Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Tordai György: Hunyadi Mátyás : emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerkesztette: Rázsó Gyula, V. Molnár László. Budapest, 1990 / 165–171. o.

166 Irodalom Frigyes által Mátyásra kényszerített helyzetet, másrészt a király becsvágyát hozza fel magyarázatul. A XVIII. század forrásközlései (Schwandtner János György és Kovacich Márton György) mellett a szerző nagy teret szentel egy nálunk talán kevéssé ismert szerző, Fessler Ignác Aurél német nyelvű munkájának, amely Mátyás cselekedeteinek lélektani hátterét próbálja vázolni. A cseh háború kényszerpályája, éppúgy, mint az osztrák — csak így tudta biztosítani Mátyás egy majdani sikeres törökellenes háború előfeltételeit. Megszületik tehát a török-politikát védelmező történetírói álláspont is. A modern Mátyás-irodalom kezdetét jelenti az utolsóként elemzett mű, gróf Teleki Józsefé, ő a már közismertek mellé új forrásokat felkutatva, jelentős, kritikának alávetett adatbázisra építve készítette művét, kiadva forrásfeltárásának eredményeit is. Alapvetően ez a munka is a külpolitikát és a hadtörténetet helyezi előtérbe, de az elődökhöz képest jelentős teret szentel más vonatkozásoknak is: az országgyűlések története, törvényhozás, igazságszolgáltatás. E. Kovács Péter: ,,A Hunyadi-család" című tanulmánya a család eredetét, rokonságát vázolja fel. A királyi udvarban, Mátyás uralkodásának végén keletkezhetett az a politikai célokat szolgáló legenda, amely szerint a király nagyapja Zsigmond lett volna. Ezzel szemben Bonfini a római Valerius nemzetségtől eredeztette az uralkodót. Az okleveles adatok az egyik koncepciót sem támasztják alá, mint ahogy a Basarab vajdával való rokonságot sem. Bizonyos, hogy a család havasalföldi eredetű, és valószínűleg 1395-ben kerültek Zsigmond környezetébe. Hunyadi János felesége, Erzsébet a „vagyonilag és politikailag sokkal erősebb háttérrel rendelkező" Szilágyi családból származott. A szerző a továbbiakban Mátyás menyasszony-jelöltjeit (Ciliéi Erzsébet és Garai Anna) és feleségeit (Fodébrad Katalin és Aragóniái Beatrix) vizsgálja. Gyermek egyikőjüktől sem született, csak az Edelpöck Borbálával folytatott, házasságon kívüli viszonyból: Corvin János. A tanulmány végén a Mátyással bizonyíthatóan rokonságban álló Vingárti Geréb, dengelegi Pongrác és Rozgonyi, illetve a feltehetően rokon nádasdi Ongor és Szapolyai családokat ismerteti röviden a szerző. Az áttekintést a Hunyadiak családfája teszi könnyebbé. Kubinyi András:A Mátyás-kori államszervezet című tanulmányában a központi kormányzat új szempontokat és eredményeket felvonultató vizsgálatát végzi el. Az alapkérdés az, hogy az egyes kormányszerveknél milyen módon és milyen mértékben érvényesülhetett a király akarata. A király hatalma — mint az köztudott — két részből, az abszolút és a rendes hatalomból áll. A kérdés az, hogyan tudja érvényesíteni akaratát az uralkodó, mennyire korlátozzák ebben őt alattvalói a tanácsban és az országgyűléseken. Mátyás hatásköre „a koronázás után észrevehetően kitágul", az ország, .természetes uraként" övé a törvényhozói és a bírói hatalom, ő a legfőbb hadúr, és kegyúri jogokat is gyakorol. Mindezek mellett élhet a megoltalmazás jogával (protectio) a rászorulók (pl. árvák), de sok esetben saját megbízható hívei érdekében, kikerülve a szokott eljárási formákat, ül. ezzel jutalmazva őket. Az uralkodó hatalmi bázisa nem is indokolja azt a mértéket, ahogyan keresztül tudta vinni akaratát, hiszen 1490-ben is csak a várak 1/5-e volt a király, a királyné és Corvin kezén, míg a mágnásokén kétszer annyi, de ellenőrzésük a várak több mint felére kiterjedt a familiaritás révén. Ezt csak némileg ellensúlyozhatta, hogy a legjelentősebb városias települések fele a király kezén volt. Kubinyi szerint így a királyi akarat végrehajtása az intézményrendszertől függött. Ebből a szempontból (is) nagy jelentősége van a királyi udvarnak. A kettős terminológia: aula és curia elkülönítése a további kutatások feladata, mint ahogy megerősítésre vár a feltevés, amely szerint az udvar (és a lovagi becsületbíróság) vezetése az országbíró és az ajtónállómester-udvarmester feladata volt. Az aula tagjai az ,,udvari nemesség", amelyen belül az egyes rétegeket jelentő terminus technicusok pontos értelmezése még elvégzendő feladat. Az aulicusok fizetést kaptak, és a király megbízásából különböző feladatokat telje-