Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Hermann Zsuzsanna: Miképp került Divény vára a Balassák kezére? / 61–70. o.
Miképp került Divény vára a Balassák kezére? 65 Werbőczi ez időbeli közéleti tevékenysége is, minthogy meggyőződésem szerint a politikus Werbőczi mögött irányítóként, nem pedig pusztán mint támogató Szobi állt amíg élt (és mindkettőjük mögött Szapolyai, de ennek taglalása messzire vezetne). A jogász Werbőczi pedig, aki már pályája kezdetén Szobi szolgálatába szegődött 11 , természetesen mindenkor kész volt ura, majd barátja rendelkezésére bocsátani ügyvédi eszét és jogi jártasságát. Ha a kérvény alatt (egyedül vagy első helyen) Szobi neve állt, úgy Werbőczi szövegezte azt meg, ilyen fontos irat megfogalmazását biztosan nem hagyta másra. Márpedig a kérvényező (egyedül vagy többedmagával) Szobi volt, az erről netán még fennmaradt kétséget végképp eloszlatja az ítélőmester egyik saját kezű feljegyzése. Az ugyancsak keltezetlen, de szövegéből hasonlóképpen kivehetően a kérvénnyel csaknem egyidejűleg papírra vetett jegyzetben Werbőczi a királyi kúriának általa leggyakrabban foglalkoztatott jegyzőjét, Komlósi Pétert utasította, miként járjon el egy Szobi ellen indított perben. 12 Végső esetben, ha a felsorolt érvek egyikét sem fogadnák el, érje el — javasolta —, hogy a pert a királyhoz terjesszék fel, s ennek érdekében hivatkozzon arra, hogy a nádor , ,gyanús" (vagyis elfogult) bíró sógora, Balassa Ferenc megsebesítése miatt. Egy régóta folyó — nem pedig a küszöbön álló — perrel kapcsolatban a kérvény céljának lényegét foglalta néhány szóba. Komlósi Péter nem Balassa Ferenccel szemben védte Szobit, a per, amelyben őt képviselte, mégsem volt — vagy lett — független az országúti incidenstől. Ezt a pert Nádasdi Ongor János özvegye indította Szobi (és mellesleg Werbőczi) ellen azzal a váddal, hogy férje birtokaiból elfoglalták a neki és a Jánostól született Katalin nevű hajadon leányának járókat. A viszály 1507-ben kezdődött, nyomban azután, hogy Szobi Mihály átvette az 1506 őszén elhunyt Ongor János örökségét, Werbőczi pedig úgy keveredett alperesként bele, hogy Szobi ez örökségből neki adta a Temes megyei Cseri kastélyt. ° Az átvétel jogalapja az a kölcsönös örökösödési szerződés volt, amelyet 1473-ban kötött Szobi Mihály Ongor János ugyancsak János nevű apjával, s még ugyanez évben Mátyás, majd 1502-ben II. Ulászló is jóváhagyott. Kölcsönösen előnyösnek éppenséggel nem nevezhető a szerződés, minthogy az Ongorok két várával, két mezővárosával s a hozzájuk tartozó közel száz birtokával szemben 14 Szobi Mihály csak hét megyében szétszórt 47 birtokát jósnak Szobit tanácsosaként említő 1516. és 1518. évi oklevelei: OL, DL 22 811, 22 840, 99 802, DF 236 058 és A Balassa család levéltára. Fekete Nagy Antal kézirata alapján szerk. Borsa Iván. Bp., 1990. 511. sz. A három utóbbi, 1518-ban keltezettben — illetve keltezhetőben, a végén csonka legutolsó oklevél esetében — tanácsosi címe országos kincstartói rangjához járult. Ülnökként utoljára — de megint csak első helyen — a bácsi országgyűlésen megválasztott kilenc ülnöktársával együtt 1519 júniusában Szapolyai János erdélyi vajdához címzett oklevelében szerepel (OL, DF 208 881. Természetesen a ténylegesen megtartott 1518. évi bácsi országgyűlésről van szó, nem pedig a sosem volt 1519. éviről, amely úgy kelt életre a kézírásos törvénygyűjteményekben, majd a magyar Corpus iuris-ban, hogy 1519-es évvel látták el az 1518. évi dekrétum egyik variánsát.) 11 Erősen kételkedem ugyanis a Fraknói Vilmostól általánosan és a gyanakvás legcsekélyebb árnyéka nélkül átvett nézetben, hogy Werbőczi volt az 1483—84-es okleveleket regisztráló , ,magister Stephanus de W conservator". 1492 végén felbukkant ugyan a királyi kúriából kiküldött „mesterek" között (Bónis György: A jogtudó [...]. 338.), de folyamatos hivatali pályájának első dokumentuma az 1498. január 15-i oklevél, amelyben mint a királyi kúria és Szobi Mihály jegyzője szerepel (Horvát István: Verbőtzi István emlékezete. Pesten, 1819. 124.) 12 ELTE Egyetemi Könyvtár kézirattára. Litterae et epistolae originales. 231. 13 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza. II. köt. 11., OL, DL 72 186. A Komlósi Péternek adott utasításaiban Werbőczi előbb és nagyobb részt Szobi ügyével foglalkozott, s miután ezt a „gyanús" bíróra vonatkozó javaslatával lezárta, röviden vázolta a saját védelmében mondandókat. Eszerint az özvegy Cseri kastély elfoglalása mellett azzal is vádolta őt, hogy erőszakkal hurcoltatta Peténybe. Kétségkívül az özvegynek arról az egyezségéről volt szó, amelyet 1507-ben Petényben kötött Szobival. (OL, DL 16167. Az egyezséget magában foglaló ítéletlevelet jogi szempontból elemezte Bónis György: A jogtudó [...]. 386.) 14 A csak átírásokból ismert szerződés Divényen kívül várnak nevezte a Temes megyei Cserit, a birtokok között sorolta viszont fel a Torda megyei Vécset, amelyet Szobi örökös nélküli halála esetén várként hagyományozott 1508-ban Werbőczire (OL, DL 105 532). Oppidumként a Temes megyei Berényt és a Hunyad megyei Sólymost jelölte meg. A szerződést a megerősítő és beiktató oklevelekkel együtt az említett, 1507 májusában kelt ítéletlevelében Szentgyörgyi Péter országbíró, majd 1539-ben a kolozsmonostori konvent írta át. (A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei. Szerk. JakóZsigmond. Bp., 1990. 2108. sz.)
