Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Engel Pál: Salgai Miklós / 15–26. o.
18 Engel Pál kek Berekszói Hagymás László (Haidmatz von Latznouw alias Preschgo) után sorolnak fel a Konstanzban megforduló magyar urak között. 18 Biztos, hogy 1420—21-ben részt vett Zsigmond első huszita hadjáratán, és ott szerzett érdemeiért jutalmul 1421. április 18-án a morvaországi Hradistyében címeradományban részesült. 19 1423. márciusban a Szepességbe, Késmárkra kísérte el a királyt, a nevét ott találjuk — igaz, utolsóként — ama 16 egyházi és világi úr között, akik március 19-én menlevelet állítottak ki Ulászló lengyel király követei részére. 20 Ezután kevéssel következett be az a katasztrófa, amelyről, némileg kiszínezve, Windecke is megemlékezik, s amely Salgai egész pályafutását derékba törte. Az események minden részletét ma már nem tudjuk felidézni, mert a legfontosabb forrás, maga az ítélet szövege nem maradt ránk. A fennmaradt szórványadatok azonban ennek ellenére elég jó képet adnak arról, hogy mi is történt valójában. Legkorábbi adatunk Zsigmond 1424. augusztus 19-én Tatán kelt oklevele, amellyel Nagyszeben városnak adományozta többek között a Küküllő megyei Bolkács és Zsidve birtokok részeit. Ezek, mint írja, Salgai, ,gonosz túlkapásai és bűnös cselekedetei folytán'' háramlottak királyi kézre. 21 Albert király 16 évvel később, 1439. jún. 15-i oklevelében, a Palóciaknak adta az ekkor már néhai Salgai egykori birtokát képező Ajnácskő királyi várat, elbeszélve, hogy őt Hont és Nógrád megyéknek Garai nádor által tartott közgyűlése hamispénzverésért várai és birtokai elvesztésére ítélte s így azok Albert elődjére, Zsigmondra szálltak. 22 Kissé részletesebb Albertnek egy másik, 1439. jún. 22-én kelt adománylevele, amellyel visszaadta Szécsényi Lászlónak a Nógrád megyei Szécsény, Almás és Sztracin birtokok felét. Ezek, mint megtudjuk, szintén a néhai Salgai Miklósé voltak, akit Garai nádor Nógrád és Hont megyék közgyűlésén nomine cusoris et delatoris falsarum monetarum levelesített, és e szörnyű bűnéért, amelyért halállal kellett volna lakolnia, Zsigmond a főpapok és bárók tanácsából összes váraitól, városaitól és falvaitól megfosztotta és így azok királyi kézre kerültek. 23 A fenti adatokat, ha egyáltalán szükséges, megerősíti Palóci László országbíró 1456. évi kiadványa, amellyel familiárisának, Jánoki Lászlónak ajándékozta a Nógrád megyei Szentlőrincet, megemlítve, hogy egykor a hamispénzverő Salgaié volt, 24 továbbá Mátyás 1467. ápr. 18-i oklevele, amely szerint Sóskút és más Pest megyei birtokok a hamispénzverésért proskribált néhai Salgai jószágai voltak. 25 Világos tehát, hogy Salgait, bármi volt is a vád ellene, nem általában , ,gonosztetteiért", hanem egyetlen főbenjáró bűnért, hamispénzverésért ítélték el. A kérdéses közgyűlést, amelyen ez történt, 1423. november 3-án nyitotta meg Garai Miklós nádor Gyarmaton, a mai Balassagyarmaton. 26 Itt Palóci György, az új esztergomi érsek panaszt tett Salgai Salgó 18 Ulrichs von Richental Chronik des Constanzer Concils 1414 bis 1418. Hrsg. ti. R. Buck. Stuttgart, 1882. 199; vö. Mansi: Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio. Tom. 28. Venetüs, 1785. col. 643, ebben Hudinietz von Laznaw, alias Prexo Ungarns, Nicolaus, Laschga von der Lauben, Ungari. A Loben/Lauben melléknevet azonban nem tudom magyarázni. 19 Mályusz Elemér kéziratos regesztája az Országos Levéltár régi fényképgyűjteményének egyik „kisalakú fényképéről". A fenti dátum alapján ma nem található a DF-ben. 20 Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevél-másolatai. 1—3. köt. Bp., 1890—1901. 1. 93, nr. 300. A névsor végén, Salgai előtt Homonnai [Druget] Zsigmond és Bebek Detre nádor fia Miklós szerepel. 21 exigentibus facinorosis excessibus et criminosis demeritis notoriisque et digne damnandis proscriptionibus eiusdem, ZW. IV. 219. 22 Dl. 71963. 23 Dl. 13405 (1484. évi átírás). 24 Dl. 50299. 25 per notam proscriptionis, quam idem ratione cusionis falsarum monetarum fuerat innodatus (A Héderváry család oklevéltára. Közlik br. Radvánszky Béla és Závodszky Levente. I—II. köt. Bp., 1909—1922. (továbbiakban: Héderváry) I. 324). 26 Itt kelt oklevelek: Dl. 43570-2.
