Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Szakály Ferenc: Javaslat a „Monumenta archivalia historiam regni Hungariae maedii aevi illustrantia” munkálatainak beindítására / 157–173. o.

, .Monumenta Archiválta Históriám Regni Hungáriáé Maedii Aevi Illustrantia " 159 ország területi integritását, mint bármelyik szomszéd uralkodó beütései, s éppúgy hadmozgásokat, összecsapásokat vontak maguk után, mint emezek. Miután azonban nem kevés taborita vagy bratri csapatvezérnek sikerült szilárdan megvetnie a lábát a Felvidék egyik-másik pontján és így betagolódnia a helyi politika tényezői közé, már úgy kommunikáltak az adott vidék helyhatóságaival, nemesi univerzitásaival, mint a magyar urak. A gyakorlat nyelvére fordítva ez annyit jelent, hogy míg terjeszkedésüket, az ellenük indított hadjáratokat, valamint az ő visszacsapásaikat regisztrálnunk kell, a huszita „tartományurak" alájuk rendelt hatóságokhoz intézett parancsai, a rájuk vonatkozó egyéb okleveles adatok már csupán igen korlátozott mértékben minősíthetők köztörténeti érdekű megnyilatkozásoknak.

12 (Lényegében ugyanez áll a 13. század eleji tartományúri hatalom hasonló dokumentumaira is.

ü

) A helyzet azonban különösen azután válik nehezen kezelhetővé számunkra, amikor Erzsébet királyné megbízásából Jan Jislcra — elvben a csecsemő V. László, közvetlenül azonban a saját — hatalma alá hajtotta a Felvidék nagyobbik részét. Leszámítva azon környékbeli urakat, akiknek érdekeit sértette, mozgásterét korlátozta, a neki alávetettek a jelek szerint közel sem ítélték olyan kedvezőtlennek a cseh uralmat, amilyennek azt történetírásunk — benne idegen betolakodót látva — beállítani szereti. így aztán a Jigkra ellen indított fegyveres akciók — mint a két hatalmi központ közti status quo megváltoztatására irányuló kísérletek — természetesen éppúgy érdeklődési körünkbe esnek, mint például az Erzsébet és I. Ulászló hívei között vívott 1441. évi bátaszéki ütközet. Azok a politikai mezbe öltöztetett közönséges hatalmaskodások viszont, amelyeket Jiákra az érintett urak, ők pedig JiSkra és hívei rovására elkövettek, még akkor sem, ha egyébként viszonylag jelentősen befolyásolták a hatalmi viszonyokat. Még kevésbé azok a mandátumok, amelyekben Jigkra az alája tartozó városokkal és a vármegyékkel érintkezett.

14 (Hacsak nem vetnek világot valamilyen nagyobb szabású összecsapás előkészületeire.) Ugyanez vonatkozik az ekkortájt a Cilleiekhez, majd Jan Vitovechez került Szlavóniára és azon nyugat-magyarországi városokra, amelyek időlegesen a Habsburgok (IJJ. Frigyes és Miksa) birtokában voltak. A déli magyar végvárrendszer rendeltetésénél fogva, vagyis: a leghagyományosabb értelemben is „köztörténeti" érdekű, eleve számot tarthat érdeklődésünkre, hiszen feladata a török támadások feltartóztatása volt. Nyilvánvaló azonban, hogy a működéséről fennmaradt oklevelek közül azok, amelyek kinevezésekről, élelem- és lőszerszállításokról, helyreállítási munkákról stb. rendelkeznek, csakis akkor kerülhetnek egy köztörténeti korpuszba, ha valaminő a török támadásokra, törökföldi eseményekre utaló többlet-információt is tartalmaznak. Ezt az eszmefuttatást a végtelenségig folytathatnók, két oknál fogva mégsem tesszük. Egyfelől azért nem, mert remélhetőleg ennyivel is sikerült érzékeltetni, hogy milyen forrásgyűjteményre, korpuszra gondolunk. Másfelől azért nem, mert e program-nyilatkozatot eleve vitaalapnak, közös gondolkodásra serkentő figyelemfelkeltésnek szántuk. Remélve, hogy lesznek majd érdeklődők, akikkel együtt folytathatjuk az alapelvek finomítását. Mielőtt az átnézendő anyag körülhatárolására térnénk, röviden vázolnunk kell azokat az elveket is, amelyeknek alapján az alább mintaként bemutatandó regesztákat elkészítettük. Olyan sajátos formát igyekeztünk kidolgozni, amely maximálisan elősegíti a célkitűzések kibontakoztatását, s amely az adott oklevélbe foglaltaknak csak bizonyos elemeit emeli ki. E ponton tehát eltértünk azoktól az előírásoktól, amelyeket Borsa Iván 1946-ban a regesztakészítők számára adott és a Kölcsey-család okleveleinek példáján illusztrált.

15 Mivel szá12 Vö. Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Bp., 1917. 13 Vö. Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. Bp., 1971. és Vő.: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979. 14 Tóth-Szabó P.: i. m. (számos oklevéllel). 15 A középkori oklevelek regesztázása (Kölcsey család középkori oklevelei). (Levéltári Közlemények 24 [1946] 49-70.)