Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Tordai György: Hunyadi Mátyás : emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerkesztette: Rázsó Gyula, V. Molnár László. Budapest, 1990 / 165–171. o.

Irodalom 167 sítettek. Az ő szemszögükből ez a státus a báróvá válás esélyét jelentette. A király olyan eszközt kapott a kezébe, amelynek tagjai familiárisai voltak, így sem az országtanács, sem az országgyűlés nem igényelhetett beleszólást foglalkoztatásukba. Ez adta az aula jelentőségét az uralkodó számára. A királyi tanács esetében meg kell különböztetni egy ún. szűkebb és egy ún. tágabb tanácsot. A kortársak által egységesnek tekintett testületnek a főpapok és a főurak (praelati et barones) voltak a tagjai, közülük a szűkebb tanácsba az éppen hivatalt is viselő főpapok, ül. a tisztségben levő bárók jutottak be. A tágabb tanács a „magyar nagybirtok képviselőinek összejövetele volt". Az az általánosan elfogadott nézet, hogy Mátyás új arisztokráciát kreált és arra támaszkodott, nem állja meg a helyét, mivel mindkét tanácsban megtartotta többségét a régi arisztokrácia, igaz viszont, hogy az újak szerepe növekvő tendenciát mutat. A király a kormányzat működését ki tudta vonni a tanács felügyelete alól, nem így természetesen a fontosabb államügyeket (pl. háború és béke). Az országgyűlésről szólva Kubinyi nem látja teljesen indokoltnak azt a felfogást, amely szerint erre — és ezen keresztül a köznemességre — támaszkodott volna a király a bárókkal szemben; sokkal inkább az felel meg a valóságnak, hogy hol a diétát a tanács ellen, hol megfordítva játszotta ki egymás ellen a két testületet. Kétségtelen, hogy az országgyűlés egyfajta szelepként is működhetett, a dekrétumok szövegében ti. világosan el választhatóak a rendek és a király által kezdeményezett részek. Az országgyűlési követek jó részét - mindössze öt alkalommal jelent meg a teljes nemesség — a király vagy a nagybirtokosok választhatták meg, de minden alkalommal a megyei vezető réteg tagjai jelentek meg a gyűléseken. A király akarata a kancellárián keresztül érvényesült, itt foglalták írásba és innen juttatták el a címzetthez az uralkodó intézkedéseit. Az 1464-es reformot követően a rendszer hamarosan összekuszálódik, és „menthetetlenül zavarosnak tűnik a későbbi kutató szeme előtt". Mindenek előtt nem tartható a külön pecsét — külön iroda feltételezése, mivel volt időszak, hogy a törvényben felsoroltakon kívül is használt (több) pecsétet az uralkodó. 1464 után az egyesített kancellária élére egyszerre két személy kerül, és feltételezhető, hogy „a második főkancellár inkább helyettesnek tekinthető". Ez esetben viszont problémát jelent az alkancellár feladatköre. Sőt az sem lehetetlen, hogy a fő- és titkos kancellári címet viselő főpapoknak csak puszta címe volt, így mellettük a titkos kancellári címet viselő személy a hivatal tényleges vezetője. Át kell értékelni továbbá a királyi titkár(ok) referensként való szerepeltetését is, aminek aránya és jelentősége valószínűleg kisebb a korábban gondoltnál. A gyakori és az utókor számára áttekinthetetlen változások mögött hatalmi megfontolások fedezhetők fel. Az 1464-es összevonás után a titkos pecsét is az „ország" befolyása alá került, ez ellen a király a megnövekedett hatalmú főkancellár(ok) hatalmának csökkentésével — egyrészt újabb pecsétek használatba vételével, másrészt a kancellárság puszta címmé minősítésével — védekezett. A kincstáráéi viszont nem volt ilyen manőverekre szükség, a főkincstartó a király embere, a kincstári személyzet az ö familiárisa. Mindez az 1464-es reformmal válik teljessé, aminek nyomán minden királyi jövedelem — kivéve a királyi uradalmakét — a kincstárhoz kell befusson. Az uradalmak jövedelme a budavári udvarbírósághoz folyt be. Az uralkodó jövedelmeit tekintve is korrekcióra szorul a régebbi kép. Az alaposan taglalt bevételeket összesítve a király összes bevételei 500 000—750 000 közöttre tehetőek, az ezt meghaladó esztendő igen ritka, ami a nemzetközi összehasonlításban a korábbinál hátrábbra sorolja az országot. Nem beszélve arról, hogy a jobbágyság magas állami adója (éves átlagban 1,32 forint) nagy megterhelést jelentett, ami azzal, hogy az adórendszer nem a telki állományt, hanem a házhelyet adóztatta, az adóalap folyamatos csökkenését okozta. Az államszervezet jelentőségéről a királyi politika alakulásában elmondható, hogy az uralma első szakaszában ingatag hatalmú király egy neki engedelmeskedő szervezetet tudott létrehozni, amelyben jelentős az aula szerepe. A pénzügyek terén 1464 után szabad kezet ka-