Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Szakály Ferenc: Javaslat a „Monumenta archivalia historiam regni Hungariae maedii aevi illustrantia” munkálatainak beindítására / 157–173. o.
158 Szakoly Ferenc jának eredményeként — ma már csaknem teljes kollekció csatlakozik nemcsak a vidéki levéltárak, hanem a külföldi közgyűjtemények magyar vonatkozású okleveleinek fotókópiáiból is. 9 Mivel mindkettőhöz készül az egységes segédlet, 10 pillanatnyilag egyedül a magyar történészek vannak abban a helyzetben, hogy az 1526 előtti anyag köztörténeti vonatkozású információit kigyűjthessék és közreadhassák. Nyilvánvalóan nagyon megnövelné a magyar medievisztika tekintélyét, ha ez a — széles körű nemzetközi érdeklődést kiváltó — munka elkészülne. Ezzel a kis írással e munkához szeretnénk kedvet csinálni, egyszersmind — mintegy előleges vitaalapként — felvázolva azokat a problémákat, amelyek már jelenleg is világosan látszódnak. A szisztematikus anyaggyűjtés megkezdése előtt legalább két kérdésben megegyezésre kell jutnunk: 1/ Mit értünk köztörténeti információn? 2/ Mely oklevéltípusokra terjedjen ki a gyűjtés? Az első kérdés megválaszolása csak az első pillantásra tűnik egyszerű feladatnak. Evidens, hogy köztörténeti eseménynek minősül minden uralkodóváltozás, királykoronázás és -temetés, offenzív és deffenzív hadi vállalat (összes előzményével és következményével függetlenül attól, hogy tényleg megvalósult- vagy elmaradt-e) s az összes diplomáciai akció (akár hozzánk érkezett, akár tőlünk indult követ vagy küldönc). Elismerjük: némileg önkényesen, ide soroljuk a külföldi magánutazásokat (kivált a zarándoklatokat és a kinti szolgálatvállalásokat) is, hiszen azok az ország külkapcsolataira — és ezzel tájékozódására — vonatkozó ismereteinket gazdagítják. Legyen bármily meglepő, nem szándékozunk viszont regisztrálni — leszámítva természetesen magukat a meghívókat — az országgyűlésekre és a királyi tanács üléseire vonatkozó adalékokat. A királyi parancsok és a peres iratok ugyanis oly gyakran hivatkoznak végzéseikre, hogy felvételük szétvetéssel fenyegetné a legtágabban értelmezett terjedelmi kereteket is. Természetesen köztörténeti eseménynek számítjuk a nálunk nem különösen gyakori paraszt- és a még ritkább munkásfelkeléseket is. Az ezekre vonatkozó adatok közül azonban csak azokat hasznosítanék, amelyek a mozgalom kiterjedésére és eseménymenetére vonatkoznak. A településeken — főként városokon — belüli megmozdulásokat azonban csak az esetben vennők fel, ha azok valamely távlatosabb eseménysorba illeszkednek (mint például az 1514. évi parasztháborúhoz kapcsolódó kolozsvári zavargások). 11 Míg azonban az előbbi esetekben viszonylag könnyű különválasztani a lényeges és lényegtelen mozzanatokat, az ún. hatalmaskodások elbírálásánál nehéz dilemma elé kerülünk. Hazánk történetének gyakorta voltak olyan időszakai, amelyekben a földesuraknak egymás rovására elkövetett közvetlen, illetve jobbágyaik által végrehajtatott, közvetett jogsértései élesebb fényt vetnek a közállapotokra, mint bárminő más. Ennek dacára ezeket csupán az esetben kívánjuk figyelembe venni, ha a hatalmaskodás valamely par excellence köztörténeti eseményhez kapcsolódik (például hadba vonulók követték el). A legfogósabb problémát azonban az olyan speciális szituációk okozzák, mint amilyen például a Felvidék jelentős részére kiterjedő huszita uralom volt. Nyilvánvaló, hogy a szétzüllött huszita egységek Észak-Magyarország elleni támadásai éppúgy veszélyeztették az 9 Vö. Borsa Iván; A magyar medievisztika forráskérdései (Medievisztika és levéltári anyag). (Levéltári Közlemények 44-45 [1974] 103-120.) 10 Elkészült a MOL okleveleinek időrendi és kiadói gépkönyve (Sajnálatos, hogy ezek a segédletek a kiadási helyet mellőzik.) n Ellenkező esetben ugyanis rekapitulálnunk kellene az 1514. évi parasztháború egész okmánytárát. Monumenta rasticorum in Hungária rebellium anno MDXTV. Maiorem partém collegit Antonius Fekete Nagy. Ediderunt Victor Kenéz et Ladislaus Solymosi atque in volumen redegit Geisa Érszegi. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici n. Fontes 12.) Bp., 1979.
