Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Fügedi Erik: IV. Béla adományai és a szóbeliség / 39–52. o.
46 Fügedi Erik adományosokról volt szó, akár a Forgáchok ősére, akár a Szentgyörgyiekre gondolunk, s mindkettő kiemelkedő státusú iktatóra tarthatott igényt. Összefoglalva: az adománybirtokok iktatásának hivatott végrehajtója ugyan a megyésispán volt ebben az időben, de a magasabb státusú egyéneket magasabb egyházi funkciót betöltők vagy országos méltóságviselők vezették be birtokaikba. Nemcsak a non numerantur, sed ponderantur elv példás érvényesülésével állunk szemben, hanem azzal a jellemzővel is, hogy az eljárás még nem jutott el a merev formáig, ez csak a XIV. században következett be. Az iktatásra vonatkozó parancsot minden jel szerint a megyésispánok kapták, ellenkező adatunk nincs. Mégis, hét esetben előfordult, hogy egy hiteleshellyel együtt végezték ezt a feladatot 49 , annak ellenére, hogy a hiteleshely erre — a jelek szerint — nem kapott parancsot. Egy 1259. évi trencséni adomány levélben az áll, hogy a király Benedek tárnokmestert és trencséni ispánt bízta meg az iktatással, et sicut ab eodem comite percepimus, quam etiam a iobagionibus castri sepius nominati, seu a capitulo Nitriensi mete térre predicte tali ordine distinguntur. Még cifrább, ha egy 1250. évi adománylevélben azt olvassuk, hogy et eandem terram prefatis servientibus nostrisper Micufm] comitem de Zoulum, fidelem nostrumfecimus assignari. Cuius quidem térre mete, sicut in litteris capituli Strigoniensis, cui hoc factum commiseramus, vidimus contineri, hoc ordine distinguntur. 50 Ez a szöveg úgy hangzik, mintha az ispán az iktatásra, a káptalan pedig a határjárásra kapott volna utasítást. Ezt a magyarázatot támasztja alá, egy garigi birtok statúciója, amelyre Mojs varasdi ispán kapott parancsot, de a határjárás bevezető szövegéből arról értesülünk, hogy azt a kancellária a csázmai káptalan jelentéséből vette, sub cuius testimonio ipso terra... est statuta. 51 Egy föld állapotának vizsgálatát 1268-ban az uralkodó a szolgagyőri ispánra és a nyitrai káptalanra bízta. 52 A hét eset mindenképpen kicsi szám és akkor is csak egy esettel növelhető meg, 53 ha tekintetbe veszem a más (nem illetékes) megyésispánok általi bevezetéseket. A nyolc eset kereken egytizede az ispánok eljárásának, amiből legfeljebb az a következtetés vonható le, hogy a szokványos esetekben az ispánok kaptak megbízatást, néha a káptalanok közreműködésével. A magyarázat helyességét látszik bizonyítani, hogy a királyi emberek is egyedül jártak el, itt is csak egyetlen esetben jelent meg az esztergomi káptalan. 54 A kérdés megvilágítására alkalmasoknak tűnnek azok az oklevelek, amelyeket a táblázatban a hiteleshelyek oszlopába soroltam be. A szám önmagában véve is kicsi, mindössze 21 ilyen esetet sikerült találni, a királyi ember és a káptalan viszonyának megállapítása szempontjából pedig ebből sem használható fel mindegyik. Ki kellett hagyni azokat az eseteket, amikor az iktatás későbbi, már fejlett formájának alkalmazása miatt az oklevél hitelessége kétséges. 55 Egy további csoportot azért kellett kihagyni, mert a szlavóniai eltérő fejlődést tükrözi vissza. 56 A fennmaradó 13 oklevél mégis elegendőnek látszik ahhoz, hogy világos képet rajzoljunk meg az eljárásról. Az 1245—1270 közötti időszakból két iktatásra utasító királyi mandátum maradt fenn, az egyik a pécsváradi konventhez, a másik a veszprémi káptalanhoz szól. Mindkettő arra utasítja a címzett hiteleshelyet, quatenus... cum homine nostro mittatis unum ex vobis [fidedignum], coram quo [sub cuius testimonio] homo noster terras statuat et assignat [restituat]. 51 Az 1231: X. te. értelmében tehát változatlanul a 49 1250: RA 930, CDS1 II. 242. - 1259: RA 1226, HO VI. 97. — 1260: RA 1248, CDS1 II. 463. - 1262: RA 1304, ÁÚO Vm. 22. - 1263: RA 1469, HO VE. 96. - 1268: RA 1579, ÁÚO XI. 572. 50 1250: RA 930, CDS1. IL 242. és 1259: RA 1226, HO VI. 97. 51 1265: RA 1469, HO VII. 96. 52 1268: RA 1579, ÁÚO XI. 572. 53 1249: RA -, Száz 1947, 137. 54 1258: RA 1193, HO VII. 76. 55 Ld. fentebb 24. sz. jegyzet. 56 1250: RA 927; RA 936, Smié. IV. 433. - 1255: RA 1055, CD IV/2. 313. - 1257: RA 1137, HO VII. 64. 57 1266: RA 1501, ÁÚO VIII. 143. — 1267: RA 1531, ÁÚO VIII. 19.
