Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Engel Pál: Salgai Miklós / 15–26. o.
Salgai Miklós 19 vári várnagyának, illetve szentlőrinci és csesztvei (Nógrád m.) népeinek hatalmaskodása ellen 27 , továbbá felpanaszolta, hogy ugyanő Hugyag érseki birtokból 40 holdat elfoglalt Almás nevű birtokához, és ezt most Tornai Besenyő Pál, Salgai birtokainak occupatora nevében ennek officialisa is megismételte. 28 Ebből megtudjuk, hogy a közgyűlésen hozott ítéletet nyomban a gyűlés alatt, november elején foganatosították. Ózdögei Besenyő Pál, akit 1409-ben kapott birtokáról, Torna váráról is neveztek, jól ismert szereplője a kornak: horvát és szlavón bán (1402—06), a Sárkányos Társaság alapító tagja és Zsigmond bizalmasa volt. 1433 körül történt haláláig sűrűn emlegetik az országnagyok között, és amolyan , .kormánybiztosként" gyakran teljesített különleges királyi megbízásokat. Pontosan a megfelelő személy volt tehát arra, hogy végrehajtson olyan fontos műveletet, mint a Salgai-vagyon lefoglalása. Melyek voltak azok a birtokok, amelyekre a korona rátette ekkor a kezét? Felsorolásukkal nem rendelkezünk, de a lista viszonylag pontosan megállapítható: Ajnácskővár (Gömör m.) 1424-ben már a királyé, akit várnagya, Berzevici Pohárnok István képviselt. 29 1425-től 1437-ig Borbála királyné zálogbirtoka. 1439-ben, amikor Albert király a Palóciaknak adta, 21 Gömör, Hont és Heves megyei felüt számítottak hozzá egészen vagy félig 30 , emellett tartozékának tekinthető Rimaszombat mezőváros fele, amelyet Albert 1439-ben mint a birtok királyi részét (portionéra utputa nostram) Szécsényi Lászlónak adott zálogba 31 , továbbá Törék és Szabadfalu (Kis-Hont m.), amelyek Berzevicinél maradtak zálogban. 32 A későbbi birtokállapotból kiderül, hogy mindezek az eredeti — az 1411. évi birtokosztály előtti — Szécsényi-uradalom felét képezték. Rimaszombat másik fele ugyanis a hozzá tartozó kis-honti falvakkal mindvégig Szécsényi László kezén maradt. 33 Bene vár (Heves m.) 1424-ben Ajnácskővel és a vár alatti Gyöngyössel együtt szintén Berzevici Pohárnok István királyi várnagy kezén tűnik fel. 34 Egykori uradalmát 1435-ben ismerjük meg, Zsigmond ekkor a Rozgony iáknak zálogosította el 4100 ft értékben Gyöngyös és Szászberek felét, Bene és Halász falvakat és Gyenda pusztát, miután Berzevicitől kiváltotta őket. 35 1438-ban, amikor a Rozgonyiak adományt szereztek e birtokokra, Zsadányt (Tarnazsadány) is közéjük számították. Mivel Bene 1435-ben már csak birtok, s még csak nem is említik, hogy pár éve még vára volt, nyilvánvaló, hogy a király időközben lerontatta. Gyöngyös és Szászberek másik fele, akárcsak Rimaszombaté, Szécsényi-birtok maradt. 36 Salgó vár (Hont m.) utoljára 1423-ban szerepel, mint Salgai birtoka, aki ekkor várnagyot is tartott benne. 37 Mivel erről a várról nevezték, kétségtelen, hogy ez volt a székhelye vagy legalább is a kedvenc rezidenciája. Amikor legközelebb említik, már romokban találjuk, ezért rá vonatkoztatható Windecke fenti elbeszélése, amely szerint a király az elítélt 27 DF 248335, 248235. 28 occupator bonorum dicti Nicolai de Salgo, DF 248236. A Szécsény határában NY-ra feküdt Farkasalmás helységről van szó. 29 Dl. 11560. 30 Dl. 71963. Közülük Salgainak Szelcén és Szinóbányán 1414-ben (Dl. 96866), Pétervásárán 1419-ben (Dl. 26589) officialisa volt, ugyanekkor kövesdi (Erdőkövesd) jobbágyait is említik. 31 Oklevéltár a Tomaj nemzetségben losonczi Bánffy család történetéhez. Szerk. Varjú Elemér, Iványi Béla. 1—2. köt. Bp., 1908—1928. (továbbiakban: Bánffy) I. 624. A király nem tett említést arról, hogy valaha Szécsényi-birtok volt. 32 1334-től a Szécsényieké {György György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1—3. köt. Bp., 1963—1987. m. 273), 1394-ben Simon itt ad ki oklevelet (Dl. 97877). Berzevici zálogbirtoka 1434: Dl. 90391; 1437: Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Bp., 1977. 200.; 1439: Dl. 68986. 33 1460: Dl. 15444. 34 Dl. 11560, vö. Dl. 12290 (keltezetlen, 1424-re datálható levél Bene vár tárgyában). 35 Dl. 12725. 3 6 1455: Dl. 14943. 37 DF 248335.