másikuk nagynénjével illetve apjával kötött házasságot.

7 Nem kevésbé Szobit leleplezőnek vélem önmagában azt, hogy e csetepatéra sor kerülhetett. Balassa Ferenc, a nádor sógora és az időben a királyi huszárok kapitánya elég tekintélyes volt ahhoz, hogy egy nemesnek vagy akár a vitézlők többségének eszébe se jusson, hogy útjáról letérítse vagy megállásra kényszerítse. A vele nagyjából egyidős Szobi Mihály viszont némi joggal tarthatta csak patikamérlegen mérhetőnek a köztük lévő társadalmi különbséget, sőt — joggal vagy sem —, meglehet semmi különbséget nem kívánt tudomásul venni, és talán méltatlankodás bujkált a szavakban, amelyekkel a familiárisai fejéhez vágott ,,F. nálunk nagyobb úr" érvről beszámolt. Mindketten a vitézlők legfelső rétegéhez tartoztak. Igaz, Balassa Ferenc állt közelebb a bárósághoz, nem annyira az 1505-ben viselt, betöltése idejére bárói címmel járó dalmáthorvát-szlavón báni tisztsége révén, mint azáltal, hogy egyike volt a tíz királyi aulicusnak, akiket az 1500. évi dekrétum kiemelt a nemesek sorából. Kilenc társával (köztük egy osztatlan birtokú testvérpárral) együtt nem tartozott ugyan az 1498-as dekrétumban név szerint felsorolt bárókhoz, de hozzájuk hasonlóan s a többi nemestől és vitézlőtől eltérően saját bandériumával vonulhatott hadba, ennek értelmében — s ez volt a dolog lényege — a rendelkezés szerint ő kapta kézhez a megyei adószedőktől, valójában inkább ő hajtotta be magának a jobbágyaitól járó hadiadót

8

. A bárók előszobájában toporgott tehát, amíg 1522-ben elérte, hogy báróként halhasson meg Mohács mezején.

9 Szobi Mihály más úton járt, hogy tudatos választással vagy kényszerűségből-e, nehéz lenne megmondani. Vezetője volt annak a — megtévesztőén — köznemesinek nevezett mozgalomnak, amellyel a vitézlők részt követeltek maguknak az ország kormányzásában (s annak jövedelmeiből) egyebek mellett úgy, hogy a soraikból választott, »tehetősebb és jelesebb nemesek" ülnökökként helyet kapjanak a bírói s bírói ülnökökként a királyi tanácsban. Szobi Mihály 1498-tól, e követelés első határozott megfogalmazásától kezdve két évtizeden át mindig az ülnökké választottak között volt — e minőségében nevezte őt n. Lajos tanácsosának — s neve az 1511-es évet megelőző és követő esztendőkben (sajnos csak kivételképpen) készített teljes ülnöki listáknak az élén állt.

10 Közvetett módon vezető szerepét bizonyítja 7 Szobi János Péter Margit «»Katalin, »Sági János, id. Balázs fia id. Sági Balázs leánya I I I I I Mihály Balázs Dorottya Zsófia »Daróci Mihály »Herencsényi I Sándor István Ferenc J I 1 I Imre László Benedek Sági Balázst tehát Szobi Mihályon kívül nővérei és unokaöccsei nevezhették testvérüknek. 8 1500: XXI. te. A „tizek" intézményéről Kubinyi András: A királyi tanács köznemesi ülnökei a Jagellókorban. (Mályusz Elemér Emlékkönyv. Bp., 1984. 266—267.) 9 1522-től titulálták következetesen magnificus-nak, bár olykor-olykor korábban is megtisztelték e címmel. 10 Az ülnökökről, a róluk hírt adó források felsorolásával Kubinyi András: i. m., valamint Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 344—352. Ami Szobit illeti, nyilván ülnökként vett részt az 1498-ban ítélkező nádori bírói tanácsban, neve szerepelt azon a keltezetlen ülnöki listán, amelyet szerintem az 1500 májusában tartott országgyűlésen készítettek (ELTE Egyetemi Könyvtár. Litterae et epistolae originales. 266.), s abból következtethetően, hogy azt 1504-ben csak az addigra elhunytak (köztük az 1500 őszén elhalálozott Hangácsi Mihály) helyére kerülők nevével egészítették ki, 1504-ben is az ülnökké választottak között volt. Ót nevezték meg elsőnek a bányavárosok kiváltságleveleit 1507-ben a királyi tanács tagjainak megnevezésével átíró és megerősítő privilégiumban a, .tanácsosaink és bírói székünk esküdt ülnökei" megjelöléssel felsoroltak közül (OL, Selmecbánya v. lt. 108.) és a megválasztott ülnökök sorában az 1518. évi bácsi országgyűlés dekrétumában. II. La-