Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. / 57–150. o.

90 Bandi Zsuzsanna 42. PODMANICZKY LÁSZLÓ PECSÉTJE 1484. augusztus 15., (Vág)beszterce Az oklevél Podmaniczky László végrendeletét tartalmazza János nevű fia és lányai, Krisztina, Szerdahelyi Mihály felesége és Margit javára. Az oklevélre a végrendelkezőn kívül még hatan függesztették pecsétjüket. A hártyára írt oklevélen hét függőpecsét van hártyaszalagokon. Az első közülük Podmaniczky Lászlóé. Természetes színű viasz pecsétfészekben kerek zöld viasz pecsét (kb. 2,1 cm átmérőjű). A pecsétmezőben kerektalpú címerpajzsban vállban levágott, nyílvesszőt tartó, egy nyílvesszővel átszúrt vagy keresztezett kar. Körirat (gótikus minuscula): ladislai de podmani. OL, DL 18992-V 8, 404 43. ZÁPOLYAI IMRE FŐKINCSTARTÓ PECSÉTJE 1465. február 14. Zápolyai Imre főkincstartó nyugtatja idősb Kallói Jánost 2000 arany forint kifizetéséről. Papíron, kerek zöld viasz zárópecséttel (kb. 2,2 cm átmérőjű), amelyben mezejében angyal által tartott címerpajzsban balra forduló ágaskodó farkas nő ki a pajzs alján levő alakzatból. Tőle jobbra csillag, balra félhold. Körirat (gótikus betűkkel): s emci de z(apol). A pecsét leírását a DL 70266 jelzetű oklevélen levő zárópecsét és a DL 70260 jelzetű oklevélen levő szöveg alá nyomott pecsét töredéke alapján egészítettük ki. Az előbbi Zápolyai Imre főkincstartó Szinyei Jánoshoz, a Sáros megyei hierum camerae behajtójához írt levele a kassai pénzkamarásnak átadandó pénz és az ott verendő pénz tárgyában, s 1462. márc. 17-én Budán kelt, a másik Zápolyai Imre főkincstartó és felsőmagyarországi kapitány 1461. aug. 23-i Sáros vár alatt kelt nyugtája a csapatai részére küldött összegekről. Zápolyai Imre gemmapecsétjét lásd a gemmapecsétek között! OL, DL 55768 •• IV. VÁROSOK ÉS EGYES TERÜLETI ÖNKORMÁNYZATOK PECSÉTJEI A városi lét feltételeit biztosító jogi keretek kialakulása a királyi hatalom által kibocsátott privilégiumok formájában az egyes városok keletkezésétől, adottságaitól, a királyi hatalomhoz való viszonyától függően különböző időpontokban történt. A városprivilégiumok egy jelentős része ugyan az Árpád- és Anjou-korra megy vissza, de a 15. században is számos, a városok jogát bővítő oklevéllel találkozunk, ezek egyik típusa a címer-, illetve pecséthasználatot adományozó oklevél. A városi jog lényege a városi önkormányzatban nyilvánul meg. Ennek egyik velejárója az oklevélkibocsátás a városi polgároknak a városi joghatóság elé tartozó ügyeiben és a város területi kapcsolataiban. A 15. század a királyi városok egy részének magánkézre kerülésével, időlegesen vagy végleg, a királyi bíróság fel-