Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Szakály Ferenc: Javaslat a „Monumenta archivalia historiam regni Hungariae maedii aevi illustrantia” munkálatainak beindítására / 157–173. o.
160 Szpkály Ferenc munkra a toponimiáknak csupán az esetben van jelentősége, ha bővítik például egy-egy hadjáratra való mozgósításra vonatkozó ismereteinket, rájuk általában csak sommásan, tájékoztató jelleggel utalnánk. Ugyanígy kívánunk eljárni az oklevélben szereplő személynevekkel is; az összes nevet csak akkor közöljük, ha mozgósításról van szó, vagyis: ha az illetők vélhetően valóban részt vettek az adott hadi vállalatban. (Tesszük mindezt már csak azért is, hogy a mutatókat a lehetséges mértékig megszabadítsuk a válogatás nézőpontjából közömbös hely- és személynevektől.) Némileg korlátozni kívánjuk az egyes oklevelekhez csatolt apparátust is, bár messzemenően helyeseljük, hogy modern forráskiadványaink már nemcsak az oklevél lelőhelyét és a kiadás(ok) könyvészeti adatait adják meg, hanem kiterjeszkednek mindarra, ami az oklevéllel utóbb történt (tartalmi vagy terjes átírás, részleges közlés, régebbi kiadások és regeszták). Jelen vállalkozásban azonban elégségesnek érezzük csupán az oklevél őrzőhelyére — ha a Magyar Országos Levéltárban őrzik, zárójelben régi jelzetére, ha másutt, úgyszintén zárójelben a Diplomáciai Fotógyűjteményben kapott (Df) számára — és leghasználhatóbb kiadására utalni; regesztakiadására csak akkor, ha az tartalmazza az inkriminált részeket. Többi elképzelésünkről valljanak maguk az alább a szövegbe iktatott regeszta-minták! Az oklevél-típusokra térve: kézenfekvő, hogy a legtöbb és legértékesebb információt a királyi adomány-, kiváltság- és mentesítőlevelek indokló részeiből, narratióiból 16 várhatjuk. Hogy ezek milyen részletekig hatolhatnak és milyen terjedelmet érhetnek el, Mályusz Elemér egy Garai-történet okleveles lecsapódásainak példáján illusztrálta. 17 Ezért célszerűnek látszott, hogy — Engel Pál szívességéből — magunk is egy különösen „szépen fejlett" (fél nyomtatott ív terjedelmű) Garai-narratión mutassuk be az általunk elképzelt regeszta prototípusát: 1. sz. minta 1 " 1417. február 28., Konstanz (D. p. Katherine, Constantie) Zsigmond király Garai Miklós nádornak adományozza Dévény várát és annak tartozékait (1 mezőváros és 1/2 falu, Pozsony m.), mivel az sane cum quibusdam temporibus iam retrovolutis intestinis malorum seminariis in regno nostro Hungarie prefato subortis diffusis inter ipsius regni nostri maiores undique discordiis animorum et operum, dum in omnesfere fines ditionum sacre corone nostre Hungarie seviret infinite seditionis rabies et cresceret in dies licentius crudele malum adeo, ut quorumcumque vilis ambitio proximorum diripiendis vastandisque bonis et hereditatibus pro viribus effrenis inhyaret contigissetque tunc inter alia, que silentio damns, civitatem nostrum Iadrensem cum castro Aurane nonnullisque aliis regni nostri Dalmatie castris, fortaliciis et locis munitissimis ad manus condam Ladislai de Duracio regis Napulie, durissimi ab olim hostis nostri, non sine traditione quorundam regnicolarum nostrorum devenisse, ad quorum recuperationem nos superno iuvamine amp16 VÖ. Kurcz Agnes: Arenga und Narratio ungarischer Urkunden des Xm. Jahrhunderts. (Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 70 [1962] 323—354.) és TM : Az Anjou-kori oklevelek narrációja. (Irodalomtörténeti Közlemények 70 [1966] 179—190). 17 Mályusz E.: Királyi kancellária i. m. 95—98. • A regeszta-mintákban rövidítéssel idézett művek a következők: Sopron vm. Okit. = Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának oklevélgyűjteménye I. 1326—1526. Sopron, 1928.; Hédervári Okit. I. = A Hédervárycsalád oklevéltára. Közlik Radvánszky Béla és Závodszky Levente. Bp. 1909.; E. Hurmuzaki XV71. = Eudoxiu HurmuzaJá (culese): Documente privitoare la istoria Románilor. XV. Acte sj serisori din archivele oras,el or ardelene (Bistrita, Brajov, Sibiu). 1.1358—1600. Publicate [..] de JV. Iorga. Bucuresti, 1911.; HK = Hadtörténelmi Közlemények.
