Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - KRÓNIKA - Bélay Vilmos: Balázs Péter (1922–1991) / 228–229. o.

228 Krónika sági ülésre a megfelelő kiegészítésekkel ismét be fogja terjeszteni. Ugyancsak vissza kíván térni a bizottság a nem diplomatikai pecséthasználat kérdéseire. E témával FrancoisJacques Himly (Franciaország) foglalkozik, s eddigi kutatásai során főleg (a végekben árusított) posztókon és egyéb árucikkeken található hitelesítő bélyegek vizsgálatára tért ki. A vita során a hozzászólók felhívták figyelmét a magyar és egyes szláv forrásokban fellelhető idézőpecsétekre, az oltárokba helyezett ereklyék biztosítását szolgáló és a harangokat hitelesítő pecsétekre, valamint a koraújkori Magyarországon a földesúri erdőkből fa hazaszállításának az engedélyezését bizonyító pecsétekre. A nemzetközi tudományos élet hírei sorában Maria Carmona do los Santos (Spanyolország) az 1987 áprilisában Madridban megtartott első spanyol pecséttani kollokvium tavaly megjelent kiadványát mutatta be, Toni Diederich a Vatikán aranybulláiból Kölnben rendezett nemzetközi kiállítást ismertette, e sorok írója pedig a Mátyás király-emlékév alkalmából hazánkban rendezett kiállítások pecsétanyagáról beszélt. A bizottság tagjai megismerkedtek a vendéglátó bolognai levéltár fontosabb pecsétjeivel és egyéb szakmai érdekességeivel. Általános tetszést aratott a későbbi irat- és levéltári dossziék „előtörténeteként" Bolognában a XIII. század óta alkalmazott módszer: az egy ügyre vonatkozó iratokat úgy tartották együtt, hogy középtájt átfúrták őket, s egy, a zsákvarrótűre emlékeztető hosszú tűben végződő madzagra —fizza — felfűzték. (Mindig a legalsó irat a legrégibb, s a legfelső a legújabb.) A bizottság tagjai kirándultak a közeli Modenába, ahol az ottani levéltár kis, (főleg XVIU—

XIX. századi) pecsétnyomó-kiállításán kívül az Esték könyvtárának értékes régi kódex-, könyv- és (XIV. századi, valamint 1502-ból származó) világtérkép-ritkaságait tekintették meg, a város határában fekvő híres Nonantola apátságában pedig a VIEL századtól (Nagy Károlytól kezdve) ránk maradt eredeti oklevelekben gyönyörködhettek. Az apátsági kiállítás katalógusa szerint a XI. században már Nonantolában őrizték azt a Bizáncban készült, kettőskereszt ábrázolású ereklyetartót, amelynek két oldalán Nagy Konstantin és Szent Ilona (?) képe látható, s amelynek kettőskeresztje kiképzéseiben és arányaiban egyaránt nagyon emlékeztet a legkorábbi (1190 tájára keltezhető) magyar pénzek és pecsétek kettőskereszt ábrázolásaira. Minthogy Nonantolát a pápai curia és a magyar királyi udvar közt közlekedők könnyen útba ejthették, megfontolandó a kérdés, nem lehetett-e valamilyen szerepe ezen ereklyetartóknak a kettőskereszt mint jelvény és heroldalak magyarországi meghonosodásában, vagy legalábbis a magyar hatalmi elit egyes köreiben történő ismertté válásában. Bertényi Iván BALÁZS PÉTER (1922-1991) Alig néhány nappal hatvankilencedik születésnapja előtt elhunyt Balázs Péter, a magyar levéltári szolgálat szorgalmas, kitűnően képzett, hűséges munkatársa. Több mint negyven évig szolgált, ezután fájdalmasan nélkülöznünk kell. Hiányozni fog a levéltári kutatóteremből, ahová, ameddig csak fizikai ereje képessé tette, szorgalmasan bejárt nyugdíjasként is. Balázs Péter 1922. november 9-én született Kiskunfélegyházán. A gimnázium elvégzése után beiratkozott a budapesti Tudományegyetemre történelem—latin szakra. A tanári diploma megszerzése után két évig tanított a csepeli gimnáziumban, de már közben meg-