Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Vajay Szabolcs: A könyvtáradományozó Ráday Gedeon / 193–213. o.
A könyvtámdományozó Ráday Gedeon 211 rálás alá esik a Duna—Tisza köze, ahová a török által kiszorított családok — maguk a Rádayak is — a felszabadító háborúkat követően visszaköltöznek, részben hajdan volt földesúrijussukat érvényesítendőn, ami adott esetükben nem a kártalanítás, hanem az in integrum restitutio szintjén történt, a római jogelvekbe ágyazott magyar jogászkultúra szellemében. Marad végül a XIX. század magyar átlagarisztokráciájának életerő-vesztését okozó beltenyészet-jelleg esetünkben történő elmaradásának vizsgálata. — Ha az őstáblán egynémely család többszörösen szerepel is — a réteg homogén sajátsága ez —, oly fokú közelség egyetlen esetben sem mutatható ki, amely a hetedik nemzedéken belül azonos személyeket produkálna: a 128 ős egytől-egyig különböző egyed, még ha a Fáy, Puky, Szemere, Vay, Máriássy, Révay és Okolicsányi családok tagjai több ágon bukkannak is fel. 51 Beltenyészet, a dekadenciának eme potenciális forrása, Ráday Gedeon gróf esetében nem tehető szóvá. Elemzésünk végére érve, kettős tanulságot szűrhetünk le. Egyik magára a vizsgált esetre vonatkozik, másik pedig elvi kérdés. Esetünkben meghatároztuk a könyvtáradományozó mecénás társadalmi topográfiáját, korrendileg a letűnő török világ és a kiegyezés korának időközébe eső társadalmi háttér-bemutatással. Osztályának nem annyira tipikus, mint inkább idealizált képviselője volt: magyar életformákat megélő, magyar ősöktől származó, magyar arisztokrata. Előképe ugyanakkor a protestáns intellektus és a reformkori kultúrtörekvések egymásba fonódó, kettős ideálját megvalósítani igyekvő kiválasztottak csoportjának is. Messze nem érdemtelenül állítunk itt személyiségének emléket. Ami pedig az elvi kérdést illeti: a genealógiai kutatás tudományos besorolásának témája felé nyit. Sokáig a történelmi segédtudományok közé sorolva, a genealógia inkább a társadalomtudományok labirintusának útmutatója, a családi kapcsolatok egy adott pillanatban felmért szövevénye, a magatartás, érdek, erőviszonyok és hagyományok elegyében. Egy működő társadalmi szerkezet keresztmetszetére csakúgy rátapint, mint ahogyan hosszmetszete — így esetünkben is — a társadalomfejlődés mércéjét adja. Egy-egy betájoló felmérésének találompróbája legtöbbször a vizsgált társadalom egészére is jellemző, a tézis-antitézisszintézis vizsgálati hármasában. Ezt a betájolást igyekeztünk — itt és most — Ráday Gedeon ősfájának példájával végbevinni, bemutatni és kiértékelni. Legyen ez — bármennyire is csekély nyitásával — egy letűnt világ valós életrekeltésének modellje. Már csak azért is, mert minden világ — s ez a mai miénk sem kivétel — egyszer majd letűnik és senkinek sincsen joga az egyszer megtörténteket a történelem rostáján nyom nélkül tovatűnni hagyni. GEDEON DE RÁDAY, LE DONATEUR DE BIBLIOTHEQUE Szabolcs de Vajay L'un des personnages des plus marquants de raristocratie protestante hongroise, le comte Gedeon de Ráday a indéliablement inscrit son nom aux annales culturels hongrois du XIX e siécle. C'est lui qui avait légué ä TEglise réformée la collection bibliophile cumulée par quatre générations d'amateurs éclairés, un trésor culturel qui, passé par la suite au domaine public, constitue un témoignage de premier choix quant au goűt littéraire que fit éclore en Hongrie le Siécle des Lumiéres. 51 Jelezzünk mégis egy határesetet: a ÜL táblán 37. sz. alatt, a hatodik nemzedékben szereplő Puky Éva (Péter abaúji főszolgabíró és második feleségének, Fejérpataky Annának leánya, /uo. 74/75,/ féltestvére volt az V. táblán 91-es sz. alatt, a hetedik nemzedékben szereplő Puky Katalinnak (aki a fenti Péternek 1. feleségétől, Szemere Magdolnától született). Ám az egyedüli közös ősnek számító Péter,,második előfordulása" már a vizsgálati keretünkön kívül eső nyolcadik nemzedékbe esik...
